‘profi’ címkével ellátott bejegyzések

Fotózási tilalom Kuvaitban – igaz vagy átverés?

2010. november 25. csütörtök
 Fotózási tilalom Kuvaitban   igaz vagy átverés?

Kuvaiti látkép amatőr szemmel fotózva Fotó: SnapR/Flickr

A kuvaiti hatóságok állítólag betiltották a tükörreflexes fényképezőgépek nyilvános használatát. Novembertől csak bizonyíthatóan újságírói célzattal lehet az ország utcáin és bevásárlóközpontjaiban ilyen gépekkel fotózni. (Egy hét elteltével a Kuwait Times cáfolta az általa közölt hírt a fénkyépezőgép tilalomról. Bővebben)

Nagy valószínűséggel az itt látható kép (SnapR képe a Flickr-ről) sem készülhetne el. A hír előtt sokan értetlenül állnak, sokakat felbosszant. Erről sokan beszámolnak, így szerintem inkább a történet háttere érdekes, én inkább erre koncentrálok.

A hír forrása
A jellemzően egyetlen forráshoz, az egyesek szerint nem túl megbízható Kuwait Timeshoz visszavezethető hír futótűzként terjed az Interneten. A felháborodott nyugati szemléletű bloggerek és a komolyabb lapok (Guardian, Gizmodo, ThinqPetaPixel) is sorra veszik át egymástól, és a közös forrástól a hirt, amit Chase Jarvis is emleget blogján.
Tegnap már felületesen (két mondatban) tálalva a Spottr, ennél alig valamivel bővebben a Pixinfo is foglalkozott a hírrel, a Prim.hu pedig még saját ideológiát is gyártott hozzá, hogy mi motiválhatta a bizonyítatlan létezésű törvény megalkotását. A nagy magyar hírportálok közül egyelőre csak az Origo írta meg a történetet, valamelyik angol oldal alapján, és akár az is jelzés értékű lehet, hogy az MTI sem hozott le róla még semmit.

Bizonytalan háttér
Jó pár helyen végigolvastam a hírt, új információt nem igen adott senki a korábban olvasott hírekhez. A fotós lapoktól is csak annyi “szakmai” teljesítményre futotta, hogy feltételezésekbe bocsátkozva latolgatnak esélyeket. Van, aki kijelenti, hogy a tiltás kizárólag a DSLR-ekre vonatkozik és akkor a pontosan ugyanúgy kinéző, de nem digitális SLR-ekkel lehet fényképezni. Illetve, hogy a nagyon hasonló, de tükör nélküli gépek kivételt jelentenek a törvény hatálya alól. Van lap, amely azt veti fel viccelődve, hogy Kuvait hamarosan 4/3-os fényképezőgép gyártását akarja bejelenteni, és ezért tiltja ki az utcákról a konkurenciát.
A Guardian annyit tett hozzá a sztorrihoz, hogy emlegetik egy ügyvéd-blogger hétfői letartóztatását, illetve a Riporterek Határok Nélkül sajtószabadsági szervezet rangsorolására hivatkozva említést tesz a sajtó munkájának szabályozásáról. A jelek szerint azonban a kérdéses törvény tartalmának, vagy egyáltalán létezésének ők sem jártak utána. A hivatkozott sajtószabadsági szervezet honlapja azonban érdekes módon eddig említést sem tesz az új törvényről – igaz az a hírek szerint az meg sem próbál akadályt gördíteni a sajtó munkája elé.

A megerősítés – hiányzik
A jelek szerint senki nem nagyon ment utána a történetnek, pedig alapvető szakmai elv, és a hitelesség záloga a források kettős ellenőrzése). Mindössze egyetlen olyan lapot találtam, amelyik a kétkedés nélküli pletyka terjesztés helyett megpróbált plussz információhoz is hozzájutni. Csak az Amateur Photographer veti fel, hogy talán érdemes lenne pontosan megismerni a jogszabályt. Sajnos az erre tett kísérleteik eddig nem jártak sikerrel. A különböző oldalak kommentjei közt viszont egyre több az utalás arra, hogy a történet hoax (ti. kacsa, átverés, becsapás, álhír) lehet.

