Nem rég találkoztam valakivel, akinek a szájából az alábbi mondat elhangzott. Bár az én életvitelemtől igencsak eltér ez a nézet, de azt kell mondanom, hogy teljesen igaza van, és aki megteheti, tegye meg, hogy leteszi a telefont, és csak akkor kommunikál a világgal, amikor épp kedve tartja.
“Nem szeretnék mégegyszer olyan szegény lenni, hogy bármikor elérhetőnek kelljen lennem.”
Én ezért szeretem nagyon az e-mailezést. Akkor írom meg, amikor eszembe jut valami mondanivaló, és a másik fél akkor olvassa el, amikor ő épp ráér, vagy kedve tartja. Szemben a hívással vagy SMS-sel, nem ébreszti fel a címzettet, és – számomra – kényelmesen nagyobb szabadságot enged a közlésnek. Én legalábbis gyorsabban gépelek, mint beszélek, ezért van, hogy (ide a blogomba is) néha sokat írok. Visszaolvashatósága miatt ráadásul az e-mail sokkal átláthatóbb, világosabb kommunikációt tesz lehetővé a levelezés. Különösen ha nem egy mondatos formában űzi valaki,(sajnos az is divat, hogy hosszabb az automatikus aláírása, valakinek mint az emiatt gyakran nehezen vagy félre értelmezhető levele). Én mindig megpróbálok kerek mondatokban fogalmazni.
Az viszont bosszantani szokott, ha egy rendezvény szervezője nem érhető el. Különösen, ha csak egy fajta elérhetősége van megadva, és azon sem válaszol. Megértem, hogy mindenkinek van magánélete, de a céges telefonnal az is jár, hogy az ember kénytelen mindig bekapcsolva tartani, és felvenni. Különösen, ha ő egy szervezet vagy rendezvény külső kapcsolata más szervek, így például a sajtó felé is. Sajnos mégis gyakran megesik, hogy az egyetlen megadott e-mail címen nem válaszolnak. Sőt néha az is megesik, hogy hibásan van megadva, és ezért csak a Mailer Daemon hibaüzenete válaszol, így csak az derül ki, hogy a megadott (egyetlen) elérhetőség sem él. De futottam már bele telefonon is olyanba, hogy a megadott sajtó kapcsolat nem volt elérhető órákon keresztül, de az is “kellemes”, mikor megígéri, hogy felhív egy fontos, és a munkavégzéshez szükséges információval, és mégsem teszi meg.