‘minőség’ címkével ellátott bejegyzések

Milyen egy jó fotóblog?

2011. szeptember 1. csütörtök
Blog photoAntonioZugaldiaFlickr Milyen egy jó fotóblog?

Kép nélkül nincs fotóblog - Fotó: Antonio Zugaldia/Flickr

Érdekel, hogy milyen egy jó fotóblog? Mitől jó, és hogyan kell jól csinálni?

Én nem csinálok fotóblogot, nem is nagyon vágyom rá, és a Goldenblog verseny is csak díjazni akarja a legjobbakat, irányt mutatni, hogy mitől és hogyan jó, vagy hogyan lenne érdemes csinálni, legfeljebb közvetve ad a díjazás révén.

A HVG fotó szerkesztőségéből kikerült idei szakmai zsűri leggrafománabb tagja (mivel Stiller Ákos és Tury Gergő inkább fotóznak, mint blogolnak), Hernádi Levente meglehetősen Jakab Andor népszerű bejegyzését idéző című írásában összefoglalta blogján, hogyan értékelt, és milyen szempontok alapján hozott döntést a zsűri.

Hogy a címben feltett kérdésre is válaszoljak valamennyire a posztban, ne csak egy linkajánló legyen, jöjjön egy kivonat a zsűri nagyon jogos szempontjaiból, helyenként a saját szájízem és értékítéletem alapján önkényesen átszerkesztve, kiegészítve. Mindenképpen olvassátok el Levente írását is. Különösen hogy megtudjátok a blogverseny szempontjait is, tényleg érdemes (nem csak azért, mert engem és szintén fotóblognak nem minősülő InPhoto Blogot is pozitívan emlegeti – pedig az én blogom nem is általa zsűrizett kategóriában versenyzett).

Fotóblog definíció
A Flickr/Picasa/IndaFotó/stb képmegosztók nem fotóblogok. Azok fotómegosztó tárhelyek, még ha tágan értelmezve tényleg ellátnak fotóblog jellegű funkciókat is.
Fotóblog az erre alkalmas felületen tálalt, folyamatosan frissített képes blog, ahol a szerző a saját képeiből vezet egy napló-szerű publikációt. A netről mások fotóiból gyakran szerzői jogot sértően összevadászott tartalomból, vagy jobb esetben olvasók által beküldött saját képekből felépített fotó blogok, akármilyen jó alap ötletre, vagy témára épülnek, és akármilyen népszerűek illetve adott esetben színvonalasak is, legfeljebb a blogversenyen kívül tekinthetők fotóblognak.
Persze a saját fotó kérdésében általánosan én engedékenyebb vagyok a blogverseny zsűrijénél. Attól még lehet fotóblog, hogy nem csak, vagy egyáltalán nem saját képek vannak rajta. A lényeg, hogy a blog tematikája szerint igényesen szerkesszék. Viszont a szerzői jog kérdésében nem vagyok engedékeny, ahogy a törvények sem: a szerzői jogot még a bloggereknek is be KELL tartani. Különösen ha magukat is alkotónak tartják, nem csak gyűjtögető életmódú web élősködőnek.

Tippek, tanácsok
Bélyegképek:
Mit érnek a rendszeresen posztolt képek, ha 2-300px szélesek? Eltűnnek az oldalon, kivehetetlenek, nem érvényesül maga a kép, ami a blog lényege lenne. Használjatok bátran nagy képeket. Bigger is better. Pláne ha képekről van szó. Nagy képek. Nagy képek. Nincs annál szomorúbb, amikor egy nagy, szép, szellős oldalt nem tölt ki a kép.

Szöveg és képek aránya: Sok a grafomán fotóblogger, és ez jó, de a legtöbben nem tudjátok eltalálni a kellemes arányt szövegelés és képek között. A kettő akkor működik egymás mellett, ha a kép kiegészíti a szöveget, ráerősít a tartalomra, a szöveg pedig nem olyan hosszú, hogy elnyomja a képeket.
Rengeteg jóképű, de túlírt fotóblog van, nagyon-nagyon felesleges és fárasztó szövegeléssel. Van, ahol meg az a baj, hogy egyáltalán semmit nem tudunk meg a képekből, azok magukban nem elég beszédesek, hiányzik 1-1 rövid képaláírás, vagy ilyesmi.

Válogatás hiánya: Senkitől nem várható el, hogy szerkesztőként gondolkodjon, de még így is nehezen értelmezhető, miért kell 25 egyforma képet feltölteni egy kirándulás pihenőjéről, 15-öt egymás alá a teliholdról – ahol a képek között annyi a különbség, hogy a bal alsó sarokban az egyik faágat kicsit arrébb fújta a szél két expó között.
A kevesebb több. Egy-két jól kiválogatott, kedvenc kép egy témáról sokkal szebbé teszi az élményt a nézőnek, mint 15 egyformán jó, vagy egyformán rossz. Lásd még: Galéria kényszer és Minek annyi (rossz) fotó?

Öncélű magamutogatás: Sok marketing-szagú fotóblog van, amit van aki szeret, de egy blogversenyen nem sok keresnivalója van. Két típusuk van: az egyik a kizárólag esküvő- és babaportékkal operáló fotóblog, aminek az egyetlen üzenete a fotós által kínált szolgáltatás népszerűsítése. Ezeket a Goldenblog zsűrije egyáltalán nem tekintette fotóblognak, csak egy folyamatosan frissített portfoliónak. A blogversenyen kívül meg mindegy, hogy ki minek tartja, a kérdés, hogy üzletileg működik, vagy sem.

A másik típus az önjelölt divatfotósok amatőr modell portréit felvonultató blogok, amik nem sokban különböznek a fentitől, mégis, itt azért nyomokban felfedezhető, ha a magamutogatáson kívül valóban naplót is vezet az illető, vagy legalább is úgy tesz: néha werkfotók, néha egy kis sztorizgatás – de ezek sem informatív tartalmat adnak, csak “nézd meg, így fogom a nagy dslr fényképezőgépemet” – szagú dolgok.

Mindkét típusnál sokat dob az élvezhetőségen, ha legalább egyszer-kétszer olvashat az ember hasznos tanácsokat, technikai infókat a képek készítéséről, ötletelést világításról, beállításokról vagy bármit, ami elszakad a fent már említett önfényezéstől.

Következetlenség: a blogversenyben ez a tényező igazán csak az utolsó körökben számított, de sokat számít egy blognál, hogy ne csapongjon minden irányba. Lehetőleg legyen egy koncepció, erre épüljön a tematikája, és ehhez tartsa magát.
Mondjuk furcsa, hogy ezt pont én írom le (még akkor is, ha szempontokat – ezt a bekezdést meglehetősen szabadon – idézem egy másik posztból), aki már a blog fejlécben olvasható mottójában deklaráltam, hogy szigorú tematika helyett mindennel foglalkozom, ami csak eszembe jut: “szavak, képek szóképek, sajtóról, fotóról, sajtófotóról és minden másról…”

Végezetül egy emlékeztető, hogy olvassátok el Levente Goldenblog zsűrizési szempontjait: Tőlem ezért nem kapsz díjat a Goldenblogon

Az Olympus hadat üzen a mobillal fotózásnak

2011. július 16. szombat
OlympusFightsMobileCamera photoMakrMatthews MarkMImage Az Olympus hadat üzen a mobillal fotózásnak

Fotó: Mark Matthews @markmimage

Érdekes reklám kampányba fogott az Olympus a kenguruk földjén, Ausztráliában: kifejezetten a mobillal fotózók célcsoportjára fókuszálva helyeznek el hirdetéseket. Vajon a fotók minőségét védik az új “keresztes (reklám) hadjárattal”, vagy ennyire veszélyben érzik magukat a kamerás mobilok terjedése miatt?

A mobillal (is) fotózás egyik nagykövetének tekinthető Chase Jarvis blogbejegyzése nyomán a PetaPixel is közzétette azt az olvasói fotót, ami egy Ausztrál hirdetést ábrázol ezzel a szöveggel: “Ha a fényképezőgéped tud SMS-t küldeni is, az magyarázat rá, hogy miért rosszak a fotóid”. A hirdetésben található beszédes – jelentése szerezz egy igazi fényképezőt – Internet címet beírva pedig az ausztrál Olympus kirendeltség oldalára kerülünk.

Az már ismert egy ideje, hogy az iPhone a legnépszerűbb fényképezőgép, és a mobillal fotózás már kezdetei óta megállíthatatlan, pedig egy időben még én is szót emeltem ellene – igaz azóta sokat fejlődött a technika. Az igazi kérdés talán inkább az lehet, hogy tényleg csak a telefonon készüléken múlik, hogy jók-e azok a képek?

Számos tehetséges fotós – köztük a Best Camera mozgalmat elindító Chase Jarvis, vagy éppen a POYI sajtófotó díjat iPhone anyaggal elnyert Damon Winter – dolgozik mobiltelefonnal IS. Miközben az Interneten egyre szaporodó fotómennyiségben továbbra is borzalmasan nagy arányban vannak pocsék képek is.

Ha valaki tényleg tenni akar az átlag felhasználók képeinek jobb minőségéért, akkor talán nem biztos, hogy csak az újabb készülékeket kellene reklámozniuk. Sokkal szimpatikusabbnak találom például a Samsung és egy-két más gyártó kezdeményezését, hogy ötletes megoldásokkal próbál tippeket adni, hogy lehetnek jobbak az amatőr fényképek.

Te mit gondolsz, mi ihlette az Olympus kampányát, és valóban megoldás lehet?

Mindent hamisítanak – memóriakártyákat is

2011. május 27. péntek

FakeRealSanDiskCF Mindent hamisítanak   memóriakártyákat is

Hamis és valódi SanDisk kártya

A PetaPixel nemrég arról írt, hogy a cég egy dolgozója úgy nyilatkozott, a piacon levő SanDisk gyártmányú memóriakártyák mintegy harmada hamisítvány.

Számomra nem teljesen világos, hogy miből gondolják, más márkákat nem hamisítanak hasonló mértékben. Abban viszont egyetértek, hogy célszerű megnézni, hogy mit vesz az ember, és csak hivatalos forrásból vásárolni.

Nem tudom, hogy még ma is szokás-e, de pár éve még rendszeresen láttam SanDisk memóriakártyákat 1 év garanciával különféle boltok árlistáiban. Miközben már akkor is legalább 5 év garanciát vállalt a gyártó minden kártyájára. Bár én mindig inkább azokat választottam, amikre 10 év garancia van, és nem feltétlenül azért, mert ezek a memóriakártyák szinte bármit túlélnek.

A PetaPixel cikkében közölt képeken elég jól megfigyelhetők a hamis kártyák viszonylag látványos grafikai hibái. De ezek tényleg nem tűnnek fel a vásárlóknak?

Hát ilyen ez a kapitalizmus – reklámok nem mindig a legjobb helyen

2011. február 11. péntek

Canon concurentAD FotoTV Hát ilyen ez a kapitalizmus   reklámok nem mindig a legjobb helyenElsőre meglepő, jobban belegondolva persze érthető….de akkor is vicces, hogy egy alapvetően Canon termékeket reklámozó bemutató videót Sony reklám vezet fel, és alatta Panasonic banner van.

DarocziTemetes reklammal Delmagyar4 Hát ilyen ez a kapitalizmus   reklámok nem mindig a legjobb helyen

Fotó: Illyés Tibor/ MTI Reklám: Délmagyar

Persze nem csak a FotoTV követ el ilyen hibákat – még csak az sem biztos, hogy az övék hiba. Máshol ráadásul ennél sokkal összeférhetetlenebb tartalmi ütközések is megesnek. Elég csak a Délmagyar Daróczi Dávid temetése kapcsán megesett hibájára gondolni, vagy az alább szemléletetett fiat hirdetés, ami kiírta a West balkán tragédiáról beszámoló videó mellé “Ébresztő! Jól kezdődik az év!”. És a Facebook hirdetései közt is rendszeresen előbukkannak meglehetősen furcsák, olykor morbidak, például a témától függetlenül megjelenő “Halj meg, s fizess később!”.

Jobb helyen (nem csak nyomtatásban) ezt úgy szokta csinálni az érintett cég, hogy kifizeti a reklám díjat, csak hogy az ő termékével foglalkozó oldalon ne jelenjen meg konkurens hirdetés.

FiatReklam WestBalkan video tv2 Hát ilyen ez a kapitalizmus   reklámok nem mindig a legjobb helyen

Kegyeletsértő webes rekám

A weben és különösen kis hazánkban persze már ez sem működik. Ha csúnyán néz ki, hát csúnyán néz ki. Ha a mi termékismertetőnk előtt látható konkurens reklám csábítja más márkához a potenciális vevőt, hát ez van.
És tényleg ez van. Csak rossz nézni…

HaljMeg fizessKesobb FacebookAD Hát ilyen ez a kapitalizmus   reklámok nem mindig a legjobb helyen

Facebook hirdetések...

Értem én, hogy ez azért van, mert az online hirdetések jobbára automatizáltan jelennek meg, sőt sok esetben egy weboldal szerkesztője még csak nem is látja az éles anyagot, csak beszerkeszti, aztán a tördelést is az oldal motorja végzi.
Ezzel szemben egy nyomtatott magazinnál, de még egy napilapnál is rengeteg kézen (szerkesztő, képszerkesztő, tördelő, felelőszerkesztő) átmegy az előállítás során minden egyes oldal, így az esztétikai elvek is jobban tudnak érvényesülni.
Kérdés vajon mit hoznak majd az iPad-re megjelenő és egyéb tablet magazinok? Milyen mértékben jelentenek majd kompromisszumokat az automatikus tördelés egyszerűsége és az esztétikus összhatás között?

Tegyünk a terjedő fénykép-pestis ellen!

2011. január 21. péntek
article 1218248 06B5015B000005DC 155 634x422 Tegyünk a terjedő fénykép pestis ellen!

Fotó: Gareth Bowers

Érdekes hangvételű felhívást – valójában reklámot – kaptam, ami legalábbis belőlem aligha nem kiváltotta a kívánt hatást. Na nem azt, hogy rohanok befizetni a tanfolyamra, de úgy érzem, hogy nem lehet róla nem beszélni (írni). Ráadásul a mondanivalójával még egyet is értek, ugyan a végéről a konkrét reklámot azért inkább lehagyom.
A fotókkal kapcsolatos igénytelenség viszont tényleg terjed, és tényleg tenni kell ellene, amire a legjobb – azt hiszem, hogy egyetlen – módszer valóban a vizuális kultúra terjesztése, és az emberek nevelése. Bár amikor ezt legutóbb a Flickr kapcsán felvetettem, heves ellenkezést váltottam ki a kommentelők közt. Szerintem egyébként a fotózásnak már jó ideje az iskolai tananyag részének kéne lennie – bár a jelek szerint az idegennyelv tanítással se megyünk olyan sokra sajnos – sőt az anyanyelv oktatásával sem

“Felhívás a fényképpestis elleni küzdelemre!

A digitális fényképezés rohamos terjedése miatt, soha nem látott mértékben szedi áldozatait a fényképpestis. Megrémisztő és feldolgozhatatlan, nyomában értetlenség és néma döbbenet jár.

Undorító lila húsok kúsznak az étlapokra, felismerhetetlen szürke foltokká változnak a hirdetési újságok képei, kihátrálnak az élességből és menekülni próbálnak híres színészek a címlapokról, a hírek mellett az illusztrációk is egyre sötétebbek lesznek a napilapokban, a katalógusok oldalairól elpárolognak a valaha üdén virító színek, zöldes moszatok lepik el a kirakatok dekorációit és értetlenkedünk a nagymamával, hogy az esküvői fotóját nézegeti, mert az unokát nem ismeri föl az új képen.

Állítsuk meg a járványt és a kialakulásáért felelős képalkotási analfabétizmust (image ignorantia)!”

Kiegészítés: Nehéz objektíven pocsék fotót találni egy ilyen írás illusztrálásához, és készíteni sem biztos, hogy annyira egyszerű, így inkább Gareth Bowers esküvői fotóját használtam, amit a bíróság hivatalosan kontár munkának minősített.