Ami biztos
A Kuwait Times tényként közli, hogy született ilyen törvény, de ezt mindenki csak rájuk hivatkozva terjeszti. Az Amateur Photographer próbált megerősítést szerezni az illetékes hivatalos szervektől, ahogy én is a magyar külügyi szervek révén, de egyelőre nincs hivatalos visszajelzés az ügyben. A brit külügyminisztérium szóvivője egyelőre annyit nyilatkozott a lapnak, hogy utána járnak a hírnek, és a brit hatóságok közelkeleti országokba utazóknak szóló tanálcsai egyelőre nem változtak a  fotózással kapcsolatban: “Tilos a kormány, hadsereg, és ipari létesítmények fotózása, különösképpen az olajmezőké.”

A Magyar Külügyminisztérum Sajtó Főosztálya nem tudott az üggyel kapcsolatban érdemi információval szolgálni, az új szabályozásról ők nem tudnak, de cáfolni sem tudják. A kuvaiti magyar nagykövetség, illetve a budapesti kuvaiti nagykövetség nem válaszolt a megkeresésre. A Magyar Külügyminisztérium honlapján az alábbi tanácsok szerepelnek a Kuvaitba utazók számára: “Helyi sajátosság, hogy sok kellemetlenség adódhat a kamerázásból, fényképezésből. Ennek elsősorban vallási, másodsorban biztonsági okai vannak. Célszerű a szükséges minimumra korlátozni az ilyen tevékenységet, s fényképezés előtt minden alkalommal feltétlenül kérjék meg az érintett (a felvételen szerepeltetni kívánt) személy/ek, illetve hatóságok engedélyét.”

Kiegészítés: Egy héttel az eredeti hír közlése után a Kuwait Times helyreigazítást jelentetett meg, melyben kijelentik, hogy az információknak nem jártak utána megfelelően, és így valótlan hírt közöltek. Kuvaitban nincs semmilyen új törvényi korlátozás a fényképezőgép haszálatra vonatkozóan. Az eddigiek persze érvényben maradnak továbbra is. Bővebben arról, hogy Semmi sem igaz a kuvaiti fotós tilalomból.

Utcán élő, hajléktalan fotós levele

2010. október 28. csütörtök
 Utcán élő, hajléktalan fotós levele

"Koszos, csóró és éhes vagyok. Bármi $egít! Isten áldjon érte!"

Egy amerikai szakmai fórumon találtam az alábbi, kicsit abszurd, visszafogottan humoros, viszont nagyon is tartalmas és elgondolkodtató írást. Vélhetően viccből íródott. Nem tűnik valószínűnek, hogy akár csak egy szava is igaz legyen, de nem minden ok nélkül közlöm, de szerintem nem kell nagyon ragozni, hogy hogy kell értelmezni:

“Ezt az üzenetet most egy könyvtár nyilvános számítógépéről írom nektek. Szinte minden nap járok a könyvtárba internetezni. Profi fotós vagyok, aki hajléktalanná vált, mert túl sok ingyen fotózást vállaltam. Korábban fizetgettek a munkámért, de abból a kevés pénzből nem sikerült fizetni a lakbért és a rezsit. Gyakran még éhes is maradtam. Mivel imádom a fotózást, és ez a hivatásom, nem adhattam el a felszerelésem. A tudom, hogy sokan adnak ételt különböző munkákért, így az egyetlen mód a túlélésre, hogy ételért cserébe fényképezzek. Aki munkát szeretne adni nekem, az biztosítsa számomra legalább egy napi élelmet. Általában a Margitsziget környékén sátrazok a folyóparton, így a fotózáshoz remek helyszínek állnak rendelkezésre a közvetlen közelben.

