Az UEFA bürokráciája kis híján már a kezdőrúgás előtt elvette minden kedvem a foci fotózástól. Pedig ezt a Franciaország elleni mérkőzést kár lett volna kihagynom, ha már úgysem nézek focit, ha nem fizetnek érte.

Megfordultam már sok tucat féle sportág Európa– és világbajnokságán, világkupánon, Forma 1 futamokon, sőt két amerikai elnök és egy pápa beszédén kívül megszámlálhatatlanul sok másik ország elnökének és miniszterelnökének sok féle sajtóeseményén.
De olyan bürokráciával még a híresen szigorú amerikai turista beléptetésnél sem találkoztam, mint az UEFA akkreditáció esetében. Csak több órát eltöltve, negyedik nekifutásra sikerült felvennem a belépőmet, ami hivatalosan már létezett, erről tájékoztattak is. Csak a nevem sorrendje nem stimmelt rajta, meg az ékezetek. Aztán a szükséges módosítást sem végezték el rajta elsőre, emiatt is mehettem újra. Később kiderült, hogy csak útlevéllel lehet felvenni, személyivel nem – erről viszont addig nem tájékoztattak. Érdekes érv, hogy azért kell az útlevél, mert a belépőm a többi helyszínen, így Bakuban is érvényes. Csakhogy fotózási engedélyt oda nem kaptam és nem is fogok, szóval értelme nem sok van ezen fennakadniuk. Ráadásul több más kolléga felvehette útlevél nélkül személyivel is. Arról nem is beszélve, hogy nem kötelező útlevéllel rendelkezni. Óhh, ha letagadtam volna, hogy van útlevelem. Már szinte Asterix 12 próbáján éreztem magam…

Szóval gond akadt vele bőven, amiken mind fennakadtak, körülményesen javították, majd másnapra újra és újra visszahívtak érte, hogy akkor már tényleg felvehetem. Végül mindössze 10 perc volt felvenni. Igazán gyors. Csak az előtte levő 3 alkalom 20-40 percéért kár. Na meg hogy többször kellett odamennem a belépőért, mint ahányszor meccset fotózhatok vele. Mondhatni egyszer használatos. De még így is a ritkább fotósok közé tartozom azzal, hogy kijutottam valmelyik itt rendezett EB meccsre. Hiszen az akkreditált fotósok számát igencsak megnyirbálták a koronavírus járvány miatt.

Ahogy hallom a bürokratikus akadékoskodással sem voltam egyedül. Amikor ott voltam, mindig volt valami gond. Az általában kedves és segítőkész ügyintézők reakcióiból is úgy tűnt, hogy a legtöbb akkreditációval volt valami probléma. Bár ismerek olyan kollégát is, akinek elsőre kiadták, a többség hozzám hasonlóan visszatérő vendég lett, mire megkaphatta a belépőjét. Olyat is ismerek, akinek minden adata stimmelt, pár nap múlva mégis visszahívták és kicserélték a belépőjét. Ami egyébként önmagában egyáltalán nem jó semmire (bár állítólag a BKV-n ingyen utazhatnék vele, ha erről már akkor tudtam volna, amikor havi bérletemet váltottam).

Akármelyik meccsre ugyanis csak akkor engednek be vele, ha van hozzá a meccsre szóló külön engedélyünk is, amit hozzárendelnek a belépőhöz. A passzt pedig legalább 2-3-szor ellenőrzik amíg a stadionig eljut az ember és a stadionon belül is vagy 5-10 alkalommal ellenőrzik, mire a pálya szélére jut az ember. Nem is csak egyszerűen ránéznek, hanem minden alkalommal lecsipogják a bele rejtett RFID chipet, mint a Forma1-en (csak annál jóval gyakrabban). Így az adataimat minden alkalommal a rendszerben is ellenőrzik. Hamisítással nem menne sokra senki – de azért a képen kikockáztam, nehogy végül abba kössenek bele, hogy publikáltam róla egy képet és az utolsó budapesti meccset esetleg emiatt ne fotózhassam. Volt már olyan (ingyenes) sportesemény, ahol a passzról készült fotó megosztásából csinálhatak balhét a szervezők, mert így azt mások lemásolhatják. Hiszen nyilván még soha senki nem fotózott soha sehol belépőt (mondjuk tény, hogy egyre gyakrabban én is elfelejtem lefotózni őket)…

Olyan fotós is akad, akit az UEFA szigorú stábja meccs közepén zavart haza a pálya széléről az idén szintén nálunk rendezett U21 Európa-bajnokság egyik mérkőzésén. Az indok az volt, hogy az UEFA rendszerében valami tévesen szerepelt. Pedig amikor még bement minden rendben volt. Sőt a fotós az UEFA hivatalos média partnerének, a Getty Imagesnek dolgozott. Mégis megoldás helyett inkább azt választották az illetékesek, hogy ne készüljön több fotó – számukra.

Azon már fenn sem akadok, hogy a nézőknek fenntartott kapukon nem engednek be fotósokat. Nem azért, mert a médiának külön kaput tartanak fenn és ott csak nézők mehetnek be. Hanem azért, mert nekem nincs PCR tesztet igazoló karszalagom, ami nélkül a nézői kapun nem lehet belépni. A média kapukon át viszont (mivel teszt csak néhány kiemelt fotósnak kell, akik a játékosok közé is bemehetnek) beengednek teszt nélkül is – a nézők közé. Persze, ha még Ronaldót sem akarták beengedni, ne lepődjek meg rajta, ha a fotósoknak se megy könnyen. Mondjuk a magyar csapat jobban járt volna vele, ha Ronaldót egyáltalán nem engedik be a meccsre, kevesebb gólt kaptunk volna tőle.

A szurkolói klip magabiztossága még mindig némileg(?) eltúlzottnak hat, de kimondottan jól játszott a magyar csapat! Öröm volt őket fotózni Franciaország ellen! Igazán megérdemelnének egy korrekt számot ehelyett a nagyképű műmájerkedés helyett.

Ti mit gondoltok az UEFA bürokráciájáról? Írjátok meg kommentben a blog Facebook oldalán!

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!