Tőkés import

“Vegyen egy másikat, a Maria Hilfer strasse tele van ilyenekkel. Mármint ilyenekkel, mint maga…” – Használati utasítás, Éles István kabaré

Nem vagyok a magán import nagy kedvelője, mert általában szívesen támogatom a magyar kereskedőket. és a hazai gazdaságot. Dolgoztam is ezen a területen, és van némi rálátásom a  kereskedők helyzetének nehézségére is. Nem egyszerű egy boltot működtetni, mindenből készletet tartani, hogy a vásárlók kipróbálhassák, nyomkodhassák, aztán megrendeljék valahonnan az Interneten, és ezek után behozzák reklamálni, meg szaktanácsokért.

Van viszont egy-két vitathatatlan – és néha minden más érven felülkerekedő – előnye is az Interneten külföldről történő rendelésnek. Ilyen – és sajnos egyre gyakoribb – helyzet, mikor a keresett termék hivatalosan egyáltalán nem kapható az országban. Nincs hivatalos márkaképviselet, vagy márkabolt, ahol megnézhetné, kipróbálhatná az ember. Ilyenkor, ha szerepel is valamelyik üzlet listáján, akkor is csak rendelésre beszerezhető, megtekinteni, kipróbálni meg persze ne is nagyon akarjuk, csak döntsük el, hogy kell vagy nem. Egyre kevesebb az olyan nagyvonalú – és tőkeerős – bolt, ahol berendelnek egy komolyabb, de sosem tartott terméket csak, hogy megnézhessük és eldöntsük, kérjük-e. Érthető, hisz utána ők nem tudnak vele mit kezdeni. Kibontottuk, mégsem kérjük, nekik meg a nyakukon ragad. Leértékelni veszteség, teljes áron nem tudják eladni, vevő se biztos, hogy lenne rá, sokkal egyszerűbb nem foglalkozni vele. És persze nem utolsó szempont az sem, hogy olykor akár 30-50%-ot is megtakaríthat az ember az USÁ-ból rendeléssel még a kötelező VÁM és ÁFA fizetés után is.

Ami igazán frusztráló tud lenni a mai magyar kereskedelem rovására írható dolgok közül, hogy még extra sürgősségi szállítási felár megfizetése nélkül is nem ritkán hamarabb megérkezik a magán úton Amerikából rendelt termék az otthonunkba, mint egyes áruház láncok átkérik a terméket egyik boltjukból a másikba.  Érdekes, hogy a világ másik végéből hamarabb megjön a termék, mint a szomszéd utcából, vagy kerületből. Ha pedig a másik boltban vagy a központi raktárban sincs készleten, akkor nem ritkán a néhány nap helyett több hetes rendelési időkkel szégyenülnek meg a világ másik feléről rosszabb esetben is 5-6 nap alatt olcsóbban megérkező termék által.

Csoda, ha az emberek egyre kevésbé gondolkodnak hazai vásárlásban, és inkább külföldről szerzik be, amire szükségük van? Mint a Gorenje turizmus régi szép idejében tették Bécsben. Nem reklámozni akarom, hogy rendeljünk kintről. Inkább csak felhívni a figyelmet, hogy már hétköznapi műszaki cikkek, mint egy merevlemez is tartós hiánycikknek számítanak sok műszaki bolt készletén, és csak rendelésre szereznek be napok, vagy hetek alatt. A komolyabb értékű, vagy ritkább termékek beszerzése pedig határozottan nehézkessé kezd lassan válni, a kifejezetten ritka és különleges eszközöket pedig jobbára nem is ismerik, nem is tartják. Viszont mindezek csak erősítik az amúgy is érezhető jelenséget.

És ennek a postnak most semmi köze nincs a korábban publikált Kínai termékekről szóló levélhez. Az egy külön történet, amit majd szintén megírok egyszer. Ez jelenleg a nyugati importra vonatkozik elsősorban, bár nem lepne meg nagyon, ha keletről is gyorsabban megérkeznének egyes termékek, mint a szomszéd utcában levő központi raktárból.

Oszd meg az ismerőseiddel és iratkozz fel a blog hírlevelére! Ne maradj le az újdonságokról!

Címkék