Ha törődsz a fotósokkal és élelmezni is hajlandó vagy őket, akkor jelentkezz minél előbb! Éhezem! Ha esetlegszállástis tudsz biztosítani, az még jobb. Kérlek segíts, hogy folytathassam a fotózást! Persze ha netán fizetni is hajlandó vagy, az még jobb, mert akkor újra fizethetek lakbért és vezetek magamnak ételt.

Kedves fotósok, akik szintén nem akarjátok eladni a felszerelésetket: ne fotóznátok kajáért! Inkább menjetek el dolgozni a McDonaldsba, ahol egyszerre fizetnek is a munkáért, és kaját is adnak. Nekem is ezt kellett volna tennem, mielőtt még utcára keerültem. Most már sehol nem alkalmaznak, mert nincs lakcímem, amire bejelenthetnének.

Ne aggódjatok, nem vagyok büdös. A strandon van zuhany, és a nyilvános vécékből összegyűlik a tisztálkodáshoz szükséges szappan is.

Persze képeket nem tudok feltölteni, cmert már a számítógépem sincs meg. De van egy portfólióm papír képekből, amit élőben bármikor megmutatok nektek.

A héten csak azt ettem, amit a szemetesekben találtam. Jó lenne valami friss kaja. Esetleg egy sör, amit annyit fotóztam ingyen a reklámcégeknek, akik jól megszedték rajta(m) magukat, nekem meg csak a fotózás végére megmelegedett sört adták. Peresze az ô segítségük is jól jön. Ha tudnak egy munkát, keressenek meg, segítsenek lelépni az utcáról!

Ha van saját CF kártyád, akkor majd fotózok arra. Ha nincs, akkor majd kitalálunk valami megoldást a képek lementésére, mert nekem ugye nincs számítógépem. Esetleg hozhatod a tiédet, hogy arra letöltsük.

Mindegy, hogy modellkedésbôl akarsz megélni, vagy egy hirdetési cég embere vagy, aki ingyen akar képekhez jutni a reklám kampányához, akár egy sportegyesület, akik csak emlékbe akarják a képeket, kérlek ragadd meg ezt a lehetôséget! Kérlek, nem akarok az utcán élni! Itt egyre nehezebb folyamatosan szemmel tartani a fotós holmimat. Már nincs hova bezárnom, így mindenhová 100lbs fotós holmival megyek guberálni. Tényleg, nem viccelek. Mindenféle objektívek, stúdió felszerelés, a különféle fényképezőgépek az eltérô feladatokhoz. Mivel a stúdió felszerelésem még megvan, azt akár nálad is fel tudjuk állítani. De mivel nincs pénzem taxira, és kocsim sincs, amivel szállíthatnám, el kéne jönnöd értem. Volt kocsim, de el kellett adnom, hogy a lakbért fizethessem. Egy darabig elég volt, de aztán az a pénz is elfogyott.

Sajnálom, hogy ilyen hosszúra nyúlt, de ki kellett írnom magamból. Már nem jutok olyan gyakran számítógép közelben, mint régen, mikor még a kényelmes otthonombam éltem.”

Mitől profi egy fényképezőgép?

2010. október 6. szerda
NikonDSLRlineup Mitől profi egy fényképezőgép?

Amatőr és profi gépek

Természetesen egy fényképezőgép csak annyira lehet profi – vagy inkább használható – amennyire a fényképész képes kihasználni a képességeit. De akkor mégis mit jelent, hogy egy fényképezőgép profi vagy sem?

Általános tévedés, hogy egy “okos gép” pótolhatja a felhasználó hiányosságait. Szerintem egy nagyon szuper felszereléssel is pont ugyanolyan rossz képeket lehet készíteni, ha valaki nem tudja használni. Ha pedig valaki tudja mire és hogyan használja a gépet, akkor kevésbé profi géppel is ugyanúgy boldogul – legfeljebb egy komolyabb jobban a kezébe illő géppel hatékonyabban, gyorsabban, kényelmesebben tud dolgozni. De a képek minőségét eredendően nem a gép határozza meg, hanem aki és ahogyan használja azt.

