André Liohn nyerte az idei Robert Capa aranymedált

2012. május 29.
LybiaDawn RobertCapaGoldMedal winner photoAndreLiohnEPA André Liohn nyerte az idei Robert Capa aranymedált

Fotó: André Liohn/EPA

Április végén idén is odaítélték az Overseas Press Club külföldi háborúkból tudósító fotósoknak járó díját, melyet méltó módon Robert Capáról neveztek el, akinek ráadásul a múlt héten volt halálának évfordulója. Az idei győztes fotót André Liohn készítette Líbiában.

A Robert Capa Arany Medál idei nyertese a líbiai forradalom során készítette el képét, melyen naplementeként sárgállik egy ajtónyílásban egy gránát robbanása. Mint a Daily Beast ír a képről: “az ajtóban a robbanás naracsos fénye, és a külső szürkület kontrasztja teszi különlegessé ezt a képet. ha bármikor máskor készült volna, más fényviszonyok között, csak egy újabb unalmas kép lenne a háborúról.”
A kép a Newsweek tavaly máus 9-ei számában jelent meg egy “Majdnem lement a nap Líbiában” című sorozat részeként. A sorozatot Liohn készítette az ostromlott Misratában, Muammar Gaddafi bukása előtt. A díjat odaítlő Overseas Press Club döntéshozói úgy nyilatkoztak a sorozatról, hogy az “a közelharc fotográfia első és nagyon ritka példája, ami hatalmas kockázatvállalásal készült el.”

A Daily Beast szerzője a képet elemezve azt is hozzáteszi, hogy: “a kép érdekessége a fények játéka, és különleges viszonya, amit az tesz igazán egyedivé, hogy a képen szereplő katonák valószínűeg nem is sejtik, hogy bármi más is van körülöttük a háború borzalmain kívül.
A kék és narancs színek szinte válaszolna a háttérben látható iszlám építészeti mintákra, a Misrata elleni támadás pedig azt a támadást jelképezi, amit mindezek a kulturális értékek képviselnek.”

Kapcsolódó bejegyzések:


Meglett az olvasói mobil fotó Bruce Willisről

2012. május 29.
BruceWillis mobilFoto autobolHTC Meglett az olvasói mobil fotó Bruce Willisről

Olvasói fotó: K. K. / Origo

Alig egy hete írtam róla, hogy volt járókelő, akinek sikerült Bruce Willist autóból lefotózni az Erzsébet hídon forgatás közben, míg az arra közlekedők többségének fel sem tűnt, hogy ki van ott. Azóta előkerült az olvasó mobillal készült fényképe is.
Az Origofoto Facebook oldalán tette közzé az olvasó levelét, és a szerkesztőségnek elküldött fotókat. Mint a K. K. monogrammú olvasó leveléből kiderül, a két kép egy HTC Wildfire S mobillal készült, amire csak 3-4 másodperce volt az anyósülésen ülő fotósnak, felesége kezeügyében levő okostelefonjával….miközben “a csomagtartóban ott figyelt egy Canon EOS 400D és egy full HD-s digitális videokamera”, amit nyilván a keze ügyében tartott volna, ha csak sejti milyen fotótémát találnak a Hungaroringre menet.
BruceWillis Budapest mobilfoto 1205192087dVA blogVolgyiAttilaHu Meglett az olvasói mobil fotó Bruce Willisről

Fotó az olvasói kép beküldőjéről

Mint a városi mitfahrerből lett, alkalom szülte paparazzi paparazzo fogalmaz levelében “a 2 db kép [...] sajnos nem igazán lettek jók… :-( Az egyik távolabbi, az éles, de Bruce Willis fejét félig kitakarja az egyik vele beszélgető ember, a másik, amit az [Origo fotóriportere által] elkapott pillanatban készítettem, pedig valami érthetetlen okból nagyon sötétre sikerült… talán Photoshop-pal lehetne rajta világosítani, de akkor sem lenne túl jó szerintem…”

Talán arra nem jó, hogy olvasóriporteri képként az újság leközölje, de mindenképpen tanulságos. Bizonyítani látszik, hogy a legjobb fényképezőgép tényleg az, ami épp kéznél van, de az néha nem elég. Viszont nem utolsó sorban gazdagítja az objektív két oldalán állva készült képeket, amikből lassan gyűjtemény készülhet.

