A társadalmi csapdák egyik gyakori formáját a játékelmélet hiányzó hős esetének nevezi. Leghétköznapibb formája ennek, mikor a metrón valaki otthagyja a hulladékot az ülésen.
Bárki – főleg a szemét eredeti tulajdonosa – elvihetné, hogy a következő megállónál egy kukába ejtse. De amíg valakinek ez nem problémája, mivel van másik helye, addig miért foglalkozna vele? Ha pedig már lefelé száll az utas, és igazán tenni tudna a probléma ellen (azzal, hogy magával viszi a probléma tárgyát az első szemetesig), akkor miért cselekedne? Hiszen épp távozik a problémától, őt már nem fogja tovább érinteni. A többiek problémájával meg mit törődjön az ember? Nem az ő problémája, és ő nem hős.
A hős hiányzik. Mindenki saját – vélt vagy valós – rövid távú érdekeit kergeti. Mi pedig egymás szemetében úszunk…