Gyakran felvetődő kérdés, hogy mi alapján rangsorolják a fényképezőgépeket? A rangsorolást leginkább maguk a fényképezőgép gyártók végzik. Előre kidolgozott ár és termék kategóriákhoz illesztve tervezik a gépeket, különösen azok paramétereit, és képességeit:

  • Belépő szint: alacsonyabb ár, olcsóbb anyagok, egyszerűbb kialakítás, több automata funkció, kevesebb bonyolult funkció, kisebb testreszabhatóság
  • Amatőr szint: magasabb ár, fejlettebb szolgáltatás készlet, több manuális állítási lehetőség, valamivel jobban testreszabható
  • Félprofi szint: még magasabb ár, továbbfejlesztett szolgáltatás készlet, még több manuális állítási lehetőség, komolyabb testreszabhatóság, tartósabb anyagok
  • Profi szint: kifejezetten magas ár, még további szolgáltatások, masszív kialakítás, nagy súly, nincs automata mód, kevesebb döntést hoz meg a gép a felhasználó helyett, azok is jobban finomhangolhatók, beállítások, kezelőszervek működése jobban testreszabható

Canon EOS60D camera prints Mitől profi egy fényképezőgép?Mit jelent mindez?
Talán kicsit ködös így is a megfogalmazás, de hogy mik ezek az eltérő szolgáltatások, funkciók, azok típusonként, gyártónként, sőt néha évjáratonként is eltérőek lehetnek. A belépő szint jobbára csak az alap funkciókat tartalmazza, amivel bármelyik turista boldogul, még ha nem is tudja hogy működik egy fényképezőgép. Dominál a teljesen automata mód (auto vagy zöld keret), és a szintén döntően automata program módok (sport, portré, tájkép, éjszakai, stb), bizonyos. A belépő szinten gyakran nem is lehet minden paramétert szabadon állítani, és az sem ritka, hogy egyes funkciók más beállításokhoz rendelve működnek csak. Például követő AF csak a félautomata Sport módban használható, de igaz lehet ez fénymérési, AF mező választási, vagy akár a beépített vaku használatára is (mondjuk a profi gépekben általában nincs is beépített vaku). Van akinek ez kényelmes (pl. mert úgyse akarja állítgatni), van akit viszont zavar, mert inkább manuális módban fotózna, viszont használná a követő fókuszt, de nem tudja. Erről a gyártók általában úgy gondolják, hogy ha ez a mértékű automatizálás már zavar, akkor neked egy komolyabb gépre van szükséged.
Minél magasabb gép kategóriát nézünk, az automata funkciók úgy szorulnak háttérbe, és egyre több beállítási, konfigurálási lehetőséget nyújtanak. Maga a fotó készítés alapja, és a lehetőségei nem térnek el nagyon, csak azok a szolgáltatások, amik ezek használatát kényelmessé, kézreállóvá teszik. Míg az amatőrnek (csak a gyártó szerint?) kényelmesebb minél jobban automatizáltan használni a gépet, addig a profik jobban értenek a fotózáshoz, ezért jobban (fel)ismerik a helyzeteket, amikben a gépet használni akarják, és az ennek megfelelő beállításokat. Pontosan ezért akarnak általában nagyobb beleszólást a gép működésének szinte minden részletébe, amire az egyre magasabb temrék (és ár) szinteken egyre több lehetőséget kapnak. Nyilván sokszor előfordul, hogy ha nem kezdő és hozzá nem értő fotós valaki, de egy olcsóbb, egyszerűbb gépet vesz, akkor is szívesen használná a profiknak kínált lehetőségeket, mert nem csak az igény, hanem a szakértelem is megvolna rá. Csak sajnos a marketing osztály így találta ki a termék kínálatot. Kénytelen az ember mérlegelni, hogy a nagyobb kreativitást és több beállítást engedő profi gépre tényleg szüksége van-e annyira, hogy megfizesse a jóval magasabb árat érte.

