‘retus’ címkével ellátott bejegyzések

Puzsér Róbert a modellekről és divatszakmáról

2012. május 8. kedd

Puzser anorexia modell retus Puzsér Róbert a modellekről és divatszakmárólMarkáns vélemény a divatszakma egészéről, különösen a csontsovány modellekről, az ő felhasználásukról és az őket és mindenki mást is kihasználó társadalomról. Mindez néhány drámai képpel, és némi modellfotó retusálási bemutatóval kiegészítve.

Legújabb videóblog üzenetében Puzsér Róbert most épp a divatszakmának és az azzal együttműködő társadalomnak üzen hadat, rámutatva pár érdekes összefüggésre, és felevenítve pár PhotoShop alkalmazási trükköt is, amihez hasonló már a blogon is szerepelt, sőt több változatban is, és amik persze messze kívül esnek a sajtófotóban megengedett etikus fotószerkesztési irányelveken.

Mit gondolsz Puzsér véleményéről és az anorexiás modellekről?

IFRAME Embed for Youtube

Hamis fotóval emlékezünk Berlin felszabadítására

2012. május 3. csütörtök
Reichstag Berlin russianFlag photoJevgenyKhaldeiTASS Hamis fotóval emlékezünk Berlin felszabadítására

Történelmi részletekért katt a képre! - Fotó: Jevgeny Khaldei/TASS

Május másodikán volt Berlin felszabadításának évfordulója. Mi mással lehetne erről megemlékezni, mint egy világhírű fotó meghamisításának történetével.

Az Urban Legends okfejtése nyomán Hernádi Levente írt róla blogján, de korábban már az InPhoto blog és sok másik oldal is írt a fotótörténeti manipulációról, ami persze nem volt példátlan ritka eset a Szovjetúnióban. Bár hozzá kell tenni, hogy a megjelent írások bizonyos részletekben legalább annyira eltérnek, mint a ciril betűs nevek latin betűs írásmódjai, amik jelentősen megnehezítik az orosz nevekre való keresést.
A fotó készítője egyik oldal szerint Jevgenyij Khaldei, a másik szerint Jevgenyij Haldej, sőt még abban sem egyeznek az egyes oldalak verziói, hogy a fotós a TASZSZ hírügynökség munkatársa volt (ez a valószínűbb), vagy a képet közlő Ogonjok magaziné. Sok kérdésben egyébként a róla szóló Wikipédia bejegyzés sem igazán tesz igazságot.

Soviet flag on the Reichstag roof Khaldei Hamis fotóval emlékezünk Berlin felszabadítására

Történelmi részletekért katt a képre! - Fotó: Jevgeny Khaldei/TASS

Abban minden forrás nagyjából megegyezik, hogy az emlékezetessé vált fotó csak a második zászlótűzéskor készült el, és a fotón sok részletet módosítottak, nem csak a fosztogatásra utaló jeleket, a katonák kezein látszó több karórát tüntették el a gondos cenzorok. Minden valószínűség szerint a közismertté vált fotó nem egyszerűen egy fotó módosítottváltozata, sőt nem is két képből lett összemontírozva. Van olyan forrás, ami szerint a fotós egy teljes tekercset elfényképezett a tetőn, ezekből illesztgették össze a végleges változatot – sőt az sem teljesen egyértelmű, hogy melyik is a végleges változat, mivel az első közlés után is módosítottak még rajta a cenzorok. Valószínűleg már az első változatban kicserélték a zászlót is, és némi füstöt is retusáltak a képre, és a szovjet retusőrök, akiket ma PhotoShop zsonglőrnek neveznénk, még csak el sem veszítették állásukat mindezért – szemben a modern kir fotótörténet emlékezetes képhamisítóival, mint Adnan Hajj.

Minden esetre a fotó Berlin felszabadításának és a háború végének szimbóluma lett.

