Aligha nem örökre a fülemben cseng majd egykori tanárom bölcs meglátása, hogy a beszélgetős, betelefonálós műsorok nem televíziós műfaj. A televízió a mozgó képpel és a hangokkal képes többlet információt hozzáadni a leírt hírekhez és a történetekhez.
Egy csomó levél végén találok arról szóló figyelmeztetéseket, hogy a levél tartalmát nem adhatom ki. Sok esetben értem és megértem, az óvatosság meg sosem árt.
De mi értelme ennek olyankor, ha sajtóközleményt küld az ember – és hogyan módosítja azt, hogy mit tehetünk egy ilyen levél tartalmával?
Súrlódásoktól sem mentes tevékenység, ha különböző – ráadásul nem ritkán ellenérdekelt – cégek képviselőinek kell együtt dolgoznia. Ilyen a rendezvényszervezők és újságírók világa is. Egyik azt akarja, hogy a másik – minél jobb – hírét vigye a munkájának, miközben ez minél kevesebb erőfeszítést és anyagi áldozatot igényeljen tőle. A másik pedig minél jobb lehetőségeket akar a munkája végzéséhez.