A Magnum ügynökség neve talán a legnagyobb a fotós szakmában. Latinul a jelentése is nagy, illik hozzájuk, hogy a legnagyobb zaklatási botrány alakult ki náluk. Egyik leghíresebb fotósuk, David Alan Harvey tizenhárom éven át legalább tucatnyi fiatal fotózás iránt érdeklődő nőt zaklatott szaktekintélyével, hírnevével és megbecsültségével visszaélve. Nehéz eldönteni, hogy morálisan ez elítélendőbb, vagy az évtizedek után szemet szúrt pedofil gyanús képei, amiknek a készítési körülményei szintén megérdőjelezhetők.

Az egykor Robert Capa közreműködésével alapított és a dokumentarista fotográfiában komoly hírnévre szert tett Magnum ügynökség az utóbbi időben szexuális visszaélések egyre gyarapodó sora miatt került a figyelem középpontjába. Az ügynökség egyik tagja, David Alan Harvey több hullámban egyre újabb szexbotrányokat váltott ki.
Előbb csak archív képeiről derült ki, hogy  tartalmukban, sőt készítésük körülményeiben is erősen kifogásolhatóak, aztán egyre több nő állt elő vádjaival, melyek szerint Harvey különböző módokon zaklatta őket, visszaélt kiváltságos szakmai helyzetével.
A botrány nyomán most a fotó iparban világszerte dolgozó 647 szakember, fotósok, kurátorok, kutatók, szakírók, történészek, diákok és más fotózásban érintettek írták alá azt a nyílt levelet, amiben a Magnum ügynökség fotósának, David Alan Harvey munkásságát legalább 13 éven át övező zaklatási botrányainak tisztázásán túli, jövőbe mutató változásokat követelenek.

Dokumentarizmus vagy gyermek pornográfia?
Az igazi botránynak csak kisebb részét képezi, mégis kirobbantója volt az Fstooper tavaly augusztusi cikke. Szerzőjük, Andy Day figyelt fel rá, hogy David Alan Harvey prostitúcióról szóló 1989-as többszáz képes sorozatában több meztelen és olykor akár felismerhető kiskorú szexmunkás fotóit is értékesítik a Magnum weboldalán. A képek értékesítése egy fotó ügynökségtől még önmagában nem feltétlenül lenne kirívó. A téma és annak körülményei azonban már igencsak kifogásolhatóvá teszik azt. Az ügynökség a sajtó igényein messze túl mutató alapossággal kulcsszavazva a prostitúción kívül a mellek, tini lány, 13-18 év közötti kulcsszavakra is megjelentek a sajtón kívül bárki más által is megvásárolható képek.
Fontos társadalmi problémákat dokumentálnak és mint ilyeneknek, akár a társadalomábrázolásban is jelentősek lehetnek. Ugyanakkor publikálásuk és  értékesítésük súlyos kérdéseket vet fel a gyermek pornográfiával kapcsolatban is. A legtöbb nyugati országban, de a készítés helyén Bangkokban is bűncselekmény a képek puszta létezése, így azok elkészítése sem kevésbé. Az is komoly etikai kérdéseket vet fel, hogy ezek a képek vajon milyen körülmények között készültek. Igénybe vette a szexmunkások szolgáltatásait a fotós is, vagy “csak” kihasználta őket anyaga elkészítéséhez? Tudomásuk volt-e vajon a fotóalanyoknak (kiskorúak lévén pláne a szüleiknek) arról, hogy felismerhető képek készülnek róluk, amik a világ másik felén a sajtóban jelennek meg, sőt egy weboldalon bárki megvásárolhatja azokat?
Külön érdekesség, hogy míg a Magnum archívumában sokszor szerepel olyan megjegyzés a képek mellett, hogy csak olyan kontextusban használhatók a képek, amik a felismerhető személyeket nem helyezik negatív, vagy előítéletes kontextusba, addig ezeknél a képeknél egyáltalán nincs ilyen megjegyzés.
Az ügynökség a kialakult botrány hatására eltávolította a sorozatot és a teljes archívumuk átvizsgálását ígérte, hogy történelmi anyagaik a napjainkra megváltozott világképével is összhangban legyenek. Vizsgálatok nyomán egy évre felfüggesztették Harvey Magnum tagságát a szervezet belső működési szabályzatának megsértése miatt. A felfüggesztést követően Harvey alkotói oldala és minden képe eltűnt a Magnum weboldaláról.