Nem nyelték le a retusált békát – repül egy újabb csaló fotóriporter

2012. február 6. hétfő
FrogEgret Photoshopped photoBryanPatrickSacramentoBee Nem nyelték le a retusált békát   repül egy újabb csaló fotóriporter

Fotó és manipuláció: Bryan Patrick/Sacramento Bee

A legfrissebb amerikai fotós botrány középpontjában egy apró béka lecserélése áll. Az egyik képen a madarak álltak jól, a másikon a béka. Bryan Patrick úgy gondolta, jobban néz ki, ha a két képből egyet csinál. Tényleg jobban néz ki, de ettől még tilos, amit csinált. A tanulság az állásába került. Aligha érte meg.

Újabb könnyelmú fotós
A Sacramento Bee díjnyertes fotósa, Bryan Patrick komoly hibát követett el, megsértette a sajtófotó feldolgozási irányelveket. Nem a saját árnyékát tüntette el, vagy a háttérben álló zavaró alakot, és nem is füstöt, vagy a rakétákat duplázta meg a a képén, mint emlékezetes elődei tették, és nem is HDR fotót készített. Lényegében új fejezetet nyitott az értelmetlen hamisítások sajnos egyre hosszabb, és egyre gyakrabban frissülő sorában.
A természetfotó sorozat egy másik képéről másolta át a madár csőrében vergődő békát. Hiába, a béka már csak ilyen, rúgdos, ha egy madár csőrébe kerül. Az egyik képen a békáért kapó madár mutat jól, a másikon a béka rúgdos szebben.

Jobb helyen erre azt mondják, kár hogy nem sikerült jobban, majd komoly fejtörés után eldöntik, hogy a két kép közül melyik kép jelenjen meg. Jobb helyen eszébe sem jut a fotósnak, hogy a két képből egész jó harmadikat lehetne összeollózni.

A Sacramento Bee jobb hely (lett)
Jobb helyen, mondom írom nagyképűen, miközben a California ötödik, az USA huszonhetedik legnagyobb lapja (a Wikipedia egy korábbi révedése miatt sok helyen huszonötödiket emlegetnek).
A Sacramento Bee 210-268 ezres példányszáma bár nem őrült nagy, de azért könnyű szerrel túl tesz a magyar napilapok (szinte?) bármelyikének példányszámán, és a magyar közéleti napilapok példányszáma együtt is alig tesz ki ennyit.

Szóval persze hogy a Sacramento Bee komoly lap, és jobb hely annál, hogy ilyen skandallumot csak úgy tűrjenek. A fotóst azonnal felfüggesztették, mikor az ügyre fény derült, és a lapban közzé tettek egy cikket, hogy tisztázzák mi is történt. Úgy fest, lényegében innen tud a teljes nemzetközi sajtó (Poynter, News10, PetaPixel, stb) a történetről, bár a fotós nevét a lap első körben nem említi, ez egyéb forrásokból került napvilágra.

AuburnWildfire photoBryanPatrickSacramentoBee Nem nyelték le a retusált békát   repül egy újabb csaló fotóriporter

Eredeti és pályázatra beadott kép - Fotó: Bryan Patrick/Sacramento Bee

Kivizsgálták az ügyet
Mikor múlt héten elkezdtem írni a posztot, még csak kivizsgálást emlegettek. Akkor már azt is megírtam, hogy szerintem a vizsgálódás alatt talán azt próbálják kitalálni, hogy a kíméletlen felmondásnak milyen alternatívája létezhet, ami garantálja, hogy a fotós – és mindenki más is – egy életre megjegyezze, hogy ilyesmi még csak eszébe sem juthat egy újságnál. Valahol érthető lenne a kollegiális együttérzés, ki ne sajnálná régi kedves kollégáját az utcára tenni egy amúgy is válság tépázta gazdasági környezetben, pláne olyan komoly helyzeti hátránnyal, mint amit egy ilyen etikai vétség jelent. De nehéz ilyesmire bármi más megoldást találni. Nem is sikerült most sem.

