Az utazás (egyik) legkellemetlenebb tényezője a csomagolás. Mindent magunkkal vinni, semmit nem otthon felejteni, mindent belepréselni a bőröndbe, biztosítani, hogy a bőrönd megfeleljen a repülő társaságok elvárásainak, ne legyen se túl nagy, se túl nehéz, mégis védje a bőrönd a holminkat, viszont értékesnek se tűnjön, mert akkor esetleg ellopják.
Fotó felszereléssel utazni még izgalmasabb, mert ha nem vigyáz az ember, maga a fotós holmi több lehet, mint amit kézi poggyászként szállíthat az ember. De erről inkább külön írok majd, mert érdekes és terjedelmes téma.
A legjobb az egészben, hogy minden repülő társaság más méretet engedélyez, és természetesen lefelé szoktak eltérni a szabványos mérettől. Ez pedig azt jelenti, hogy hiába vesz az ember “cabin size” bőröndöt, az könnyen lehet, hogy a hivatalos elnevezés ellenére sem vihető fel a repülőre kézipoggyászként. Aztán ott van a súly probléma, és az is, hogy fene tudja mit művelnek a reptéren a bőröndökkel….jobb is nem tudni. Láttam már repülni a bőröndömet – a repülőgép és a poggyász targonca között – és tört már össze egy-két ismerősömnek holmija a bőröndben. Legutóbb pedig annak voltam szemtanúja (azt hiszem, hogy Manchasterben, de ez nem biztos), hogy a rakodó munkás egy utas bőröndjére állva kotorászott a repülő gyomrában, hogy a többi csomagot elérje…
Egyre többen említik azt a – nem is elvetendő – megoldást, hogy egyszerűen adjuk fel a holminkat valamilyen nemzetközi futár szolgálattal, ahelyett, hogy magunk után húzzuk a reptéren. Állítólag már kifejezetten erre szakosodott szolgáltatások is rendelkezésre állnak, és a nagyobb csomagküldő szolgálatok is megfelelnek a célra. Ráadásul ezeknek megvan az az előnye, hogy nagyon precízen könyvelik a szállítmány útját, és többek közt ennek is köszönhetően sokkal kevésbé veszik nyoma a dolgoknak, mint a reptéri futószalagos poggyász-svédasztalon.