Konkrét jelölések
A kategóriákhoz tartozó típusjelzések, és azok rendszere gyártónként (sőt olykor gyártón belül is) változó. A Canonnál általában következetes a számozásban, a legtöbb számjegy (pl 1000D) jelzi a belépő szintet, és minél kevesebb a számjegy, annál magasabbra pozícionálják a típust. A három számjegy még az amatőr gépeket jelzi. A két számjegy az ennél magasabb haladó amatőr, vagy félprofi szintet jelzi, amit már nem csak a több lehetőséget, nagyobb szabadságot igénylő hobbisták választanak, hanem a szerényebb költségetésből gazdálkodó, de megélhetésként fotózó profik is. Az 5D és 7D család tagjai már egyértelműen a félprofi kategóriába tartoznak (persze ilyet is vesz magának sok amatőr, ahogy csúcs gépeket is, akinek a pénztárcája megengedi), míg legfelül az 1D család tagjai vannak, mint csúcs géppel.

A Nikon már változatosabban számoz. Míg a legkevesebb számjegy náluk is egyértelműen a profi kategóriát jelzi (pl D3, D4), addig a két számjegy (pl D90) nem a közvetlenül ez alatti szinthez tartozik, hanem épp ez a belépő szint. Az egy számjegyű profi gépek alatti félprofi szint a Nikonnál három számjegyű (pl. D300, D700, D800).

Más gyártó pedig nincs igazán jelen a profi világban, és a típusjelzéseiket se nagyon ismerem. A konkrét géptípusokról és azok konkrét funkcióiról pedig nem hiszem hogy van értelme itt írnom. Úgyis változnak a típusok, és változnak a termékek szolgáltatásai.

Hogy döntsem el, profi-e a gépem?
A gyártó már eldöntötte. Kiderül a terméklapján szereplő adatokból, az árából, és hogy a gyártó milyen címszó alatt sorolja fel az árlistában. A besorolásnak meg igazából nincs jelentősége.
Egy-egy konkrét gép esetében gyakran felvetődik a kérdés, hogy ez most az amatőr vagy félprofi kategóriába tartozik, vagy inkább a félprofi és a profi határán mozog, de vajon konkrétan hova sorolandó. Van, hogy nagyon nehéz, sőt szerintem nem is kell eldönteni. Teljesen mindegy, hogy ki hol húzza meg a határokat, és mitől tekint profinak egy gépet. Mindig azt kell megnézni, amit az adott gép tud, és hogy az azt használni akró fotósnak mik az igényei, és azok mennyire találkoznak a gép szolgáltatásaival. Minden más csak marketing és ködösítés.

Mindig az a legjobb fényképezőgép, ami nálad van, mikor fotótémát találsz, és csak a kép számít, sosem az, hogy mivel készítetted!

Profi fotós felszerelése

2010. szeptember 7. kedd

canon eflenses Profi fotós felszerelése

Örök vitában állok a világgal ebben a kérdésben. Mikor arról írtam, hogy az iPad nem lesz alkalmas fotós felhasználásra, a kommentekben kialakult egy kisebb vita. Ez rávilágított néhány érdekes tévhitre a profi fotósok megítélésével kapcsolatban. Gondoltam szentelek neki néhány gondolatot, hátha sikerül eloszlatni a profik körül kialakult (olykor mítikus) ködöt.