Mire megírtam a poszt nagy részét, a vizsgálat le is zárult. A Bee szombaton újabb cikket címzett az olvasókhoz. Ebben leírják, hogy a fotósnak további két manipulált képét találták a lap archívumában. Ezzel tovaszállt minden remény, hogy talán csak egyszeri botlás lehetett, hogy ez csak egy kísérlet volt, ami csak szerencsétlen véletlen folytán került nyomtatásba, vagy bármi más, amivel ilyenkor mentegetőzni lehetne szokás. Nincs mentség, a fotósnak pedig már nincsen állása.

Szakmai árulás
A kevésbé szakmai kommentelők között akad, aki nem érti, miért kell ilyen szigorúnak lenni. Hiszen nem is egy fontos képről van szó. És ebben van is valami: nem fontos a kép, így még érthetetlenebb, hogy lehet ekkora bakot lőni vele. A szakmaibb kommentelők a legszigorúbb büntetést várják. Akad aki a kirúgásnál tovább megy, és egyfajta fekete lista felállítását várná, hogy az ilyen fotósok többé ne is vállalhassanak munkát egyetlen olyan helyen sem, ahol a sajtófotó etikai mércéje szerint kellene dolgozniuk. Menjenek el retusőrnek, vagy grafikusnak, ha annyira szeretnek PhotoShoppal rajzolgatni.

A fotósnak illett volna tudnia, hogy ilyen botláson könnyen derékba törhet akár egy szép karrier is. Nem is értem miért nyúlnak amúgy tájékozott, értelmes emberek ilyen eszközökhöz. A hasonló ügyekben egyre gyakrabban nyilatkozó Sean Elliot, az NPPA amerikai sajtófotós szakmai szervezet elnöke ezúttal is nyilatkozott a Poynternek.
Szerinte árulás történt, a fotós elárulta az általánosan elfogadott szakmai elveket, mert az ilyen fotó manipulációk fokozatosan hiteltelenítik el a teljes fotóriporteri szakmát. Érvelése következetes: “ha ez a sacramentoi fotós játszadozhat egy kócsag képével, akkor hogyan hihetem el, hogy bármelyik másik kép, amit látok megbízható?” Ráadásul a vétkes fotós, Bryan Patrick több rangos díjat is nyert már, és mint Elliot mondja, egy ilyen etikai vétség az alkotó teljes életművét beárnyékolja. Hiszen teljes joggal vetődik fel a kérdés mindenkiben, hogy vajon még hány másik – akár díjazott – képnél élt hasonló módszerekkel. Az elnök szerint az NPPA akár azt is fontolóra veheti, hogy visszavonja a fotós korábbi díjait, és megszűnteti a tagsági viszonyát.

Nem véletlenül él az a gyakorlat, amiről az Origonak adott interjúkban az AP és a Reuters képszerkesztői is meséltek, hogy a nagy nemzetközi hírügynökségek a fotós valamennyi képét törlik az archívumukból, ha ilyen skandallum előfordul. A Poynter újabb cikkében nyilatkozó NPPA elnök bízik benne (és valószínűleg nem is kell sokáig várnia), hogy a szervezet valamelyik tagja hivatalos panaszt tesz az ügyben, hogy a megfelelő eljárást elindíthassák.
Elsőre túlzott óvatosságnak, vagy gyanakvásnak tűnhetne mindez. De mint kiderült, a most rajtakapott Bryan Patrick nem egy esetben retusálta képeit. Már legalább három képe ismert, amihez hozzányúlt, és innen tényleg ki tudja, mennyi van még? Ráadásul, aki egy pályázatra küld be képeket, annak ismernie kell a szabályzatot, és ha mégis ilyen nyilvánvalóan szabálytalan módosításokat végez, az egyértelmű csalás – és szándékosnak is kell lennie.

Két nemzetközi hírügynökség fotós vezetői mesélnek

2012. január 30. hétfő
SzlukovenyiTamas TonyHicks interju Origo2 Két nemzetközi hírügynökség fotós vezetői mesélnek

Tony Hicks és Szlukovényi Tamás

Az Origo fotó rovata immár hagyományosan interjút készít a Magyar Sajtófotó Pályázat elnökeként hazánkba látogató hírügynökségi képszerkesztőkkel. Egy éve Szlukovényi Tamás a Reuters fotósainak globális főnöke nyilatkozott. Idén pedig az AP európai és afrikai képkiadásáért felelős Tony Hicks volt az iterjúalany.

