Tegnap írtam róla, hogy a közelmúltban sikerült ismét sportot, sőt focit fotóznom. Azt is emlegettem, hogy elég nagy hidgeben zajlott a Lipcse-Liverpool meccs. Ez nem csak azzal nehezítette a munkát, hogy vastagon fel kellett öltözni és még így is fáztam. Tovább nehezítette a feladatot, hogy maszkban hajolva a keresőhöz folyton bepárásodott és állandóan törölgetni kellett.
Az új PTK megszavazása óta egyre több magyar sajtó orgánum tiltakozik a maga módján az ellen, hogy a rendőröket továbbra is felismerhetetlenné kell tenni a képeken. A kezdetben fekete csíkkal, életlenítéssel vagy mozaik torzításal indult maszkolás mára igazi népművészeti mozgalommá vált. Jöjjön erről egy kis összefoglaló.
Felhívás a rendőri intézkedések képmásai miatt intézkedésbe vont magánszemélyeknek, újságíróknak és fotóriportereknek. Közelmúltban érintettek közreműködését keresik egy alkotmányossági felülvizsgálat előkészítéséhez, hogy rend legyen a rendőr képmások szabályozása terén.
A mohácsi busójárás nagyon szép régi néphagyomány. Én idén sem leszek ott, és tavaly sem mentem, úgyhogy most a két évvel ezelőtti képeimből osztok meg egy párat.
Más országban nincs ilyen tiltás, de a szolgálatot teljesítő magyar rendőr arca nem jelenhet meg felismerhetően a sajtóban. Ha mégis, akkor jönnek a személyiségi jogi perek, amit a magyar bíróságokon rendre meg is nyernek a rendőrök. Pedig szakmai érv lenne ellene, a törvényből sem következik, hogy feltétlenül így kell lennie – és a világon sehol máshol nincs ilyen.
A Busójárás résztvevői idén is elűzték a telet, itt a tavasz, már meleg is van. Senki ne emlegesse a telet, és nem kérünk a lehülésből sem!
Gyakran felvetődő – olykor vitás – kérdés, hogy kit/mit hogyan szabad fotózni. A hétköznapi járókelők ritkán ismerik a vonatkozó törvényeket, sőt még a fotósoknak is gyakran tévesek vagy hiányosak az ismereteik. Pedig a törvény nem ismerete nem mentesít a felelősség alól. Te ismered a törvényt?