Kapcsolódó bejegyzések:


Formula-1 promó a belvárosban, kisebb szakmai beégéssel

2012. május 28.
JensonButton Budapest VodafoneDowntownGrandPrix 1205019482dVA blogVolgyiAttilaHu Formula 1 promó a belvárosban, kisebb szakmai beégéssel

Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

A közmédia nagyszabású koncertek mellett Jenson Button látványos belvárosi Forma-1 parádéval ünnepelte a Magyar Televízió fennállásának 55. évfordulóját, és a Vodafone promóciós rendezvényét. Aki szereti az ilyet, annak néhány óra (talán) önfeledt szórakozás, és izgalmas program. Aki nem rajong az ilyen felhajtásért, annak csak közlekedési káosz, elviselhetetlen embertömeg, dobhártya szaggató hangzavar és égett gumi szag, de szakmailag már az alapötlet is bűzlik.

Egy kicsit megkéstem ezzel az írással, de ha már van 1-2 szép képem a driftelő Jenson Buttonról, akkor azt csak ki kellett tennem, és különben is vannak dolgok, amik mellett nem lehet szabad elmenni szó nélkül – pláne egy szakmai blogon.

A Forma1 rajongóknak hatalmas élményt jelentett a május 1-ei Forma1 rendezvény a belvárosban. Jenson Button mindent megtett a közönség szórakoztatásáért, és végülis ez a lényeg. Alaposan elfüstölt egy szett gumit, bemutatva, hogyan kell a McLarennel driftelni, és kátyúk ide vagy oda, bebizonyította a kétkedőknek, hogy a belvárosban is lehet 260-al száguldani.
A rajongók számára a többi nem számít. Láthatták a kedvencüket, ráadásul ingyen, és a Hungaroringig se kellett elmenniük érte. Kit érdekel, hogy a média jogosan panaszkodik a munkakörülményeire?

Az olvasók nem törődnek vele, hogy az újságíró tud-e dolgozni. Nem is kell nekik, mert nem az ő dolguk, sőt olykor maguk is hozzájárulnak ehhez, de ez most egy másik történet. Miért érdekelné a közönséget, hogy a sajtó nem tudja a munkáját végezni, ha a sajtó osztályt se érdekli, akiknek ezzel kellene foglalkoznia?

A nézőknek azzal sem kell foglalkozniuk, hogy milyen az esemény látványa. A látványtervezéssel (is) a rendezvényszervezőknek kell(ene) foglalkozni. Tudniuk kéne, hogy a fotósok számára a fő kérdés, hogy milyen kép mutatja be igazán az esemény lényegét, milyen látvány képes megörökíteni ezt a különlegesnek szánt hangulatot. Ha meg nem tudják maguktól, konzultáljanak fotósokkal, akik értenek hozzá.

BelvarosiNagydij JensonButton photoKleinPeterJustCreative Formula 1 promó a belvárosban, kisebb szakmai beégéssel

Fotó: Vodafone

Mi lehet a látvány?
Autó száguld az aszfalton? Ilyet látunk minden (második) héten Forma1 versenyen, sőt fényképeztük is már valamennyien, akik jártunk már fényképezőgéppel a Hungaroringen. Persze, aki a mobiljával akar F1 autót fényképezni, és ennél közelebb nem tud kerülni hozzá, annak ez is nagy élmény. Bár az ilyen cirkusz inkább azokban az országokban igazán nagy szám, ahol nincs Forma1 verseny.

Aki nem járt még ilyen közel kedvenc pilótájához, vagy nem látta még az ezüst színű gépet füstölve pörögni, vagy mindegy neki, csak hangosan bőgjön az a verda, az élvezte, és élvezettel fényképezte.
Aki sajtó számára próbálta megörökíteni az eseményeket, az minimum a homlokát ráncolta. A hangzatos cím, hogy Forma1 a városban nehezen leképezhető, nehezen bemutatható. Legalábbis ilyen körülmények közt.

A sajtóban a belvárosi F1 nagydíj képeinek csak úgy van értelme, ha azokon a képeken látszik is, hogy a belvárosban készültek. Netán szép fővárosunk jellegzetességei is felismerhetők. Nem véletlen, hogy a korábbi években a Red Bull hasonló utcai Forma1 parádéi rendre helyi látványosságok körül zajlottak. Annak idején Budapesten a Hősök terén, a Lánchídon és környékén, a Budai Várban, Siófokon és Tihanyban.
Nagyon elvi síkon a Vodafone is próbálta becsempészni a program környezetébe a budapesti látványosságot. Épp csak a fotókon nem látszott sem a Parlament, sem a Bazilika, ami előtt mögött az egész esemény zajlott. Ezek nélkül a látványelemek nélkül pedig nincs más a képeken, mint autó az úton, esetleg emberekkel, de a belvárosi helyszín, ami pont az esemény lényege lenne, nem látszik egyáltalán.