Az interjúk külön érdekessége, hogy ezeket a nagy interjúkat mindig az Origo aktuális rovatvezetője jegyzi. Tavaly Virágvölgyi István beszélgetett a zsűrielnökkel, alig valamivel azelőtt hogy az Origotól az MTI rovatvezetői székébe ült volna át. Most pedig Magócsi Márton kérdezte az aktuális zsűrielnököt, aki épp az MTI képszerkesztői pozíciójából tért nemrég vissza korábbi munkahelyére az Origohoz, hogy elfoglalja az ott megüresedett rovatvezetői széket. Érthető módon mindkét beszélgetés kitér a magyar pályázaton túl is számos érdekes és fontos szakmai kérdésre, etikára, gyakorlati kérdésekre.

SzlukovenyiTamas interju post 16711 20110119105400 photoHajduDandrasOrigo Két nemzetközi hírügynökség fotós vezetői mesélnek

Szlukovényi Tamás - Fotó: Hajdú D. András/Origo

A tavalyi beszélgetés Szlukovényi Tamással két részben jelent meg. Ennek talán szélesebb közönséget érdeklő része az Origo cikkeként jelent meg, míg másik, talán inkább szűkebb szakmai kört érdeklő része a hírportál fotósainak ad-hoc módra frissülő 35 mm blogjában került publikálásra.
Ebben a magyar fotós (szakmai) élettörténete és World Press Photo díja mellett mesél a Reuters munkamódszereiről, melyeket részben az ő vezetése alatt szervezett át az ügynökség. Kitérnek a kérdések a képek hitelességére, és a képhamisítási problémákra, különösképen a legendássá vált Adnan Hajj kapcsán. Továbbá említi az interjú Namir Noor-Eldeen iraki halálát, és a háborús tudósítást is.

TonyHicks interju 20120126 photoHirlingBalintOrigo1 Két nemzetközi hírügynökség fotós vezetői mesélnek

Tony Hicks - Fotó: Hirling Bálint/Origo

Az idei Tony Hicks interjú az AP amerikai hírügynökség egyik vezető fotósával szintén két részes lett. Akár csak egy évvel korábban, az Origo oldalán jelent meg a nagyobb érdeklődésre számot tartó rész, míg a rovat blogján publikálták a szakmaibb kérdésekből álló részeket.
A nagyon átfogó és részletes Hicks interjúban szóba kerül a pályázat mellett a másik zsűri tag, a Reuters fotós Radu Sigheti által közelmúltban pályázatokról publikált véleménye, a multifunkciós fotóriporterek, melyek bevezetését állítólag az AP elsők között szorgalmazta, és az ügynökség budapesti tudósítója Szandelszyk Béla is, aki maga is egyre több multimédiával rukkol elő. Mesél továbbá az interjúalany arról is, hogyan zajlik a munka a világ egyik legnagyobb hírügynökségénél, és mire számítanak a David Guttenfelder irányítása alatt nemrég észak-koreában megnyitott iroda munkájával és lehetőségeivel kapcsolatban. Az arab tavaszhoz fűződő kérdések kapcsán pedig mesél az AP megközelítéséről az olvasóriporterek alkalmazásával kapcsolatos gyakorlatról is, és az interjú külön kitér a CNN iReport miatt történt (többek közt) fotós elbocsátásokra is. Hicks komoly sportfotós múltjára és a közelgő Londoni Olimpiára tekintettel arról is sok érdekes részletet elmesél, hogyan készül az AP a világversenyre.

A két interjú – érthető módon – sok ponton hasonlít mind formailag, mind szerkesztésben, és témákban is. Mindkét intjerjút (és azok mindkét részét) feltétlenül érdemes elolvasni!

Manipuláció-e a HDR technológia a sajtófotóban?

2012. január 16. hétfő
14thStreetBridgeHDR photoBillOlearyWashingtonPost Manipuláció e a HDR technológia a sajtófotóban?