Sajtó etikai kérdések is felvetődnek
Nem csak a szexmunkás sztori kapcsán vetődnek fel súlyos etikai kérdések Harvey képeivel kapcsolatban. A zaklatási botrány közepette talán eltörpül a jelentősége, de több képéről is kiderült, hogy modelleit gyakran beállította, a jeleneteket, de olykor még az öltözéküket is megrendezte. Volt, hogy asszisztenséről készült képei jelentek meg a National Geographic tudósításaként. A magazin szigorú szakmai elveire hivatkozva és a zaklatási botrány fényében különösen letiltotta Harvey képeit, eltávolították a fotósaik közül és ma már nem publikálhatja náluk képeit.

Modellként is használt asszisztensei arról is beszámolnak, hogy azt ígérte beleszólásuk lesz majd a róluk készült fotók megjelenésébe, sőt részesedést is ígért a fotók bevételéből. Egyik ígéretét sem tartotta be az elbeszélések szerint. Olyan esetről is beszámolnak, hogy megkérdezte a modellt, hogy kiteheti-e a képet Instagramra, de már azelőtt publikálta a fotót, hogy a modell bármit válaszolt volna rá.

Viselkedési kódex bevezetése
Érdekes mellékszála a történetnek, hogy a Magnum a különféle botrányok közepette kidolgozott egy új működési szabályzatot, ami többek közt a szexuális visszaélésekre is külön kitér. A szabályzat megalkotását és bevezetését rendszeresen érvként és bizonyítékként használják fel, hogy ők mindent megtesznek a tisztaság és helyes viselkedés érdekében.
Azonban a magatartás kódex tartalmát nem hozzák nyilvánosságra, így tagjaikon és alkalmazottaikon kívül senki nem ismeri annak tartalmát. Az ügynökség ragaszkodik hozzá, hogy ez a több oldalas dokumentum szigorúan csak belső használatú, ezért nem hozhatják azt nyilvánosságra, “hogy a közöségi médiában elemezzék azt”.
Arról sem árultak el semmit semmit, hogy pontosan milyen szabálytalanságokat sikerült feltárniuk Harvey esetében és ezek milyen viszonyban állnak a viselkedési kódexszel.
Ezek hiányában viszont azt is nehéz megítélni, hogy mennyire jogos, vagy arányban áll-e a Harvey-ra kiszabott egy éves letiltás az évtizeden át folystatódó zaklatás sorozattal. Vagy, hogy mennyit ér a sokat hangoztatott, mégis titokban tartott viselkedési szabályzat, amiről semmi többet nem lehet tudni a létezésén kívül.

A szexuális ragadozó igazi természete
Az igazi botrány azután tört ki, hogy a média egészét bejárt MeToo botrány után napvilágot látott, hogy tucatnyi nő vádolja Harvey-t éveken át zajló különféle szexuális zaklatásokkal. A ’89-es bangkoki képekről szóló cikkekre reagálva Amanda Mustard fotóriporter Twitter posztja hívta fel rá nyilvánosan a figyelmet, hogy Harvey zaklatási ügyei közismertek voltak a szakmában és ő már egy 2017-es cikkben írt róla, hogy sok szexuális ragadozó állja útját a feltörekvő fotós nőknek. Ekkor még nem nevesítette Harvey-t, de a botrány kirobbanása után megosztotta, hogy korábbi írásában több más hasonló alak mellett első sorban rá gondolt.

1/ I’ve spent the last 6 yrs investigating serial sexual abuse and the power structures that enable it for a doc film I’m directing, while standing against abuse within the photo industry. Given the recent ethical failings of a prominent photog and his agency, I have thoughts.