A profi
Önmagában is kérdéses, hogy mit jelent a profi kifejezés, de ha elfogadjuk, hogy a megélhetésből fotózókat takarja, akkor sem alkotnak homogén közösséget. A fotózásnak megannyi területe van, és ezek mindegyike más-más képességeket, ismereteket, és más-más felszerelést is igényelnek. Bizonyos mértékig persze minden eszköz alkalmas minden feladatra. Elvégre fotózni még egy mobillal is lehet, de ha minőségről és szakmáról beszélünk, akkor jobbára komoly munkaeszközök és célszerszámok kerülnek elő, ahogyan jobbára specializált szakemberek is.
Profi cuccok
Canon EOS 7D camera body family Profi fotós felszereléseMíg egyes területeken elengedhetetlen a stúdió eszközök, lámpák, ernyők, állványok, hátterek és egyéb kellékek használata, addig más területeken elképzelhetetlen ezekkel dolgozni. Hogy csak a legnyilvánvalóbb ellentétet említsem, ugyanúgy lehetetlen egy szál riporter vakuval igazán komoly, magazin minőségű glamour fotókat készíteni, mint ahogy lámpa szettel rohangálni egy tüntetésen. Mások a munka körülmények, és mások az eszközök kiválasztásának szempontjai is.
Éppen ezért, szerintem a profi eszközöket emlegetni is értelmetlen. A legtöbb gyártó természetesen azzal szeretné eladni legdrágább termékeit, hogy rájuk aggatja a Pro vagy Professional jelzőt. Ezek a termékek sok esetben tényleg kategóriájuk legjobbjai (főleg az adott gyártó termék kínálatán belül). De a szempontok, amik miatt a legjobbnak számítanak nem feltétlenül egységes. A legtöbb “profi” jelzésű fényképezőgépet például nagyra, robosztusra, és ellenállóra tervezik. Ennek hozadékaként tartós és strapabíró, viszont borzasztóan nehéz is. Ez terepmunka során sok helyzetben nagyon hasznos. Egy sor hétköznapi – de legalább annyira profi – munkánál viszont sokkal többet ér, ha a gép kevesebb helyet foglal, és könnyebb. Aki például egész nap sajtótájékoztatókra jár, vagy bankár és politikus interjúkat fényképez, annak a vízállóság kevéssé számít. Többek közt ezért sem szeretem, ha az emberek a fénykpezőgépemre és annak paramétereire kíváncsiak a képeim helyett. Ahogy egy kolléga megfogalmazta:
“Ha a gépre kell fogni, hogy miért jó vagy rossz a kép, akkor már gond van.”
 Profi fotós felszerelése

Canon termékfotó

Beszerzés
Ezt a bejegyzést az a komment beli kijelentés ihlette, hogy “egy profi fotós megengedheti magának…” A tévhittel ellentétben egy profi fotós sem engedhet meg magának akármilyen felszerelést. Ahogy egy taxis, vagy fuvarozó sem feltétlen engedhet meg magának akármilyen kocsit, csak mert az termeli ki a megélhetését.

A fotós is kénytelen anyagilag éppen úgy megfontoltan összeválogatni a munkaeszközeit, mint szakmai szempontból. Hiszen akár saját felszereléssel dolgozik, akár a munkahelye biztosítja az eszközöket, a keret mindig limitált (még ha a limitek esetenként és cégenként eltérőek is lehetnek). Különösen Magyarországon, ahol a cégek gyakran épp úgy szűkösebb kerettel gazdálkodnak, és fordítanak eszközökre, mint ahogyan a saját felszerelést fenntartó fotósok lehetőségei is szűkösebbek. Ráadásul ha a munkavégzés nem teszi szükségessé a drágább eszközt, akkor mi értelme lenne a drágábbat választani?
Fôleg azoknak, akik vállalkozóként dolgoznak, és minden felszerelésre fordított forintot a családi kasszából kell kivenni, hogy a munkaeszközöket fejleszthessék. És ôk vannak többségben. Éppen ezért nem ritkán elôfordul, hogy egy amatôr (akinek a fotózás a hobbija, és más munkából keresi meg a fényképezôgépre valót) jobb felszerelést használ, mint aki fotózásból él, és a felszerelését is ebbôl az egy forrásból kell fenntartania, fejlesztenie. Arról nem is beszélve, hogy a felhasználásból addódóan az amatőr vigyázni is jobban tud a felszerelésére, amit jobbára kevesebbet is használ, mint akik munkaeszközként használják, így az jobban is amortizálódik.

