Utazni mindig jó, mert az ember rengeteg érdekes dolgot láthat, új helyeket, embereket, és ami még fontosabb gyakran egészen új szemléleteket ismerhet meg, és olyan dolgokat láthat amit máshol nem. Csak egyetlen gond van vele, hogy sok előkészülettel jár. Utazás szervezés, járat foglalás, csomagolás, mind sok időt vesznek igénybe, és maga az utazás is soká tarthat. Sztrájk, baleset és egyéb bonyodalmak nélkül is. Ha meg közbe jön valami, akkor pláne.

Ha az ember célirányosan utazik valahova, akkor kevésbé van módja, és ideje is nézelődni, ismerkedni, felfedezni. A munka utak legnagyobb hátránya, hogy az utazás jobbára csak eszköze és nem célja a feladat elvégzésének, így az utazás csak abból áll, hogy A pontból B pontba eljuss, hogy ott elvégezhesd a feladatot, és aztán B pontból A pontba visszajuss. Ennek következtében számos kollégát ismerek – részben én is közéjük tartozom – akik keresztbe kasul bejárták már a világot, anélkül, hogy igazán láthattak volna belőle bármit is.
Persze próbál az ember – pláne ha kreatív szakmában dolgozik – megoldást találni, hogy kicsit kitekinthessen az ablakon a világra, miközben épp elszáguld mellette. De azért ez nem ugyanaz, mint amikor az utazás a cél, és nem az eszköz. Ha arra mehet az ember, és addig időzhet ott, ameddig kedve tartja, vagy szükségét látja.

Igen, most is utazom. Munkaút, célirányosan, és az utazás csak eszköz lesz. Reméljük azért, hogy kellemesen telik. Meglátjuk a nézelődés hogyan sikerül majd közben…

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!