Nem hiszek a szerencsében, sőt a sors kegyében sem. Szerintem az ember maga irányítja az életét, a sors, szerencse, véletlen, pedig csak akkor tudja átvenni az irányítást az életünk felett, ha mi lemondunk róla, hogy arra tereljük az eseményeket, amerre számunkra megfelelő lenne.

“A szerencse ahhoz pártol, aki észnél van.” – mondás

Persze kétség kívül ez a könnyebb, reménytelibb út. Hinni, bízni, reménykedni benne, hogy van valahol, ott kint, rajtunk kívül valamilyen erő, aki segít, megszán. Vagy akit okolhatunk, ha rosszul alakulnak a dolgok körülöttünk.

Vannak, akik azzal vádolnak, hogy túlzottan optimista vagyok, de mi mást tehetnék? Az optimizmus szerencsét hoz.

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!