Évek óta húzódik már, hogy eláruljam, ami az előző ilyen írásomból kimaradt, hogy milyen ragasztószalaggal védem a fényképezőgépemet. Most végre elárulom a nagy titkot, amit sokáig azért nem írhattam meg, mert én magam sem tudtam az érdemi választ.
Így festenek halszemmel a Hungaroring rajt/célegyenesének végében a startra várakozó fotósok.
Magyarországon is egyre többet előkerülő kérdés, hogyan is kezelje egy fotós a munkát melegekkel és mások ettől való viszolygását. Emiatt is tartom fontos és talán tanulságos, de mindenképpen gondolatébresztőnek ezt az amerikai történetet.
A hétvégén volt, akinek meggyűlt a baja a kánikulára fittyet hányó szabályokkal és az azokhoz ragaszkodó szervezőkkel. Aki nem olvasta el figyelmesen az előzetes tájékoztatót, azt bizony hazaküldték átöltözni…
Sokan találkoztunk már olyan fotósokkal, akik azt hiszik, hogy egy drága gép, vagy objektív megvásárlása rögtön profivá teszi őket. Közben vagy használni nem tanulják meg, vagy még csak használni semszokták és áll valahol feleslegesen. Belőlük űz most gúnyt egy rendkívül találó norvég reklám.
Ha már vízjelezel, akkor nem árt odafigyelni arra is, hogy hogyan csinálod és hova kerül a vízjel.
A magyar sajtó komoly mélyrepülésben van. Mostanában ez talán jobban érzékelhető, mint máskor, de ez független az MTVA hírcsatornájának bénázásától. Egyre több ellenőrizetlen és hiteltelen információ jelenik meg, amit aztán vagy szép csendben törölnek/módosítanak, vagy még arra se veszik a fáradtságot, hogy legalább utólag helyesbítsék a tévedést. Nem mintha egy elhallgatott módosítás napokkal a téves információ megjelenése után sokat számítana, ha a helyesbítés sosem kerül ki a címlapra és a közösségi oldalakra.
Régóta töröm rajta a fejem, hogy van-e vajon Louis Vuiton luxus fotós táska. Most végre kiderült, hogy van.
Erről már vagy három éve írni akartam, de a befejezésig csak most jutottam el. Nemrég kihirdették Amerikában a szülésfotósok versenyének idei legjobbjait. Emiatt megint van okom elővenni a témát és így most végre megírtam a régóta készülő bejegyzésem, ami legalább annyira szól a régebbi képekről, mint az újakról.
Pár napja véletlenül összefutottunk Nagy Mihállyal, aki nagyon szeretett volna engem lefotózni, így engedtem a kérésének. De azért én is lefotóztam, nehogy már én legyek a történetben az egyetlen lefotózott fotós.