A líbiai konfliktus első nyugati újságíró áldozatai közt két fotós életét veszítette, másik kettő pedig súlyosan megsérült, mikor rakéta találatot kaptak.
A nemzetközi sajtó (CNN, New York Times, Guardian, stb) után nem sokkal a magyar sajtó (Origo, Index, HVG, Hírszerző, Népszava, stb) is hírül adta, hogy egy csapat tudósító RPG találatot kapott. Erről a Facebookon az OrigoFoto készített nagyon szép gyűjtést.
Az Origo cikke elég alaposan összefoglalja a Kodachrome történetét, használatát és annak szegényes magyar magyar vetületeit is. Például, hogy Korniss Péter is Kodachrome-ra fotózta munkáinak egy részét, mivel külföldön ez volt az elvárás. Sőt cikkük bemutat pár eddig nem látott Korniss fotót is, amik természetesen Kodachrome-ra készültek.
Mint arról a Facebookon az OrigoFoto és hírei közt a HVG is beszámolt a múlthéten, december végén elhunyt John Sadovy, 1956 egyik krónikása. Az MTI hír úgy éreztem kicsit szűkszavú, így gondoltam érdemes kicsit többet megtudni róla és munkásságáról.
A NY Times fotóriportere Joao Silva aknára lépett Afganisztánban. Sérülései súlyosak, de túléli – és azt is megörökíti, hogy hogyan…
Sajnos a magyar sajtóban semmi nyoma a történetnek. Facebookon és Twitter OrigoFoto és néhány fotós terjeszti a magyar weben, illetve Hernádi Levente írt róla a blogján. (sajnos én nem értem rá előbb posztolni a történetet, közel egy hetet késtem vele, de van ahol ez még sajtóban is belefér az aktualitás felfogásba – én azért küzdök ellene).
Több mint egy éve ment híre, hogy a Ryanair bevezetné repülőgépein az állóhelyek rendszerét. Mint a BBC-re hivatkozva az Index és több más lap is megírta (168óra, Népszabadság, két évvel később a HVG), a fapados légitársaság sok más költségcsökkentő intézkedése után az 1 fontos álló helyeket is bevezetné.
Parti Nagy Lajos nyitotta meg a Magyar Sajtófotó Kiállítást az örökkévaló kérész jegyében.
Ma ünneplik világszerte, de különösképpen a legszorosabban érintett országokban, Franciaországban, Angliában, az Egyesült Államokban, és Kanadában a D-Napi partraszállás évfordulóját.
Egy könyv, amit minden fotósnak kötelező olvasni, de úgy gondolom, hogy mindenki másnak is érdemes. Különösen, ha érdekli a fotózás, a sajtó, a háború, a történelem, és szereti az olvasmányos, humoros történeteket vagy netán ezek mindegyike igaz.
Kevesen tudják, hogy van egy olyan szervezet, ami bárkinek a fotóira az alkotó tudta és beleegyezése nélkül felhasználási jogot adhat másoknak. Ha nem akarjátok, hogy a ti képeitekről is ők dönthessenek, akkor ezt hivatalosan jeleznetek kell nekik. Méghozzá szeptember 30-ig meg kell kapniuk a két tanús nyilatkozatot, hogy jövő évtől ne dönthessenek többé helyettetek a ti képeitek sorsáról sem.
Sokan meglepődnek rajta, ha azt hallják, hogy színes fényképezőgép. Pedig ez a kifejezés nem is olyan értelmetlen, mint elsőre sokaknak tűnik. Igyekeztem egy kicsit jobban utána járni annak, amiben magam sem voltam korábban teljesen biztos.
Az persze egyértelmű, hogy nem a gép színes burkolatáról van szó, mint ma divatos sok márka esetében.