A hétvégén én is fényképeztem egy budapesti megemlékezést a japán katasztrófa emlékére. A lapok ezúttal is egész sor galériával emlékeztek meg a szigetország tavalyi katasztrófájáról. Én csak egy képem osztom meg a témában. Szerintem beszédes.
Kezdenek kirajzolódni a Japán cunami katasztrófa következményei. Sorra érkeznek a hírek róla, hogy a gyárak ugyan újraindulnak, de a Japántól távoli országokban már érezni a katasztrófa hatásait.
A hétvégén megint óra átállítás volt, ezúttal a nyári időszámításra. Ne felejtsétek el, hogy míg a számítógépek és egyes telefonok maguktól átállítják az órákat, addig a fényképezőgépek, és egy csomó más szerkezet, amikről nem is mindig tudatosul bennünk, hogy óra is van benne, nem biztos, hogy követik. Érdemes ezeket az órákat is mind átállítani, nehogy később gondot okozzanak, ha mondjuk a képek készítésének időpontjára hagyatkoznánk. Erről már bővebben írtam az előző óra átállításkor, azt hiszem, hogy most nem ismétlem meg.
A fényképezőgép gyártást is megbéníthatja a japánban történt katasztrófa. A földrengés, majd cunami, és reaktor robbanás sújtotta Sendai ipari területein a világ legnagyobb fényképezőgép gyártóinak is találhatók gyáraik.
Ha már dübörög – na jó a vuvuzelák miatt inkább zúg – a foci VB, akkor érdemes elolvasni a Reuters fotós Toru Hanai élménybeszámolóját arról, milyen volt a foci VB-t fényképezni.
Sikerült beüzemelnem az új céges telefonomat. Végül Nokia 3120 Classic lett. Ha nem is teljesen, de ideális második telefonnak ígérkezik. Kicsi, áramvonalas, esztétikus, és tudja a legtöbb dolgot, amire szükség lehet egy céges telefonban – amit továbbra is az iPhone mellett fogok használni.