Minden DSLR-t ver: Canon 1Ds mark IV

2010. április 2. péntek

Canon EOS 1Ds mark IV Minden DSLR t ver: Canon 1Ds mark IVA Canon bejelentette várhatóan mindent verő legújabb zászlóshajóját, a Canon 1D család legújabb csúcsmodelljét a Canon EOS 1Ds mark IV-et. Míg korábban az s jelzésű csúcs Canon “csak” egy nagyobb felbontású, de full frame és lassabb változata volt az aktuális 1D változatnak, most egy sor újítást is pakoltak az adu ásznak szánt gépbe.

Paraméterek:

  • Érzékelő: 35 MP 36×24 mm
  • Crop: 1x / 1,6x
  • Bajonett: Canon EF / EF-S
  • ISO: 100-12 800 (kiterjesztéssel 50-102 400)
  • AF érzékelők: 45 zóna TTL-AREA-SIR
  • Sorozat: 12-15 fps
  • GPS: Sirf III
  • Csatlakozás: USB 2.0, 3G, HSDPA

…és a valóság
Ha időben megírtam volna ezt a postot, akkor ez mind áprilisi tréfa lenne, mivel azonban – akárcsak a tavalyi álom objektív álhírrel – egy nappal sikerült lekésnem a bolondok napját, inkább csak egy újabb találgatás az 1Ds mark IV-re vonatkozó találgatások között. Sajnos a Canon ebben a termékcsaládban általában nem szokott ennyire innovatív lenni, így az eddig felsoroltak nagy része nem fog bejönni.

Felbontás: Vannak, akik 39 megapixelt vízionálnak, de a szokásos fejlesztési léptéket (12, 16, 21…) tekintve, újabb 4-5 megapixeles növekedésnél többre aligha számíthatunk, tehát elég valószínűtlen, hogy az új csúcsgép akár csak megközelítse, nemhogy túllépje a 30 megapixelt.

Crop: Az biztos, hogy az érzékelő full-frame lesz, hiszen ebben a Canon 1Ds sorozata mindig is élen járt, és kizárt, hogy pont akkor hagyjanak fel vele, mikor már a Nikon is bevezette a teljes képérzékelők használatát. A szoftveres crop, ami a Nikon gépeiben már megjelent a digitális vázakra fejlesztett objektívek támogatása érdekében nem lenne irracionális döntés a Canontól sem, bár ez a termék kategória már csak az árcimkéje miatt sem igazán indokolja, hogy a Canon ezt meglépje. Viszont mivel a legdrágább fényképezőgép kategória elsődleges vevő köre a profi fotósoké, ők könnyű szerrel hasznát vehetnék egy ilyen beépített “crop kapcsolónak”.
További előnye lehetne a beépített szoftveres cropnak, hogy az érzékelő kisebb felületének kiolvasásával csökkenhetne a nyers adatmennyiség, és ezzel a feldolgozásához, mentéséhez szükséges idő. Tehát az elkészíthető képek számát is növelhetné.

