‘fotóriporter’ címkével ellátott bejegyzések

Észak-Koreai hétköznapok fotóival egy megértőbb világért

2013. május 6. hétfő
NorthKorean children wCamera photoDavidGuttenfelderAP Észak Koreai hétköznapok fotóival egy megértőbb világért

Fotó: David Guttenfelder/AP

David Guttenfelder szerint az Észak-Koreában készülő képei segítenek megnyitni a világtól elzárkózott rezsim kaput ia világra és a világnak bemutatni a távoli, különleges országot.

Ő ma az egyetlen amerikai fotóriporter, aki szabadon járhat Észak-Koreában és dokumentálhatja a külvilág számára a világ legzárkózottabb országát. A számos háborús övezetet is megjárt fotóriporter munkásságát ICP Infinity awarddal díjazta most a Robert Capa életművét is gondozó International Center of Photography.

A díjátadás apropóján a MediaStorm készített magávalragadó multimédia anyagot (lásd alább) Guttenfelder képeiből és a fotóriporter élménybeszámolójából, amiben elmeséli saját élményeit, hogy milyen az Észak-Koreai vasfüggönyön túl, egyetlen fehér emberként dolgozni. Guttenfelder munkájával már én is sokat foglalkoztam itt a blogon és most Hernádi Levente írt egy frissebb értekezést saját blogján arról, miért is fontos, amit Guttenfeldernek és az AP hírügynökségnek sikerült Észak-Koreában elérnie.

Fontos anyagok Guttenfelderrel kapcsolatban a blogon és máshol:

A MediaStorm anyaga Guttenfelderről:

Angolul nem értők számára, íme a sok képes élménybeszámoló szövege:

(tovább…)

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!

Észak-Koreából szeretettel – Instagram fotók az AP fotóriporterétől

2013. március 1. péntek
NorthKorea Instatram AP guttenfelder Észak Koreából szeretettel   Instagram fotók az AP fotóriporterétől

David Guttenfelder képei az Instagramon

Az AP fotóriportere David Guttenfelder elkezdett Instagram fotókat feltölteni a legzárkózottabb ázsiai ország hétköznapjairól. Úgy gondolja, ez is segít jobban megismerni a világtól elzárt/elzárkózott országot.

Az Instagram blog nyomán a PetaPixel is emlegette, hogy elkezdtek érkezni Észak-Koreából az első Instagram képek. De ez a hír igazából nem annyira meglepő, hiszen az AP nemrég jelentette be, hogy irodát nyit Észak-Koreában, ahol egy teljes stáb fogja majd készíteni az anyagait. Korea tehát hivatalosan is megnyitotta a kapuit a világsajtó előtt, legyen szó fotókról, videóról, vagy szöveges tudósításokról. Miért pont az instagram maradna ki a felhasznált médiumok közül? Főleg annak ismeretében, hogy Guttenfelder elsők között közölt mobilos fotókat Afganisztánból, még azelőtt, hogy az Instagram virágozni kezdett volna, így akkor még csak a Twitteren osztotta meg négyzet alakú mobilos képeit. Ma már népszerű Instagram feedet működtet számos más fotóshoz hasonlóan. Csupán idő kérdése volt, hogy a koreai stáb elkezdjen Instagramolni a szögesdróton túlról, amivel nyilván a fenjani vezetés is számolt, mikor beengedték őket. És pont ez a történet kulcsa, hogy a Kedves vezető (és utóda) elkezdett nyitni a világra.

NorthKorea Instatram AP newsjean Észak Koreából szeretettel   Instagram fotók az AP fotóriporterétől

Jean Lee képei az Instagramon

A PetaPixel mintha észre sem venné a lényeget, pedig a fotós saját blogjáról szó szerint idézi azt a Gawker cikke is:

“Az Észak-Koreai Koryolink mobil szolgáltató múlt héten jelentette be, hogy az országba látogató külföldiek számára engedélyezni fogják, hogy magukkal vigyék a mobil telefonjukat és csatlakozzanak az Internetre a 3G hálózat segítségével.

Ez nagyon jó lehetőség, hogy kapcsolatot tartsunk a külvilággal a világ legelszigeteltebb országában. Ezzel tágabbra nyílt az Észak-Koreára nyíló ablak.

Ugyanakkor az Észak-Koreában élők továbbra sem fognak hozzáférni ezekhez a szolgáltatásokhoz, az ablak számukra szigorúan zárva marad.”

Guttenfelder egyébként még azt is hozzáteszi, hogy immár huszadik alkalommal utazott Észak-Koreába és a telefonját is mindig magával vitte. Az igazi változást az jelenti, hogy képei most már GPS taggelve megjelenhetnek a térképen és persze főleg a publikálásuk azonnalisága az újdonság.
Visszaemlékezésében azt is megemlíti, hogy 13 évvel ezelőtti első észak-koreai látogatása során még kifejeeztten tiltották, hogy az újságírókat szállító buszról fényképezzenek, és  szállodája ablakán egy fekete fólia akadályozta a kilátást.