— Amanda Mustard (@mustardphoto) August 17, 2020

A botrány részleteit a Columbia Journalism Review cikke tárta fel a nyilvánosság előtt. Elképesztő részletességgel leírják, hogy a Magnum és National Geographic által is ünnepelt Harvey megannyi féle módon próbált visszaélni a szakmai környezetben neki kiszolgáltatott nők helyzetével. Workshop részvételt, asszisztensi munkát, mentorációt, megjelenési, munka és egyéb karrier lehetőségeket, sőt utazást is kínált ifjú fotós nőknek.
Akadtak köztük, akiket távoli utazásokra invitált, ahol egy szobában kellett volna aludniuk vele. Rendre megkörnyékezett első sorban színes bőrű, illetve külföldi fiatal, jobbára huszon éves nőket, akik a pályájuk elején jártak és többnyire nem engedhettek meg maguknak komoly utazásokat, vagy az ő drága és komoly szakmai presztízsű workshopjait. Portfólió értékelés ürügyén többször próbált flörtölni, intim közeledésre terelni a beszélgetést. Voltak, akiket fizikailag is megpróbált kihasználni, másoknak csak megjegyzéseivel okozott kellemetlenséget, vagy azzal, ahogyan fotózta őket a  közös munkák során, de olyanok is voltak, akiknek a beleegyezése nélkül meztelen fotókat küldött, vagy önkielégített videóhívások közben.

A puszta árnyéka is bemocskolhat
A cikk szerint azok közül, akiket nem zaklatott is sokan kellemetlenségekkel találkoztak pályájuk során, mert akik vele kapcsolatba kerültek, azokról a szakmában mások hajlamosak voltak azt hinni, hogy azért segíti őket, mert lefeküdtek vele – amely tévhitet Harvey sem sietett eloszlatni. Amelyik lány megpróbálta a többieket figyelmeztetni, hogy vigyázzanak vele, azoknak az óvatosságát elaltatta vele, hogy csak irígységből mondanak róla mindenfélét. Harvey maga is rendszeresen terjesztette társasági helyzetben, hogy egyik vagy másik fotós lány lefeküdt vele – akár az érintett jelenlétében és annak heves tiltakozása ellenére is. Ahogy a szakmában egyre többen pletykáltak róla, egy idő után már nem csak a lányok figyelmeztették egymást, hanem más fotósok is óvatosságra intették a pályakezdő lányokat, hogy vigyázzanak vele. Aki próbálta időben egyértelművé tenni, hogy csak szakmai együttműködésre nyitott, azoknak a munkája iránt nem érdeklődött tovább, a munka ajánlatokat és a felkínált szakmai lehetőségeket azonnal visszavonta valamilyen ürüggyel, mondván “szakmailag nem elég érettek még” hozzá. Ez pedig sokakban kételyeket ébresztett, hogy vajon helyesen értelmezték-e a helyzetet, megalapozott volt-e az óvatosságuk, vagy túlreagáltak egy a véltnél jóval ártatlanabb helyzetet és ezzel tényleg komoly szakmai lehetőségektől estek el.
Olyan esetekről is beszámoltak, hogy némelyik tanítványán számonkérte hiányos lekötelezettségüket, amiért tőle függetlenül publikálták anyagaikat, miközben neki kellett volna hálásnak lenniük korábbi segítségéért. Mivel úgy érezték, hogy Harvey bosszút állhat rajtuk és tönkre teheti a jóhírüket, panaszt tenni sem mertek. Voltak, akik inkább elhagyták a fotós pályát, hogy szabaduljanak a rossz emlékektől és a konfrontációktól. Van, aki minden egykori Magnum fotóalbumától megszabadult és ma már szégyelli, hogy azt remélte, egy nap ő is a nagy példaképek közé kerülhet majd. Másokat, akik a szakmában maradtak a mai napig zavarba ejt az ünnepelt Harvey látványa a nagy presztízsű szakmai eseményeken.

A hallgatás beismerés vajon?
A lap kérdéseire sem Harvey, sem ügyvédje nem reagált az üggyel kapcsolatban. A Magnum botrányok között kinevezett új vezetője egy nő lett. Caitlin Hughes tagadta, hogy korábban bármilyen panasz érkezett volna Harvey ellen és alapos vizsgálatot ígért, azt állítva, hogy ezt a kérdést nagyon komolyan kezeli az ügynökség. A belső viselkedési kódexet azonban továbbra sem hozzák nyilvánosgára és nem is reagálnak a történtekre.

