Ismét külföldi munkaút készülődik, de a pontos körvonalai még nem alakultak ki. Nincs leszervezve sem maga az utazás, sem a pontos időpontok, ráadásul több hazai munka függvényében változhatnak mindezek. Így persze szállást foglalni, vagy bármely más részletet pontosan kidolgozni is lehetetlen, az ember pedig úgy érzi, hogy ilyenkor tehetlen. De úgy szép, ha zajlik az élet…
Az olasz Moleskine újabb érdekes találmánya a Moleskine város naptár, amit korábban már említett remmek kivitelű naptáraik mellett már újabb extrákkal kiegészítve kifejezetten utazók számára készített nagyobb világvárosokról (Budapestről – talán csak még – nem létezik ilyen).
Sikeresen megérkeztem Magyarországra, és még a csomagjaimat is sikerült összeszednem. Távozáskor sem sikerült jobban megkedvelnem Manchester repterét, mint korábban az érkezéskor. Ezúttal nem a fotózásba kötöttek bele, hanem a csomagom méretébe, úgyhogy kénytelen voltam az eredeti szándékaimmal ellentétben feladni a holmim kézi poggyásznak szánt részét is.
Újra úton vagyok, időzónákon (na jó csak egyen) keresztül, hogy közel két hét távollét után ismét visszatérjek Budapestre.
Az utazás (egyik) legkellemetlenebb tényezője a csomagolás. Mindent magunkkal vinni, semmit nem otthon felejteni, mindent belepréselni a bőröndbe, biztosítani, hogy a bőrönd megfeleljen a repülő társaságok elvárásainak, ne legyen se túl nagy, se túl nehéz, mégis védje a bőrönd a holminkat, viszont értékesnek se tűnjön, mert akkor esetleg ellopják.
Tegnap este három idióta fotós (köztük én is), munka után, munkaruhában – ezúttal szmoking és csokornyakkendő – beült egy étterembe vacsorázni. Ha már az alkalomhoz illően öltöztünk, természetesen mi mást választhattunk volna mint egy gyors éttermet? Mondjuk én nem szeretem a gyors éttermeket, de ebben a helyzetben ezt a poént kár lett volna kihagynunk. És naná, hogy rántott csirkét, meg barbeque bordát kellett ennünk, mert az igazán finom. Jól mutattunk, de a helyiek nem tették szóvá, már megszokták a furcsaságokat.
Már korábban is látszottak jelei, hogy romlik az idő, és “vége az angol nyárnak”, de tegnap reggelre lett ez igazán valós helyzet. Mikor kiléptem a szállodából már esett az eső. Ami itt nem az otthoni bőséges esőzést jelenti. Inkább csak szitált, apró cseppekben permetként hullik. De azt megállás nélkül, nagy intenzitással, így még esernyő alatt is bőrig tud ázni az ember. Különösen mivel mindezt – a tengernek is köszönhetően – rendkívül erős szél kíséri. Mindent megtesz, hogy kicsavarja az ember kezéből az esernyőt, és ha a csuklóm erősebb is több napi fényképezőgép emelgetéstől edzve, arra elég, hogy tartós alakváltozást gyakoroljon az esernyőre. Lényegében a “broli” (ti. unbrella – esernyő) nem is jó másra, csak hogy az ember arca ne ázzon meg, mert ami nem közvetlen az esernyő alatt van, az úgyis kap a vízpermetből.
Mindig meglepő különlegesség egy viszonylag eldugott angliai kisvárosban magyar ételkülönlegességet találni, ahogy az eladót is meglepte, hogy magyarul köszöntem neki, de nem csak a Kalácsoda kft neve magyar hangzású Blackpoolban, az ott dolgozók is egytől egyig magyarok. Próbálják megédesíteni az angol hétköznapokat. Nincs könnyű dolguk, hiszen a hagyomány tisztelő angolok nem szívesen próbálkoznak új és ismeretlen dolgokkal.
Az angol szállodák egyetlen legnagyobb előnye, hogy szemben a legtöbb más szállodával jobbára nincsen minibár, ami fogyasztásra sarkallja a gyanútlan ott lakót, és meglepetésszerűen növelje a költségeket.
Van ellenben egy (minden jóval) felszerelt kis teakonyha minden szobában, lehetővé téve az önkiszolgáló tea készítést – nem feltétlen csak délután öt órakor.
Ma valaki bekopogtatott a szobámba, és én reflexből kiszóltam neki, hogy jöjjön be. Majd rájöttem, hogy ez nem fog menni, így elhúztam az ajtóból a bőröndömet. Dupla ágyas szobát kaptam, ami elvben azt jelenti, hogy két főre szánták akik építették. De nem tudom, hogy ezt hogy tudja BÁRKI kivitelezni Angliában. Én egyedül is alig férek el a szobában, és folyamatosan tologatni kell a bőröndömet, annak függvényében, hogy a szoba bejárati ajtaját szeretném kinyitni, vagy a mosdó ajtaját. Olyan hely mértanilag nem létezik a szobában, ahol a bőröndök elférnének úgy, hogy mindkét ajtó használható legyen.