Canon termék fotó
Örök vitában állok a világgal ebben a kérdésben. Mikor arról írtam, hogy az iPad nem lesz alkalmas fotós felhasználásra, a kommentekben kialakult egy kisebb vita. Ez rávilágított néhány érdekes tévhitre a profi fotósok megítélésével kapcsolatban. Gondoltam szentelek neki néhány gondolatot, hátha sikerül eloszlatni a profik körül kialakult (olykor mítikus) ködöt.
A profi
Önmagában is kérdéses, hogy mit jelent a profi kifejezés, de ha elfogadjuk, hogy a megélhetésből fotózókat takarja, akkor sem alkotnak homogén közösséget. A fotózásnak megannyi területe van, és ezek mindegyike más-más képességeket, ismereteket, és más-más felszerelést is igényelnek. Bizonyos mértékig persze minden eszköz alkalmas minden feladatra. Elvégre fotózni még egy mobillal is lehet, de ha minőségről és szakmáról beszélünk, akkor jobbára komoly munkaeszközök és célszerszámok kerülnek elő, ahogyan jobbára specializált szakemberek is.
Profi cuccok
Míg egyes területeken elengedhetetlen a stúdió eszközök, lámpák, ernyők, állványok, hátterek és egyéb kellékek használata, addig más területeken elképzelhetetlen ezekkel dolgozni. Hogy csak a legnyilvánvalóbb ellentétet említsem, ugyanúgy lehetetlen egy szál riporter vakuval igazán komoly, magazin minőségű glamour fotókat készíteni, mint ahogy lámpa szettel rohangálni egy tüntetésen. Mások a munka körülmények, és mások az eszközök kiválasztásának szempontjai is.Éppen ezért, szerintem a profi eszközöket emlegetni is értelmetlen. A legtöbb gyártó természetesen azzal szeretné eladni legdrágább termékeit, hogy rájuk aggatja a Pro vagy Professional jelzőt. Ezek a termékek sok esetben tényleg kategóriájuk legjobbjai (főleg az adott gyártó termék kínálatán belül). De a szempontok, amik miatt a legjobbnak számítanak nem feltétlenül egységes. A legtöbb “profi” jelzésű fényképezőgépet például nagyra, robosztusra, és ellenállóra tervezik. Ennek hozadékaként tartós és strapabíró, viszont borzasztóan nehéz is. Ez terepmunka során sok helyzetben nagyon hasznos. Egy sor hétköznapi – de legalább annyira profi – munkánál viszont sokkal többet ér, ha a gép kevesebb helyet foglal, és könnyebb. Aki például egész nap sajtótájékoztatókra jár, vagy bankár és politikus interjúkat fényképez, annak a vízállóság kevéssé számít. Többek közt ezért sem szeretem, ha az emberek a fénykpezőgépemre és annak paramétereire kíváncsiak a képeim helyett. Ahogy egy kolléga megfogalmazta:
“Ha a gépre kell fogni, hogy miért jó vagy rossz a kép, akkor már gond van.”
Canon termékfotó
Beszerzés
Ezt a bejegyzést az a komment beli kijelentés ihlette, hogy “egy profi fotós megengedheti magának…” A tévhittel ellentétben egy profi fotós sem engedhet meg magának akármilyen felszerelést. Ahogy egy taxis, vagy fuvarozó sem feltétlen engedhet meg magának akármilyen kocsit, csak mert az termeli ki a megélhetését.
A fotós is kénytelen anyagilag éppen úgy megfontoltan összeválogatni a munkaeszközeit, mint szakmai szempontból. Hiszen akár saját felszereléssel dolgozik, akár a munkahelye biztosítja az eszközöket, a keret mindig limitált (még ha a limitek esetenként és cégenként eltérőek is lehetnek). Különösen Magyarországon, ahol a cégek gyakran épp úgy szűkösebb kerettel gazdálkodnak, és fordítanak eszközökre, mint ahogyan a saját felszerelést fenntartó fotósok lehetőségei is szűkösebbek. Ráadásul ha a munkavégzés nem teszi szükségessé a drágább eszközt, akkor mi értelme lenne a drágábbat választani?
Fôleg azoknak, akik vállalkozóként dolgoznak, és minden felszerelésre fordított forintot a családi kasszából kell kivenni, hogy a munkaeszközöket fejleszthessék. És ôk vannak többségben. Éppen ezért nem ritkán elôfordul, hogy egy amatôr (akinek a fotózás a hobbija, és más munkából keresi meg a fényképezôgépre valót) jobb felszerelést használ, mint aki fotózásból él, és a felszerelését is ebbôl az egy forrásból kell fenntartania, fejlesztenie. Arról nem is beszélve, hogy a felhasználásból addódóan az amatőr vigyázni is jobban tud a felszerelésére, amit jobbára kevesebbet is használ, mint akik munkaeszközként használják, így az jobban is amortizálódik.
Start Slide Show with PicLens Lite 
Megjelent a 
Egyre több sajtó álláshirdetés kínál gyakornoki pozíciót. Sőt jó ideje már szinte nem is találni mást. A valódi, fizető állások egyre fogynak, inkább csak megszűnni szoktak, újak ritkán szabadulnak fel. A gyakornok pedig korunk új hívószava lett, mint a közösségi média. Sokan költségcsökkentő gazdasági megoldásként tekintenek rá. Áthidaló megoldás az anyagi megtakarítás és a munkaerőhiány között.
A napokban a Facebookon profilom átlépte az ezer ismerőst, és ismerőseim közül egyre többen lájkolják (jajj de szép magyar kifejezés) 
Csak az a kár, hogy rosszul méretezték. A zsebei mind kicsik. Hiába a sok zseb, ha a fotós holmi – ami a mellény értelme lehetne – nem fér a zsebekbe. Legfeljebb csak apróságok. A nagyobb zsebekbe is legfeljebb apró dolgok férnek. Egy akkumulátor még épp belefér egyik másik zsebbe, de egy objektív, vagy telekonverter (legyen akármilyen kicsi is), már nem fért bele csak a legnagyobb zsebekbe. Ráadásul – bár nem ez volt az elmúlt hetek központi közvéleménykutatási témája – másfél hét alatt csak egy valakit találtam, akinek a keze gond nélkül belefért volna a nagyobb, zipp záras zsebbe, és ki is tudta venni onnan. Pedig a megkérdezettek közt volt az enyémnél kisebb kezű kolléganő is. Szóval a zsebek szinte haszontalanok. De legalább a hirdetés nem túl feltűnő a hátán. Más hasonló megoldásokkal szemben nem virít az ember hirdetőtáblaként benne. Ez egyébként főleg Amerikában dolgozó kollégáknál lelkiismereti kérdés, de erről majd inkább külön írok valamikor.
Nem elég, hogy hétfôn hajnalban ellopták az iPhone-omat, a héten tönkrement a zárszerkezet is a fényképezôgépemben.
A 
