GATTACA filmplakát
A Gattaca egy rendkívül különös film predesztinációról, a génekben eleve elrendelt jövőről, és az akarat diadaláról. Arról a világnézetemmel harmonizáló mondanivalóról, hogy amit igazán akarunk, azt kellő elszántsággal, és kitartással elérhetjük.
Vetíti: Super tv2
Dátum: 2016. április 9. (szombat)
Kezdés: 00:45
“A sorsnak nincsenek génjei.” – Gattaca
Még ha olyan távolinak tűnnek is, mint a csillagok a film főszereplője számára, hiszen Gattaca a filmben egy űrközpont neve. A szimbolizmus számos jegyét viselő szürreális filmben a genetika központi kérdés, mivel a DNS feltérképezése, és a génmódosítás – az emberi gének módosítása – révén különleges környezetet teremtettek a társadalmi problémák egy új síkon való bemutatásához.
A legjobb sci-fikben nem az akció dominál, hanem a történet, és a jelen valóságától elrugaszkodó világ sem öncélú ábrándozás, hanem mindig a történetet kell szolgálja, díszletet teremtve a szereplők és a cselekmény számára. Nincs ez másként a közeli, de pontosabban definiálatlan jövőben játszódó Gattacában sem. Az elektromos, de mégis múlt századinak űtnő autók szinte az egyetlen műszaki eszközt képviselik, ami a technika fejletségére adnának támpontot. Még a számítógépek sem igazán látszanak, nincs is komoly jelentőségük, nem is vakítanak a szövegkönyv írói hangzatos techno blablával. Nem emlegetnek sem energia, sem információ mátrixokat, mega, giga és terabájtokat. Nem követték el azt a hibát, mint megannyi (mára már klasszikusnak számító) sci-fiben, hogy mire a folytatás elkészül – remélhetőleg itt nem is lesz – annyira elavul az előző részben látott “jövőbeli űrtechnika”, hogy már ciki szinte felvállalni is, úgyhogy húsz év múlva ki kell hozni a ráncfelvarrott felújított változatott.
GATTACA DVD borító
A Gattaca készítői tényként közlik, hogy a film világában a genetika olyan fejlett, hogy a születés után egy vérvétellel szinte óra pontossággal megjósolható hány évet él majd az újszülött, milyen betegségei lesznek, milyen rendellenességekkel küzd, amik egyik vagy másik munkára nem teszik alkalmassá. Sőt azt is lehetővé teszik, hogy ezek alapján válogathassanak a munkaadók a jelentkezők között. Ami persze éppúgy tilos ebben a világban is, mint a kor, nem és egyéb biológiai paraméter alapján ma diszkriminálni, de ugyanúgy megkerülhető, mint napjaink szabályozása. Akiknek a szülei pedig vállalták a genetikai fejlesztéseket, és nem bízták magukat – és gyermekük sorsát – a természetre, azok előnyöket élveznek, ha úgy tetszik a természetes szelekcióval szemben.
Főhősünk kalandjai pedig azt a pozitív példát állítják elénk, hogy még akár a legreménytelenebb, leghátrányosabb helyzetből, és a legkedvezőtlenebb feltételek mellett is képes az ember elérni az álmait, ha kellő elszántsággal küzd értük, és mindent belead a siker érdekében. Ahogy a film lényegét talán legjobban összefoglaló mondat állítja:
“Csak úgy úszhatsz át a tó túloldalára, ha mindent beleadsz, és nem tartalékolod az energiát a visszaútra.”
Az már régen feltűnt, hogy a filmbeli GATTACA űrközpont neve csupa a gének jelölésére használt kezdőbetűből (Guamin, Amin, Timin, Timin, Amin, Citozin, Amin) áll. De hogy az egyik központi helyszín csigalépcsője is a DNS kettős spiráljának szimbóluma, arra csak az a kép ébresztett rá nemrég, amit ide beszúrtam. És ugyanígy rendre sikerül felfedezni a filmben apró részleteket, amik mind a gondos tervezés, és művészi felépítés jelei.
Akik pedig az extrákkal is ellátott DVD kiadást nézik, azok bónuszként kapnak egy elgondolkodtató kisfilmet arról, hogy az emberi történelem mennyi nagy alakjának voltak mindenféle veleszületett rendellenességei. Amik miatt – mint a film világában – ha szüleik nem hagyták volna megszületni őket, akkor ma egészen más – egyáltalán nem jobb – világban élnénk. És ugyanígy nem születtünk volna meg mi magunk sem…
