Idén is megrendezték a nyári vizicsatát. Ezúttal a Vigadó téri szökőkútban hűtötték le magukat a szórakozásra vágyó fiatalaok. A résztvevők talán valamivel kevesebben voltak, mint a korábbi években, de a lelkesedésük legalább olyan heves volt, mint az időjárás.
Tegnap elkezdődtek a budapesti Vívó VB csapatversenyei. Ezek a csapatversenyek pont ugyanolyan fotózhatatlanok, mint az öttusa – vagy éppen annak csapatversenyei.
Idén hatalmas hőségben került sor a Kecskeméti Repülőnapra, ami a nézőket és a fotósokat is eléggé megviselte. Nem volt könnyű feladat a 37 fokos hőségben mászkálni a fotó felszereléssel. Gondolom a pilótáknak se lehetett könnyű dolga a melegben, bár a levegőben már biztosan jobban érezték magukat, mint a földön.
Az idei Kecskeméti Repülőnap egyik(?) fénypontja az orosz Russkije Vityazi SU-27-es vadászrepülő kötelék bemutatója volt. Az Orosz Vitézek (ezt jelenti a nevük) előadása azonban sokaknak nem azt hozta, amit vártak volna tőlük.
Most, hogy újra itt az év legnagyobb fesztiválja, talán érdekes és aktuális kérdés lehet. Nem mintha ez bárkit is befolyásolna benne, hogy szabadon fényképezzen akár a Szigeten, akár máshol, de nem árt tisztában lenni a szabályokkal is.
Mivel a fesztivál magán rendezvény, ezért nem ugyanazok a szabályok vonatkoznak ott a fotózásra, mint bárhol máshol közterületen. A házirend természetesen mindent pontosan szabályoz, hogy ne legyenek belőle viták.
A kardról egy szó sem esik a mondásban, mely szerint “kés, villa, olló – nem gyerek kezébe való”…
Egy Repülőnaphoz kötődő történet, amit már régen el akarok mesélni. Így jártam egyszer néhány kosz folttal az érzékelőn egy repülőnap utáni fotó retusálás korrekció során.
Roppant tanulságos volt a Die Hard 5 forgatása Budapest felett a honvédség Mi-24-es helikopterével. Kiderült, ki hogyan fotóz helikoptert. Kicsit elcsúsztam ezzel a bejegyzéssel, mert eddig nem jutottam hozzá, hogy kitegyem, de talán most a Repülőnap előtt még hasznos lehet valakinek.
Több olvasóm kérte, hogy írjak a Forma-1 fényképezésének kulisszatitkairól, hogy milyen a Hungaroringen dolgozni. Nos mit is írhatnék?
33-35 fok árnyékban, 47-50 fok a betonon, 3 nap szabadedzés, időmérő és verseny, 4,4 km pálya rengeteg séta és rohangálás, mégtöbb várakozás, időnként némi lökdösődés, mindez egy nagytelével és 1-2 fényképezőgéppel felszerelkezve. Valahogy így telik egy Forma-1 verseny a fotósoknak.
Aki nincs benne, az nem nagyon akarja elhinni, de a legtöbb sportfotósnak sokkal fárasztóbb és megterhelőbb egy-egy nagy verseny fotózása, mint amennyire szórakoztató. Persze szeretjük csinálni, hiszen mindannyian ezért választottuk ezt a hivatást. De azért általában már az elején elkezdi mindenki számolni, hogy mennyi van még hátra. Aztán mikor vége az utolsó napnak is, többnyire egy kis keserűséggel, de azért elég nagy megkönnyebbüléssel konstatáljuk, ha végre túl vagyunk rajta.