Sok fotóssal találkozom, akik mind arra panaszkodnak, hogy nincs róluk normális kép, még kevésbé munka közben, amikor nem tudja az ember saját magát fényképezni. Sőt sajtó fotós körökben általában az a jellemző, hogy mindenki ugyanazt – az eseményt, híres embert, sztárt, a fotó témát – fényképezi, rá se érünk egymás fotózásával foglalkozni, hiszen akkor, ott éppen nem az a fontos, hanem a munka.
Ez az a hirdetés, ami az Expresszben soha nem fog megjelenni, de még jóval szakmaibb lapokban sem nagyon: Nagy múltú nemzetközi hírügynökség fotóriportert keres azonnali kezdéssel. Jelentkezés a szerkesztőség címén!
A Meleg Méltóság Menetén munka közben készült rólam ez a kép a kordon túloldaláról. Mit lehetne ehhez még hozzátenni? Hiányolom a mondat végéről a felkiáltójelet…
A helyezkedés éppen úgy nélkülözhetetlen eleme a sikeres fotóriporteri munkának, mint a politikai karriernek. Jókor kell jó helyen lenni, és a gombot nyomni. De a fotózáshoz látni is kell, ráadásul jól, és tisztán. Nem lóghat be semmi, nem takarhatja a látványt.
Ezért van, hogy néha 5-10 centiken lökdösődünk egymással, hogy a legjobb helyről tudjunk fotózni. És néha tényleg azon az 5-10 centin múlik, hogy jó lesz-e az a kép, vagy megy a kukába…
Sokan azt hiszik, de a fotózás nem csak annyiból áll, hogy nyomod a gombot.
Meglepő ötlet, hiszen a BKV körül is rengeteg a probléma, előfordulnak sztrájkok is. De még mindig jobbnak tűnnek a megélhetési lehetőségek buszvezetőként, mint fotós munkából.
Ma ismét sztrájkol a BKV, sztrájkolok most én is: nem fényképezem a sztrájkolókat. Pedig elvben akár még egyet is tudnék érteni velük. Csak én olyan érdekes társadalmi csoportba – fotóriporterek – tartozom, ahol nincs mód sztrájkolni. Leginkább azért, mert ha a sajtó sztrájkol, az pont arról szólna, hogy senki nem tudná meg. Annak meg mi értelme lenne?
A megbízók rengeteg dolgot tudnak mondani, amit akkor és ott a munka közben nehéz viccesen felfogni. Utólag viszont jól esik kiereszteni a gőzt és nevetni rajtuk egy jót olyanokkal, akik értik, hogy ez miért vicces.
Sokan sokat emlegetik, hogy a fotós munka mennyire más, mint a többi munkakör.
Állandó téma (és konfliktus forrás) a fotósok és az újságírók között, hogy az újságírók tudnak kút főből, pletykákból, telefonon, tévéből, otthonról vagy épp az álló fogadás büféjéből dolgozni. Ha elég ügyesek és találékonyak még csak le sem bukak vele, hogy a munkavégzés helyének közelében sem jártak, miközben épp helyszíni jelentést írtak onnan. Vagy hogy épp a fejüket tömték munka címén, de ez egy külön történet.