Érdekes vitába keveredtem egy-két kollégával a Hableány hajó kiemelése és annak fotózása kapcsán. Volt, aki azt nehezményezte, hogy a TEK tiltása miatt nem jelenhettek meg a mentésről amúgy nagyon jó képek, mert a karhatalom azokat letiltotta. Én azért furcsállottam eleinte ezt a TEK kikötéseit, mert nem gondoltam, hogy ezt külön mondani kellene. Ez a vita ráébresztett, hogy bizony van, akinek mondani kell, hogy van amit nem illik publikálni.
Mit csinál az unatkozó ember, ha már semmi nem dobja fel? Elmegy háború fotóst játszani és felkelőkkel pózolni a közel keleten. Mi lesz, ha már nem csak a bikafuttatást tartják túl mainstream szórakozásnak a turisták, hanem a háborúban bóklászást is?
A Reuters hírügynökség két fotóriportere Balogh László és Szabó Bernadett felkeresték a tavalyi vörösiszap katasztrófa helyszíneit, hogy különleges képpárokon mutassák be a drámai helyszínek akkori és mai arcát.
Katasztrófa turizmus A dunai árvíz fényképezése közben ért egy kisebb üzemi baleset. Át kellett ugranom egy árkot, és közben belerúgtam a saját vádlimba. Ezt olyan ügyesen sikerült összehoznom, hogy azóta alig bírok ráállni a lábamra, és a haladási sebességem már majdnem összehasonlítható egy csigáéval. Mindig is tudtam, hogy a fotóriporteri munka vesélyes egy extrém sport. De azt sosem gondoltam volna, hogy béke időben is ilyen könnyű lesérülni. Szerencsére ritkán fordul elő velem…