Sebesség: Az egy számjegyű gépek között mindig is a másodpercenként készíthető képek száma jelentette az egyik legfőbb gyakorlati különbséget. Persze a nagyobb felbontással járó nagyobb méretű képek feldolgozása, mentése mellett a nagyobb méretű tükör mozgatása is indokolhatja, hogy miért nem tudnak a Canon full-frame gépek olyan gyors sorozatokat lőni, mint akár a kisebb felbontású Canon társaik 8-10 képkockás sebssége, akár a Nikon relatíve kisebb felbontású (12 megapixel, 9-11 fps) full-frame gépei. Bár pont az tűnik cáfolni a mechanikai magyarázatot, hogy a Nikon képes volt ilyen gyors full-frame zárat csinálni, sőt már a filmes gépeknél is léteztek hasonló sebességek megfelelő boosterekkel, amik a filmtovábbítást segítettek felgyorsítani. Így a legvalószínűbb akadály a dolog adatátviteli, és energia fogyasztási vonzata marad. Ugyan ezen a sebességi területen az 5D mk II már mutatott némi javulást, de még mindig nem kifejezetten sportfotóra való a sebessége.
Bizonyos nézőpontból talán az lenne a jobb megoldás, ha a Nikonhoz hasonlóan felhagyna a Canon is a felbontási verseny fokozásával, és egy hétköznapibb felbontás mellett dolgoznának ki egy gyors full frame rendszert. Ezt viszont már csak presztizsből sem tehetik meg, és az 1Ds állandó célközönségének számító stúdiók talán el is várják a felbontás további növelését. Legvalószínűbb, hogy vagy sikerül a felbontás további növelése mellett is növelni a sorozat sebességét, vagy ez továbbra is másodlagos szempont marad.

Beépített 3G rádió: sok profi fotós, különösen a lapzárta szorításában élő fotóriporterek számára már régóta hiányolt szolgáltatás, hogy közvetlenül a fényképezőgépről, könnyen, gyorsan, kényelmesen lehessen legalább 1-2 képet elküldeni, mert ma ehhez mindenképpen laptopot, de minimum egy PDA-t kell az embernek magával hurcolnia. De a 3G energiaigénye, a kezelőfelület és protokollok  kialakításának bonyolultsága miatt valószínűtlen, hogy ez rövid távon bekerülhessen a gépbe. Persze ha sikerülne egy PDA funkcióit mind belezsúfolni a gép hátulján levő LCD-be, és mondjuk a Facebook/Flickr integrációt is megoldani, akkor ez a kompakt gépek számára újabb eladási érvet szülne, ami képes lenne kitermelni a technológia fejlesztési árát, így akár a profi gépek is megkaphanták a profi igények kiszolgálására alkalmas változatot. De legjobb esetben is csak a külön értékesített WiFi transzmitterek kaphatnak ilyen kiegészítést, de nem tűnik valószínűnek,  hogy ez rövid távon megjelenjen. Pedig tényleg sokak számára nagyon hasznos lenne.

GPS: Az itt felsorolt elképzelések közül ez a legvalószínűbb, és a legolcsóbban kivitelezhető is. A GPS vevő egység ma már szinte minden okostelefonban benne van, így sem a méret, sem az ár nem okozhat komoly akadályt, a technológia is hozzáférhető, és gondolom ennyi helyet lehet még találni az egyébként legnagyobb méretűként ismert 1D vázban, ami az apróbb módosításokat leszámítva gyökeres változáson az első 1D 2001-es bemutatása óta nem esett át. Igaz a GPS vétel egyik legfőbb akadálya pont a gép belsejét bármitől megvédeni hivatott magnézium ötvözet jelenti. Éppen ezért, és a már korábban említett csekély innovációs hajlam miatt valószínűtlen, hogy a következő 1Ds-be GPS kerüljön.
Sokkal valószínűbb, hogy ez a tulajdonság a később megjelenő (műanyag házas) kompaktokban debütáljon, vagy esetleg “profi szolgáltatásként” cimkézve a kevesebb fémet tartalmazó vázú tükörreflexes gépekben. Félő azonban, hogy erre a lassan hétköznapivá váló és nagyon hasznos apróságra továbbra is várnunk kell, és kénytelenek leszünk külön eszközöket csatlakotzatva áthidalni a képek helymeghatározásának problémáját.