Ismét jogi problémák a Google háza táján. A Google ezúttal is az EU jogszabályozáson akadt fent. A vezető Internetes kereső cég a Google Books online könyvtár vállalkozással, a Google Books-szal szeretne belépni az egyre nagyobb üzletnek számító e-book piacra. Az elektronikus könyvesbolt ezen formája azonban jelenleg összeférhetetlennek tűnik az EU szerzőjogi törvényeivel, akárcsak az Apple iTunes zeneboltjának működése körül is rendszeresek az Uniós viták.
Jött ma egy közlemény az egyik sajtó osztálytól a fenti tárgygyal. Rögtön azt hittem, hogy valaki feltörte a gazdi rendszerét, és a nevében küldözget hülyeségeket. Aztán kiderült a turpisság: még mindig nem szerencsés ékezetes karaktereket használni.
A kötőhártya gyulladás az egyik olyan kellemetlen apróság, ami segít beárnyékolni a római utamat. Bár elhomályosít kifejezés pontosabb, mivel az egyik szememre olykor alig látok tőle.Érdekes dolog ez, mivel fotóriporterként meglehetősen látás orientált az életem. Vagy fényképezek, vagy képeket nézek, válogatok, szerkesztek, amikhez magától értetődően szükség van a szemek használatára. Szabadidőmben szeretek olvasni, vagy például ezt a blogot írni. Vagy legalább néha lejegyezni a gondolataimat, amik eszembe jutnak. De ugye ezekhez mindhez szüksége van az embernek szemekre, így most fél szemmel a másikra koncentrálva nem könnyű kreatívan kitölteni az utazás alatt felszabaduló időt.
“Mert utazni jó!”
Tartja egyik kedves ismerős általam gyakran idézett mondása. Bár szerintem nem mindig jó utazni, de azért jobbára tényleg kellemes tevékenység új tájakat, helyeket felfedezni, új emberekkel megismerkedni.
Mostani utam kicsit beárnyékolja, hogy szinte számtalan alkalommal kellett rajta még az utolsó utáni pillanatokban is módosítani, sőt még az indulás pillanatában sem volt biztos, hogy elindulok. Minden esetre talán több változás, és kellemetlenség nem lesz út közben.
Sikerült elérni a buszom, úgyhogy úton vagyok Rómába. Most épp másodszor játsszák le a cég bemutatkozó videóját. (Magyarul, nehogy a külföldi utasok is megértsék.)
2009 júliusra igérték, és meg is jön. Július 31-én reggel 9-től kapható Magyarországon a T-Mobile kijelölt üzleteiben az iPhone 3Gs. Jöjjön a T-Mobile közleménye.
Nemrég postoltam ki Ken Rockwell Seven layers of photography című írását Karvaly Tibor magyar fordításában A fotográfusok hét szintje címen, amit az eredeti szerző honlapján találtam mint hivatalos magyar változatot. Csak egyetlen apró kifogást emelnék az amúgy jól sikerült fordítással szemben: kimaradt az eredeti változatban szereplő nulladik szint.
Sok apróságban egyet lehet érteni, és sokmindenben lehet kritizálni Ken Rockwell írását a fotográfusok hét szintjéről, egy valami biztos: mára már hivatalos magyar fordításban is létezik a szerző oldalán, és ország-világ szerte előszeretettel terjesztik ezt a fajta rendszertani besorolást. Természetesen sablonokból épül fel, és jobbára igazságtalan általánosítás alapján skatulyáz be mindannyiunkat. De ha épp nem rólunk ír valami rosszat, akkor szívesen egyetértünk vele. Egyébként akárcsak a horoszkópokban ebben is van némi igazság, még ha a teljes szöveget talán túlzás lenne minden helyzetben helytállónak nevezni.
Nem rég megjelent magyarul John Steinbeck: Orosz napló című, 1947-ben íródott könyve a Park kiadó gondozásában. A könyv egyik komoly érdekessége – és aktualitása is – hogy Robert Capa 70 fotója illusztrálja, hiszen Steinbeck és Capa együtt kapta a The New York Herald Tribune megbízását, hogy első amerikai tudósítókként utazzanak a vasfüggönyön túlra, és készítsenek képekkel gazdagon illusztrált utinaplót az országról. Mint Steinbeck a bevezetőben leírja, nem az volt a céljuk, hogy a Szovjetúnió féltve örzött katonai, netán politikai titkait megszerezzék, vagy hogy a szemben álló nagyhatalmat lejárassák, mint azt a kortárs sajtóban annyian igyekeztek megtenni.
Szerencsére egyre ritkábban, de még mindig az ideálisnál gyakrabban kérnek bélyegzővel, aláírással, faxon történő ügyintézést. Nem értem, hogy az e-mail korszakban miért kell különféle hivataloknak bonyolítani a saját életüket azzal, hogy mindent le kell faxolni. Főleg mivel sok helyen még mindig azok a gyenge minőségű fax gépek üzemelnek, mint tíz éve, amik foltosan és csíkokat húzva, gyakran kiolvashatatlan minőségben nyomtatják ki a dokumentumokat. Ráadásul ezek alapján általában egy alkalmazottnak még be is kell gépelni az adatokat, hiszen a papír alapú információ bekérést is digitális feldolgozás és tárolás követi szinte mindenhol.