Guttenfelder képeit a @guttenfelder címen (vagy az ide beillesztett képre kattintva) lehet megtalálni, míg munkatársa, Jean Lee a @newsjean címen követhető. Érdemes mindkettejük anyagát rendszeresen követni, akárcsak a koreai AP iroda nyitásáról szóló hírben linkelt hagyományos nagy képes riportokat. Az AP pedig a napokban tett közzé egy újabb válogatást Guttenfelder “hagyományos” képeiből.

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!

Fotóriporter akciófigura – nem csak gyerekeknek

2013. február 7. csütörtök

WarJournalits action figure Toymaster Fotóriporter akciófigura   nem csak gyerekeknek

WarJournalits2 action figure Toymaster Fotóriporter akciófigura   nem csak gyerekeknek

War Journalits 2.0

Gyerekkorunkban álmodni se mertünk róla, hogy mi válunk majd a jövő gyerekeinek példaképeivé és játékszereivé. Elkezdett ugyanis hódítani a neten egy bombasztikus újdonság: kapható a fotóriporter akciófigura.

Úgy fest, hogy a fényképezős Barbie után a haditudósító akciófigura lesz majd az új divat. A PetaPixel egyik olvasója figyelt fel a Toy Master cég “War Journalist: Battlefield Hero” néven futó játékfigurájára. Míg a neten élő fotós társadalom még csak most eszmél rá a jelenség létezésére, a 2009 óta létező termék már el is fogyott, egyes játékboltok már kifutott termékként emlegetik.
A PetaPixel kommentelői éppúgy, mint saját blogom kommentelői a Facebookon azonnal Leonardo Di Capriot látták meg a figura arcában. Szerintem egy másik hollywoodi szépfiú, Ryan Philippe jobban illene a szerepre, pláne mivel a valós történeten alapuló Bang Bang Klub című filmben ő alakította Greg Marinovichot, aki nagyon is valós háború fotós.

Az Ebayen viszont már a 2010-es 2.0 verzióját is árulják, kicsit más ruhában, kicsit más felszereléssel. Amit furcsának tartok, hogy míg az első változat fotó felszerelése egy Canon DSLR volt, addig a 2.0 (vagyis modernebbnek gondolt) változata még filmes Nikon (valójában Nikno) gépet használ. Ennek nincs a hátulján LCD, sőt két tekercs filmet is mellékelnek hozzá, akárcsak két golyóstollat. Van viszont az újabb változathoz vaku, és egy digitális Leica is (Lecia felirattal persze). A régebbi változat DSLR szettjét viszont külön is megvásárolhatjuk – gondolom, hogy az újabbat felszerelhessük vele.

WarJournalits1 action figure Toymaster Fotóriporter akciófigura   nem csak gyerekeknek

War Journalist (1.0)

Az élethűség fokozására mindkét figurához adnak mobiltelefont, laptopot, fotós mellényt és egy-egy áványvizes üveget. Engem mondjuk azért egy kicsit zavar, hogy a fotós mellény zip-zárja nagyobb, mint a figura kezében a fényképezőgép, de azért ezen túl tudjuk magunkat tenni.
Sajtóigazolvány viszont csak a régebbi változathoz volt, amin nem igazán értem, hogy miért a CNN logója látható, mikor a cég tévé társaságként nem túl sok fotóriportert alkalmaz – ráadásul azok jó részét is leépítette már.

A gyártó háború fotósnak mondja, de szerintem sportfotós vagy épp paparazzo legalább annyira lehetne, csak attól függ, milyen játékba szeretnénk beilleszteni. Különösen az alapján, hogy az első változatnál egy nagy fehér Canon 300/2.8-ra emlékeztető teleobjektív van, ami sokkal inkább jellemző eszköz egy fotós kezében egy sport eseményen, vagy hírességek fotózásakor, mint háborúban, ahol könnyen bele is halhat, ha rakétavetőnek nézik, mint Namir Noor-Eldeen esetében történt.

Te mit gondolsz a figuráról? Szerinted mennyire ideális szerep modell a gyerekeknek? Te már megrendelted magadnak?

ToyMaster WarJournalist equipment cameras Fotóriporter akciófigura   nem csak gyerekeknek

Játék fotó felszerelés

Kiegészítés: Találtam még régebbi változatot is. Ez a haditudósító figura a Poynter cikke szerint 2004-ben jelent meg, még sisakot és golyóálló mellényt (is) kapott, a cserélhető objektíves DSLR mellett pedig egy TV kamerát is cipelhet magával a háborúba….igazi multifunkciós fotóriporter. Ennek fényében kicsit nehéz elképzelni, hogy a készítője, James Hung egy interjú szerint egy haditudósító barátjáról mintázta a figurát.