Nyilvánosságra került történetek
A CJR cikke hosszasan, részletekbe menően ismerteti tizenegy nő, mintegy tizenhárom év alatt zajlott személyes történeteinek beszámolóit arról, ki milyen formában került Harvey közelébe és kinek hogyan élt vissza a helyzetével. Akadnak köztük, akik jelezték problémáikat Magnum alkalmazottaknak, akik csak annyit reagáltak a panaszra, hogy “David ezt csinálja az összes lánnyal”. A cikkben több különböző beosztású egykori Magnum alkalmazott is megszólal. Megerősítik Harvey rossz hírét és hogy arról az ügynökségnél is tudtak.
Azonban az érintett nők beszámolói alapján is igaznak tűnik, hogy hivatalosan senki nem tett panaszt az ügynökségnél. Hiszen egy a szakmában nagyra becsült, komoly kapcsolatokkal rendelkező szakemberről volt szó. Általában mind tapsztalatlanul, meglepetésként és kiváltságként kerültek kapcsolatba vele. Maguk is mind felnéztek Harveyra, egészen addig, míg ki nem derült róla, hogy a szakmai érdeklődésen túl – vagy inkább helyette – egyéb szándékokkal környékezi meg őket. A hivatalos panaszok hiánya pedig, lehetőséget adott a Magnum döntéshozónak, hogy minél tovább szőnyeg alá söpörhessék a pletyka szinten mégis köztudomású problémákat.

Egykori asszisztense elmondja, hogy előszeretettel kért fel fiatal nőket, hogy “segítsenek” a workshopjain, még akkor is, ha nem nagyon volt feladat számukra. “A lányok nem azért lógtak körülötte, hogy bulizzanak, vagy vele aludjanak, mint azt ő másokkal elhitette. Csak naiv fiatal lányok voltak, akik azt hitték, hogy dolgoznak, mint én is. […] Az egyik oka, hogy David olyan népszerű volt, hogy sokan mentorként tekintettek rá és azt nézték, milyen sokat segített a feltörekvő ifjú fotósoknak, különösen a Burn magazin révén. Amit nem fogtak fel, hogy legalább annyit ártott is, mint amennyi jót tett.” A new yorki lakosztályában rendezett partik után rendszeresen “hencegett vele, hogy a buliban mikor melyik lány csábította be a fürdőszobába különféle szexuális szívességeket tenni. […] Mindig megnevezte a lányt és mindig az egyik fiatal fotós lány volt. Lehetetlen volt eldönteni, hogy mi volt belőle igaz és mi hazugság.” Állítólag olyat is terjesztett magáról, hogy a Magnumnál dolgozó legtöbb fiatal nő “megvolt” neki.

Az egyik nyilatkozó ki is mondja, hogy “Kora és a sajtófotózásban betöltött pozíciója miatt úgy éreztem, visszaél a hatalmával.” Más, a történések idején még épp csak végzős, pályája elején járó nő úgy fogalmaz: “Lehetetlen volt, hogy írjak a Magnum workshopnak és elmondjam, hogy mi történt […] Teljesen erőtlennek éreztem magam. Ez a helyzet. Lenyeled és elfgoadod, mert David Alan Harvey az egyik leghíresebb fotós a szakmánkban és nyilvánvaló, hogy a Magnum engedi ezt a viselkedést.” Az egyik lány, akit figyelmeztettek, hogy vigyázzon Harvey közeledésével és egyértelművé tette, hogy csak szakmai együttműködésre nyitott azt meséli, hogy a férfi azonnal visszavonta az ajánlatát, mondván a lány még nem állt készen a közös munkára. “Évekig bűntudatom volt miatta […] mert úgy éreztem, hogy elszalasztottam egy lehetőséget, mert nem tudta, hogyan kezelje.” A tapasztalatait ez a lány ugyanúgy nem jelezte hivatalosan, mint a többiek sem.

Olyan is megszólal a cikkben, aki megszellőzteti, hogyan ünnepelték örömhírként a Magnum vezetésében, hogy a New Yorker tervezett cikke mégsem jelent meg a zaklatási vádakról, és hogy a dolog “családon belül maradhat”. Több alkalmazott is úgy érezte, hogy az ügnyökség vezetőit sokkal jobban aggasztotta a vádak esetleges kiszivárgása, mint az, hogy vajon tényleg elkövették-e a fotósok, amivel vádolják őket, vagy hogy az ügynökségnek milyen szerepe volna az ilyen esetek megakadályozásában. Volt, aki ezek után fel is mondott, mert nem akart tovább egy ilyen mentalitású helyen dolgozni.

A cikk egyik megszólalója így összegzi a helyzetet: “Akik azon töprengenek, hogy miért nem szólt senki? Mi megtettük […] Voltak, akik szóltak; mindenki tudta. Nevettek rajta. ‘Oh, David ilyen…’ Tudták, csak nem törődtek vele. Hagyták, hogy folytassa, így viselkedjen, és nevetgéljen haverjaival… Nem volt kinek szólni, mert mind tudták. Ha azt mondják, hogy nem tudták, akkor hazudnak. Fehérnek lenni és férfinak erőteljes dolog.”