Ahogy a Száguldó Cirkusz is írta, a szervezői hozzáértés maximális hiányára utal, hogy a fotósokat lényegében csak onnan nem engedték dolgozni, ahonnan lehetett volna jó képeket készíteni, amin látszik a környezet. A hivatalos fotós terület háta mögötti Bazilikával csak egy pár fotós tudott képet készíteni. Azt is csak a szabályok megsértése árán, azonnal ki is dobták onnan őket, nehogy további jó képek készülhessenek. Ráadásul még a saját fotósaik sem készítettek hasonló képeket….miért is tették volna?

Te milyen képeket készítettél a nagy belvárosi F1 rendezvényen?

Kapcsolódó bejegyzések:


Úszó EB: már csak egy nap van hátra!

2012. május 27.

SwimmingEC photographers 1205270459dVA blogVolgyiAttilaHu Úszó EB: már csak egy nap van hátra!Akármilyen jó is tud lenni egy hosszabb rendezvény, és bármilyen jó képek is születnek róla, azért igen megterhelő munka a fotósok számára. Úgyhogy legtöbbször alig várjuk az utolsó napot.

Egy négy-öt napos, vagy akár 1-2 hetes rendezvénynél az első napokban még arra panaszkodunk, hogy még hány nap van hátra. Ahogy telnek a napok, jönnek az egymást lelkesítő mondatok, hogy “már csak 1-2 nap van hátra”. De mindig az utolsó napok szoktak a legnehezebbek lenni.
Aztán van, hogy az ember a végén már szinte sajnálja, hogy nincs folytatás, mert már úgy megszokta, mert még van 1-2 kép a fejében, amit szívesen megvalósítana. De azért hatalmas megkönnyebbülés, amikor vége van. Nincs több korán kelés, rohangálás munkába, munka közben, vége a szállodában lakásnak, mindenki haza mehet, és visszatérhet a hétköznapokhoz – persze vannak, akiknek ebből állnak a hétköznapok is. Őket azért annyira nem irígyeljük.

Kapcsolódó bejegyzések:


A pillanat töredéke – avagy hogyan lehet hármas holtverseny?

2012. május 26.
Bronzermesek harmas holtverseny 1205246733dVA blogVolgyiAttilaHu A pillanat töredéke   avagy hogyan lehet hármas holtverseny?

Hármas holtversenyben

A másodperc század része nagyon rövid idő, a szempillantásnak is csak töredéke. Ezeket a pillanatokat daraboljuk ki mi fotósok az események folyamatából egy-egy jól elkapott fotóval. Az viszont meglepő, mikor sikerül több fotósnak ugyanabban a század vagy akár ezred másodpercben exponálni.

A csoportképeken például rendszeresen belepislog egyik vagy másik résztvevő, különösen, ha tucatnyi fotós még vakuzik is rájuk. Ezért szoktuk a csoportképeket többnyire rövid, gyors sorozatokkal készíteni, hogy nagyobb eséllyel találjunk a képek között olyat, amibe nem pislogtak bele a fotóalanyok, és/vagy nem vakuzták szét a kollégák vakuvillanásai.

Engem lenyűgoznek ezek a dolgok, hogy képesek koordinálatlan dolgok ennyire felfoghatatlanul rövid idő alatt történni. Ugyanilyen rövidke időszelet volt nemrég az eltorzult fejű boxoló a találat pillanatában, vagy a tenisz kép, amit egymás mellett ülve ugyanabban a pillanatban kattintottunk el egy kollégával.

Mindezt a héten az Úszó EB-n történt hármas holtverseny juttatta eszembe. Vagyis a verseny három úszója is (a magyar Bohus Richárd, a francia Dorian Gandin és az izraeli Guy Barnea) ugyanabban a századmásodpercben ért célba, 25.14 másodperccel a rajt után, így mind a hárman bronz érmesek lettek.
Sajnos a sportág jellege miatt az úszásról nem szoktak befutó képek születni. Nem is nagyon lehetne csak víz alól.

Szerinted hogy lehetséges, hogy ennyire egyszerre történjenek dolgok?

Kapcsolódó bejegyzések: