A Valentin nap körül sok a vita. Sokan nem szeretik, mert mesterséges, kereskedelmi ünnep, sokan rózsaszín szemüvegben látnak ilyenkor és igyekeznek meglepni a párjukat, sokan meg ugyanúgy megosztanak minden ilyesmit, mint máskor is.
Most eszméltem rá, hogy kimaradt a giccses csöpögős romantikus Valentin napi bejegyzés. És bár addig nem ragadtatom magam, hogy amúgy rokkeresen benyögjem, amit egy ismerősöm a Facebookon: “valentin nap, mi? szívpörkölt, getszik!”
De azért leszögezem, hogy a Valentin nap (akárcsak a karácsony és a legtöbb rokona) jobbára kereskedelmi ünnep. Ezért tulajdonképpen jól is van így, hogy kimaradt az ünnepi poszt, de mégse hagyom teljesen ki.
Bálint azaz Valentin napja a szerelmesek ünnepe (figyelem, a téves szóhasználattal ellentétben nem a szeretet ünnepe, az még mindig a karácsony). Újabb remek kereskedelmi ünnep, amin tonna számra lehet eladni a vágott virágot, műanyag és plüss szivecskéket a legkülönfélébb méretekben, és soha máskor fel nem használható képeslapokat, ajándékkártyákat. Meg persze amikor el lehet árasztani az Internetet kedves, rózsaszín szivecskés kör e-mailekkel.
Tegnap péntek volt, és tizenharmadika. Balszerencsés nap a babonásoknak. Írhatnék most fekete macskákról, számmisztikáról, triszkaidekafóbiáról (rettegés a tizenhármas számtól) meg minden féle néphagyományról, szóbeszédről. Hogy a híres sorozatgyilkosok neve 13 betűből áll, vagy hogy amerikában sok helyen kihagyják az épületek 13. emeletét, hogy ne hozzon balszerencsét.