A munkahely váltás kellemetlen velejárója, hogy eszközöket kell váltania az embernek, meg rendszereket, és (meg)szokásokat. És hát az új helyen megesik, hogy nagyobb és nehezebb felszerelést adnak, mint a korábbi helyen. Igaz most nem a fényképezőgépre gondolok, hanem az informatikai háttérre. Az előző munkahelyemen egy 12″ subnotebookot akartak adni, de némi szervezés árán elértem, hogy 9″ netbook lett belőle, mert az ha nem is kényelmesebben kezelhető munka közben, de legalább cipelni könnyebb, ha épp nem használja az ember, és ilyen úgyis gyakrabban adódik.
Most az új helyen felvetődött a 13″ MacBook beszerzése is, de a válság miatt sajnos leállították a beszerzést- Legalábbis határozatlan időre elnapolták. Ennek örömére a céges szabvány szerinti 15″ monstrumot kaptam, és mint boldogan közölték a rendszergazdák, azért olyan nehéz, mert acélból van a váza….remek, jól fog jönni ha háborúba megyek. Sikerült átvennem a gépet, és valamivel vastagabb nyitva, mintha a saját 15″ MacBookomból kettő lenne egymáson. Az igazi meglepetést viszont az okozta, mikor a 15″-ra méretezett notebook táskámat nem sikerült rácsuknom. Belefér a tokba, de csak épphogy, és a fedél már nem csukható rá….nem kifejezetten turista felszerelés. Némi rosszindulattal az a vicc jut róla eszembe, hogy miért cipel a rendőr a sivatagban futás közben egy hatalmas követ? Mert sokkal könnyebben halad miután eldobta…
Azért a MacBooknak számos előnye van a legtöbb PC notebookkal szemben. A rendszer stabilitása, megbízhatósága és kényelme mellett jelen postban fő téma a design és főleg a méret. Bár meg kell hagyni, hogy az Apple egyelőre nem gyárt még netbook kategóriájú gépet, sőt subnotebookot sem, de az adott méret kategóriában határozottan áramvonalas és kis méretűek az eszközei. Igaz az én munkakörömhöz egy netbook lenne a legideálisabb megoldás: kicsi, könnyű, mégis használható gyors képszerkesztésre, képküldésre, és ami a legeslegfontosabb: könnyen hurcolható. A nagy képernyős, túlméretes, óriás csodákat meg hurcolja, aki akarja.