WarJournalist toy figure 2cameras Fotóriporter akciófigura   nem csak gyerekeknek

Egy másik fotóriporter figura 2004-ből

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!

Egy magyar fotóriporter ünnepi levelei a szíriai fronton

2013. január 21. hétfő
BelaSzandelszky unnep levelek002 photoTimeaFauszt Egy magyar fotóriporter ünnepi levelei a szíriai fronton

Fotó: Fauszt Tímea

Az AP amerikai hírügynökség magyar fotóriportere, Szandelszky Béla kint töltötte az ünnepeket Szíriában, az elmúlt évben az újságírók számára legveszélyesebb helyen. Itt viszont nem mindennapi levelek jelentették számára a karácsonyi és a születésnapi ajándékot is egyszerre.

Évszázadok óta hagyomány levelet írni a háborúban harcoló katonáknak, de a fronton szolgáló fotósokról ritkán szokás megemlékezni. Persze, akik a katonák közt élnek és ha nem is harcolnak, de mellettük, velük dolgoznak a háborúban, valószínűleg ugyanúgy is leveleznek. Még ha a megbízóikkal, ügynökségekkel, szerkesztőségekkel a munkájukból adódóan gyakrabban is lépnek kapcsolatba, régen a filmeket küldték a postával, ma már csak FTP-znek. A családdal és barátokkal mégis hasonló módon tartják a kapcsolatot, mint a katonák.

BelaSzandelszky Syria 2012 MG 0891 photoMuhammadMuheisenAP Egy magyar fotóriporter ünnepi levelei a szíriai fronton

Fotó: Muhammad Muheisen/AP

Valami ilyen hangulatot idézett fel bennem Szandelszky Béla idei karácsonyának története. Béla negyvenedik születésnapját ünnepelte háborús tudósítóként a világ egyik legaktuálisabb tűzfészkében. Párja, Fauszt Timi, akit már szintén emlegettem itt a blogon párszor, egy különleges meglepetést készített elő Bélának, amibe engem is bevont, és mint kiderült, a meglepetés nagyon is jól sült el. Abban pedig egyetértettünk, hogy talán érdemes itt a blogon is megosztani.

Az ünnep viszonylagos nyugalomban telt az AP tudósítóinál. A háborgó Szíriába az ünnep alatt nem mentek át, de hazajönni azért nem volt lehetőség, így a török határ túloldalán pihentek. Timi itt csatlakozott Bélához, hogy a kettős ünnepet együtt töltsék, és hogy kézbesítse a titokban előkészített meglepetés részét képező üzeneteket.

Béla így emlékszik vissza: “Párommal szóba került az elutazás előtt, hogy mennyire nem írunk leveleket, és hogy milyen jó érzés volt, régen leveleket kapni, kézbe venni egy papírt, amit előtte a másik ember tartott a kezében.” Ez adta az ötletet, hogy ha már egy meglepetés bulit nem lehet leszervezni a barátokkal egy olyan távol eső országban – és Béla úgyse nagyon rajong a meglepetés bulikért -, akkor mi lenne, ha összegyűjtené Bélának a barátai leveleit, születénsapi jókívánságait és a postás helyett ő kézbesítené?

Nincs igazán története Béla kötődésének a levelekhez, de jobban vonzzák a hagyományos dolgok, mint a modern ketyerék. Szerinte “Sokan visszasírják az analóg gépeket és a filmet. Ez szerintem baromság, nekem nem hiányzik, hogy tapogassak egy nedves, fixír szagú negatívot, de a levelek hiányoznak.”

BelaSzandelszky unnep levelek003 photoTimeaFauszt Egy magyar fotóriporter ünnepi levelei a szíriai fronton

Déri Miklós képes üzenete – Repro: Fauszt Tímea

Így aztán egy köteg különleges levéllel lepte meg Bélát párja, az önkéntes postás szerepében, ami különleges programmal szolgált az ünnepi estékre: “Megható volt. Nagyon érdekes, személyes hangvételű levelek jöttek. Barátok és kedves kollégák írtak, mint Szalay ZoliRédei Feri is. Déri Miki például nem levelet írt, hanem egy képet küldött és arra írta az üzenetét – ráadásul a kedvenc képemet küldte el, a horgászt a hallal. Minden második levél úgy kezdődött, hogy milyen jó, hogy végre írhatok, mert már elfelejtettem kézzel írni. Ez meg is látszott, mert sokat bizony alig lehetett elolvasni is.”