HDR Fotó: Bill O'Leary/Washington Post

A különböző képen exponált képekből előállított HDR fotó technológia egyre mindennaposabbá válik. Már az iPhone és több más fényképezőgép (így a hamarosan megjelenő Nikon D4) is alapból tudja, viszont ez komoly etikai kérdéseket vet fel szakmai körökben.

A Poynter szombati cikke beszámol róla, hogy a múlt héten egy HDR fotó jelent meg a Washington Post címlapján. A képaláírásban az állt a kép alatt, hogy a fotó nem hagyományos technikával készült, hanem több kép szoftveres kombinációjával jött létre.

Ez a megfogalmazás keltette fel a Poynter két munkatársának, Steve Myersnek és a fotó rovatot vezető Kenny Irbynek az érdeklődését, így felhívták a Washington Post fotó igazgatóját, Michel du Cille-t. Tőle megtudták, hogy a képaláírás nem PhotoShop használatát, vagy egyéb retusálás jellegű beavatkozást takar. Egyszerűen csak HDR technikával készült, amit mindenképpen közölni is akartak az olvasókkal. A lap szerkesztői azonban úgy ítélték, hogy a HDR kifejezés kevésbé közérthető az átlag olvasó számára. Nem mindenki értené meg belőle, hogy arról van szó, különböző beállításokkal exponált képekből rakja össze a szoftver az ideálisnak mondható fényviszonyokat ábrázoló képet. Így a vezetőség döntése szerint a kevésbé szakmai megfogalmazással került nyomdába a címlap.

A Post fotó igazgatója elmondta, hogy a képet készítő Bill O’Leary azért döntött a HDR technika mellett, mert így tudta a lemenő nap fényében ideálisan megörökíteni a 14. utcai híd környezetét. Ha hagyományos módon, egyetlen exponálással örökítette volna meg a látványt, akkor egyes részek vagy túlexponáltak, vagy túl sötétek lettek volna.

Az Amerikai Sajtófotó Szövetség (NPPA) elnöke, Sean Elliot a leghatározottabban azt állítja, hogy a HDR nem alkalmazható eszköz a dokumentarista fotográfia céljaihoz. Az amerikai szakmai szervezet etikai kódexe úgy fogalmaz a fotósnak tiszteletben kell tartania a digitális pillanat integritását, és ebben a tekintetben a HDR technika sem különbözik bármilyen más fotó manipulációtól. Mint mondja, “a HDR használatával a Washington Post különböző idő pillanatokat kombinált, ezzel egy olyan képet hozott létre, ami a valóságban sosem létezett. Például az égbolton látható repülőgép nem volt ott a kép készítésének minden fázisában, így ezzel megkérdőjelezhetővé teszi a kép hitelességét.”

14thStreetBridge photoBillOlearyWashingtonPost Manipuláció e a HDR technológia a sajtófotóban?

Fotó: Bill O'Leary/Washington Post

Lehet máshogy is
A fotós készített hagyományos módszerrel is képeket a hídról, és az annak másik oldaláról készült képek között vannak közel hasonló fényviszonyú és színvilágúak is, mikor a lemenő nap világítja meg a hidat.

Sean Elliot szerint a második fotó létezése szükségtelenné tette volna a HDR kép használatát, mivel a manipuláció nélküli kép ugyanolyan erős látványt nyújt, mint a másik. A lap fotó igazgatója viszont úgy gondolja, hogy az általuk választott kép jobb a vizen tükröződő napsugarak, és az égbolt fényei miatt. Még akkor is, ha bonyolultabb képaláírást igényelt is a technikai kivitelezés magyarázata.

A Poynter azt is hozzáteszi, hogy ez már a második alkalom, hogy a Washington Post HDR képet közölt a címlapon. Legutóbb a téli napforduló alkalmából tették. A fotó igazgató állítása szerint egy darabig most nem fognak élni ezzel a technikával, nehogy “önmaga kliséje legyen belőle”.

Te mit gondolsz a HDR alkalmazásáról a sajtófotóban?