A hétvégére leköltöztem Szegedre a Kajak-kenu Világkupát fényképezni. Nagyon szép szállodát sikerült találnunk. Ennyire szép szállodában még sosem laktam eddigi munkaútjaim során, pedig “csak” négy csillagos, de mintha egy kastélyban laknék.
Gyorsan közeleg (sőt már itt is van) a nyári utazási szezon, és sokan a nyári fotózásokat tervezgetik. Persze nem csak mi készülődünk. A nyári vakáció rengeteg jó lehetőséggel szolgál a tolvajoknak is a főszezonban.
Eddig se szereztem repülővel utazni, de a korábban leminősített laza Ferihegyi biztonság helyébe lépett új szigor számomra csak újabb érv, hogy a jövőben se nagyon vágyjak rá.
Tegnap körbejártam a legtöbb áruházat, de a bőrönd kínálat kiábrándító. Tudom, bőröndöt az ember ne a gazdaságos hipermarketben vegyen, hanem szaküzletben.
A legfőbb érvem amellett, hogy busszal mentem Angliába, hogy a busz kompon átúszik a csatornán, ami jó program és szép látvány. Igaz magában is majdnem annyi időt vesz igénybe, mint egy átlagos Bp-London repülőút. De legalább a látvány jó, a környezet érdekes.
Ismét úton vagyok Angliába. Busszal utazok, mert a repülővel utazás – különösen egy nagy és nehéz fotó felszereléssel – nem mentes a nehézségektől. Persze jóval tovább tart mint repülővel, viszont olcsóbb (különösen a csomagokat figyelembe véve), és főleg kevésbé macerás. Nem utolsó sorban a busszal sokkal több látszik a tájból, Anglia felé pedig át lehet komppal kelni a La Manche csatornán, ami szintén nem rossz program.
Sikeresen hazaértem Rómából, csak mióta itthon vagyok nem jutottam blogoláshoz, mindig volt valami más dolgom. Igazából már akkor munkát akartak adni, mikor még csak indultam volna haza. Valakinek sikerült elnéznie az utazási időpontomat, és azt hitték, hogy már itthon vagyok. Kénytelen voltam bejelenteni, hogy az adott munkára még akkor se érnék oda, ha Rómában lenne, mert addigra én már nem leszek ott, de még itthon sem.
Véget ért a római kiküldetés, elindultam haza. Blogolni még annyi időm se volt, mint várost nézni, úgyhogy az okos írások majd azután jönnek (talán), ha hazaértem. Addig lehet olvasgatni a régieket.
Az utazás (egyik) legkellemetlenebb tényezője a csomagolás. Mindent magunkkal vinni, semmit nem otthon felejteni, mindent belepréselni a bőröndbe, biztosítani, hogy a bőrönd megfeleljen a repülő társaságok elvárásainak, ne legyen se túl nagy, se túl nehéz, mégis védje a bőrönd a holminkat, viszont értékesnek se tűnjön, mert akkor esetleg ellopják.
Utazni mindig jó, mert az ember rengeteg érdekes dolgot láthat, új helyeket, embereket, és ami még fontosabb gyakran egészen új szemléleteket ismerhet meg, és olyan dolgokat láthat amit máshol nem. Csak egyetlen gond van vele, hogy sok előkészülettel jár. Utazás szervezés, járat foglalás, csomagolás, mind sok időt vesznek igénybe, és maga az utazás is soká tarthat. Sztrájk, baleset és egyéb bonyodalmak nélkül is. Ha meg közbe jön valami, akkor pláne.