A helyzet és a téma persze adta magát, hogy megkérdezze munka közben a helyieket, hogy néz ki ez Szíriában? “Ők még nálam is jobban hiányolják, mivel a felkelők területén lényegében teljesen megszűnt a posta. Ők emiatt már teljesen az emailtől függenek, már amikor és ahol van Internet.” – mondja Béla, és hozzáteszi, hogy míg ők kénytelenek ezzel együtt élni, nekünk talán érdemes lenne legalább időnként visszanyúlnunk ehhez.

“Jó dolog egy kicsit lelassulni, hátradőlni. Pláne nekünk, akik egész életünkben mindig rohanunk valahova, találkozók, határidők, lapzárták, mindig van valami. Jó dolog egy kicsit lelassítani.

Amikor még nem volt email és nem volt mobil telefon, valahogy akkor is találkoztunk. Megbeszéltük, és ötkor mindig ott voltunk a Nyugatinál az óránál, és nem késtünk el. Ugyanannyi dolgot elintéztünk, mint ma, működött a világ és ugyanolyan boldogok voltunk, mint ma, vagy még boldogabbak és nyugodtabbak is. Ma meg ha egy óráig nem tudod a telefonon megnézni a leveleket, már idegbeteg vagy.”

Te szoktál még kézzel írni, vagy már a skiccelt rajzokat és gyors jegyzeteket is számítógépen vagy érintőképernyős telefonon/tableten vésed fel, mint én?

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!

Dokumentumfilm az utolsó Kodachrome tekercsről

2013. január 14. hétfő
LastRoll SelfPortrait KodakKodachrome photoSteveMcCurryNationalGeographic Dokumentumfilm az utolsó Kodachrome tekercsről

Az utolsó tekercs képeiért katt a képre! – Steve McCurry önarcképe az utolsó tekercsen

A National Geographic filmet forgatott a legendás Kodachrome nyersanyag legutolsó tekercséről. Megörökítették, ahogyan Steve McCurry elhasználja a megszűnő film utolsó tekercsét.

Korábban, ahogy minden más fotós oldal én is megemlékeztem a Kodachrome megszűnéséről. Arról is, hogy a nyersanyag egyik legnagyobb szerelmese, és egyik legaktívabb használója, Steve McCurry kapta a gyártó sorról leeső legeslegutolsó tekercset, hogy a National Geographic archívumába kerülhessen a történelmi korszakot lezáró 36 kép.

Mint az sejthető is volt, a National Geographic nem csak az utolsó tekercs filmet, és hozzá szabad témaválasztási és utazási lehetőséget adott a fotósnak. Kapott maga mellé egy stábot is, hogy megörökítsék a folyamatot, az utolsó tekercs sorsát. A film sokkal több lett egyszerű werk videónál, igazi fotótörténeti kordokumentum. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ezt minden fotósnak látnia kell.
Az utolsó 36 kocka elfotózásának története persze jó részt pont a nem fotózásról szól. Arról, hogy McCurry miért nem nyomja le az exponáló gombot egyik vagy másik helyszínen és témára. Mi sem egyszerűbb ennél. Az utolsó tekercs minden eddigi filmjénél korlátozottabb. Ez még a filmhez szokott veterán fotósnak is szokatlan helyzet. Bár a tekercs mindig korlátozott volt, de 30 éves National Geographic fotós pályafutása során mindig volt másik tekercs. Mint a film elején meséli, első munkájára 120 tekercs filmmel indult, a munkája sikeres volt, a magazin azóta is rendszeresen dolgozott vele a világ különböző tájain. Most nem fűzhet be egy következő tekercset, ha ez elfogyott, azzal tényleg vége a történetnek.

LastRoll SelfPortraitLeg KodakKodachrome photoSteveMcCurryNationalGeographic Dokumentumfilm az utolsó Kodachrome tekercsről

Steve McCurry saját lába az utolsó tekercsen

Bár ezt annak idején minden lap megírta, a filmből kimaradt, hogy a tekercsen a nagy spórolás közepette azért jutott egy kocka a tévé előtt heverő fotós lábának is. Talán nem rontom el a meglepetést, ha elárulom, hogy a videó végére elfogy a film a gépben, és az utolsó percekben, mikor átveszi frissen előhívott diáit, McCurry elsüti a keserédes poént, hogy “Most döntöttem el, hogy felhagyok a digitális fotózással és visszatérek a Kodachrome-hoz.” Az utolsó tekercs Kodachrome képei közül kedvenceit McCurry saját blogján hozta nyilvánosságra, a többit pedig a Vanity Fair tette közzé, bár itt is csak 32 kép látható a 36 kockás tekercsből.

IFRAME Embed for Youtube

via PetaPixel

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!