Robert Capa
Robert Capa eredetileg Friedmann Endre néven jött világra Budapesten, ahonnan Bécsbe költözik. Innen zsidó származésa miatt Párizsba, később New Yorkba menekült a náci terjeszkedés elől. Fotóriporterként tért vissza Európába, hogy a II. Világháborút fényképezze. Első újságíróként szállt partra Normandiánál, de járt a háború idején Olaszországban, Észak-Afrikában, Londonban, és ott volt Párizs felszabadításakor. Képei bejárták a világot, és a fotótörténelem részévé váltak. Fényképezte a Spanyol Polgárháborút, és még négy másik háborút. Olyan képeket készített, amiket előtte talán senki. Olyan helyeken, ahonnan kevesen tértek vissza, és olyan helyzetekben, amiket kevesen éltek túl. Utolsó, indokínai tudósítását ő maga sem. Mindig azt mondta, hogy ha nem elég jók a képeid, akkor nem vagy elég közel. Ő elég közel került….túlságosan is közel. Taposóaknára lépve lelte halálát Indokínában, Thai Bin mellett, 1954. május 25-én.
“Ha nem elég jók a képeid, nem vagy elég közel…” – Robert Capa
Magyar születését sosem titkolta, sőt büszke volt rá. Mint mondta, nem elég tehetségesnek lenni, nem árt ha magyar is vagy. Kortársai megemlékeznek különleges akcentusáról. Furcsán tört angolságát egyszerűen Capa nyelvnek (capanese) nevezték. Háborús kalandjai során olyan hírességekkel sodorta össze a sors, mint Ernest Hammingway, Henri Cartier-Bresson, és a filmsztár Ingrid Bergman, akihez romantikus szálak fűzték. Steven Spielberg háborús filmjének (Ryan közlegény megmentése) híres partraszállási nyitó jelenetét Capa képei ihlették, mint egyedüli hiteles dokumentumok. Rendkívüli háborús kalandjairól számos könyv készült, köztük a Vér és pezsgő című életrajzi regény, illetve filmforgatókönyvnek íródott, rengeteg humorral fűszerezett önéletrajzi regénye a Kissé elmosódva – Emlékirataim a háborúból. Veterán hadi tudósító barátaival a háború után megalapították a Magnum fotó ügynökséget, mely a mai napig is működik, és fotóriporterek új generációinak munkássága mellett Robert Capa hagyatékát is kezeli.