A cikk kitér a Magnum a zaklatási ügyek vizsgálatának körülményeire is. Miután egyre több vád látott napvilágot Harvey ellen, az ügynökség egy külső munkajogi céget vont be a kivizsgálásba. Ennek kommunikációja során azonban meg sem próbálták bátorítani a sértetteket, hogy jelezzék problémáikat. A cikk egyik megszólalója sem akart részt venni az ügynökség vizsgálatában, mert nem érezték meggyőzőnek, hogy a történések valós feltárása a céljuk.
Harvey egyik volt asszisztense megkereste a Magnumot a botrány kirobbanása után, hogy hivatalosan jelezze panaszát, de a hivatalos választ távolságtartónak és lerázónak tartotta. A Safecall anonim bejelentő szervezethez irányították. Mint a nő mondja, ebből úgy érezte, mintha nem is érdekelné a céget a problémája. “Felelőtlennek tűntek, mintha támogatnák Harvey viselkedését.” Mikor ezt jelezte, elküldték a Magnum és a cégvezető elérhetőségét. Később a külső cégtől megkeresték, hogy mondja el az élményeit, amire már nem volt hajlandó. Mint mondja “Régen történt és nagyon megviselt […] nem akarok egy idegen telefonálónak beszélni róla, aki szerint kötelességem volna bízni bennük. Nem – miért kellene bíznom bennük? Annyira titkolóznak, hogy még a működési szabályzatukat semm hozzák nyilvánosságra. Ez érthetetlen.”

A Magnum megkereste az ellenérzéseinek Twitteren hangot adó Amanda Mustardot is. Felajánlották neki, hogy titoktartás vállalása mellett megismerheti a Magnum vizsgálatát és belső szabályzatát is. Ő azonban nem akart ebben részt venni, mert úgy érzi “A Magnum nagyon keveset tett nyilvánosan vagy a felkérő levélben azért, hogy bizonyítsa, tényleg bármi komolyabb cél vezérli őket és nem csak a saját céges krízisüket próbálják menedzselni. […] Sokkal többet kell tenniük azért, hogy visszanyerjék a bizalmmunkat és újra tudják építeni a hitelességüket, miután ilyen komoly szerepük volt benne, hogy ez a mérgező kultúra kialakulhatott.”
A cikkben több érintett hangot ad neki, hogy a Magnum eddigi titkolózása és átláthatatlan vizsgálata inkább elrettenti őket, mintsem bizalmat ébreszt irántuk.

A Magnum élén már nem az első nő áll és nem győzik kiadni a közleményeket, hogy a cég milyen elkötelezett a történtek feltárása és a problémák megoldása terén. A jelek szerint azonban az érintetteket nem nagyon sikerül a közleményekkel meggyőzniük.

Nyílt levélben követelnek megoldást
Az ügy eddigi legfrissebb fejleménye, hogy 2021. január 8-án 647 szakember aláírásával nyílt levelet tettek közzé, amiben azt követelik, hogy a Magnum a tisztázáson túl tegyen jövőbe mutató lépéseket azért, hogy sem David Alan Harvey, sem más ne viselkedhessen hasonlóan a szakmában, kihasználva és elrettentve a pályakezdő fiatalokat. A nyílt levél azt is megfogalmazza, hogy az ilyen zaklatási ügyekben általában sokkal több a sértett, mint amennyien elő mernek állni. Azt is elismeri a levél, hogy a Magnum 2021. január 5-ei ígéretei a nyilvánosabb és átláthatóbb helyzet kezelésért már azt jelzik, hogy valami elindult a jobb irányba. Ugyanakkor követelik, hogy hozzák nyilvánosságra a viselkedési kódexüket és minden más, a vizsgálattal kapcsolatos releváns információt, még a vizsgálat lezárása előtt.
A nyílt levél megszólít a Magnum vezetésén túl minden más a fotó iparban résztvevőt is, hogy aktivan tegyenek azért, hogy a nemi egyenlőtlenségek, szexualis zaklatások és hatalmi visszaélések ezentúl ne egyének problemája legyen, hanem a rendszer és közösség osztozzon a felelősségen es felelősségre vonhatóságon.

Ti mit gondoltok a történtekről? Írjátok meg a blog Facebook oldalán!

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!