Remélhetőleg a többség már lezárta a nevezését a Sajtófotó Pályázatra, mert már csak néhány óra van hátra a hivatalos zárásig, és ilyenkor általában egyre jobban leterhelődik a szerver. A bizonytalankodóknak íme egy jótanács.
Fotósok meglopásának és kirablásának több formájáról írtam már a blogon és attól félek, hogy a tolvajok túlságosan is találékonyak, hogy többet ne kelljen újabb és újabb formáiról írnom. Most az a téma, hogy mit tehetsz érte, hogy a stúdióból ne tűnjön el a felszerelésed.
Akik hozzám hasonlóan több sajtó osztály listáján is szerepelnek, azok rendszeresen találkoznak a problémával, de így a karácsonyi és/vagy újévi üdvözletek idején másoknál is, ráadásul tömegesen tapasztalható. A megoldás pedig rémesen egyszerű: a BCC mezőbe írd a körlevél címzettjeit.
Néhány párnacsatát (sőt hógyolyó-, vizipisztoly csatát, és egy pár könnygázos hangulatú tüntetést is) végigfényképeztem már eddig balesetek nélkül. Bár itt a blogon nem mindet emlegettem, és úgy fest, hogy az archívumomba sem mindegyiket töltöttem még fel. Minden esetre eddig a legtöbb békés összecsapást, és valamivel komolyabb bevetését is túlélte a felszerelésem komolyabb sérülések nélkül….eddig.
Ma reggel találtam egy bő másfél éve született ismeretetőt arról, Hogyan fényképezzünk esküvőt? Így inkább ne! Talán elcsépelt frázis, de ettől még igaz, hogy a(z esküvő) fotózás egy szakma. Ugyanúgy nem lehet leírásokat lapozgatva megtanulni, mint táncolni, vagy a szexet. Internet szerte rengeteg féle “how to” vagyis “hogyan csináljuk” leírás található az élet minden területéhez, de ezek önmagukban nem képesítenek senkit semmire. Csak egy jobb vagy rosszabb leírás, ami vagy segít valamiben, vagy nem. Attól, hogy valaki elolvas egy elsősegély, vagy anatómia tankönyvet, még lesz képes se agyműtétre, se szívátültetésre. Még csak az sem biztos, hogy egy esősegély vizsgával képes valaki életet menteni. Jelentős százalékban csak azért oktatják, hogy ha hozzányúlsz egy sérülthöz egy elméleti tudással, akkor legalább kárt ne okozz.