A hangtechnikusok és a fotósok érdekei gyakran ütköznek a szónok elé tett mikrofon körül, de a rendezvényszervezők sem mindig a legjobb kompromisszumokat hozzák ezt illetően.
A mikrofon gyakran útban van fotózáskor és erre sajnos nagyon sok rendezvenyszervező nem gondol. Ez néha szülhet olyan mókás képeket, mint Túry Gergely 2004-es képe Csurka Istvánról. Ilyenkor persze örül a fotós. De amikor épp nem ilyen hangulatú képeket kellene csinálni, akkor jelentősen megnehezíti a munkánkat. A képeken szereplők pedig aligha örülnek az ilyen képeknek. Még akkor sem – sőt talán különösen akkor nem – ha azokat még díjazzák is. Így aztán a rendezvényszervezőknek sem lehet céljuk, hogy ilyenek szülessenek. Csak akkor úgy is kellene szervezniük, hogy ilyenek ne adódjanak.
Az eseményeket fotós szemmel nézve nem tűnik ez általaban olyan nagyon nehéz feladatnak. Csak meg kell nézni, hogy mikor, hol szükséges az a mikrofon, milyen magas is az a fontos ember, aki mögé áll vagy ül majd és hogy honnan hogyan fog majd ő festeni a képeken a mikrofon mögött. Különösen mivel a legtöbb rendezvényen a szervező szabja meg azt is, hogy honnan lehet/nem lehet fényképezni.
A technika is egy csomó problémára kínál megoldást, hiszen a mikrofonok és a hangtechnika is egyre gyorsabban fejlődik. Ma már sokkal kisebb méretű, nagyobb érzékenységű és ennél fogva kevésbé feltűnő és zavaró mikrofonok léteznek. A különféle zajszűrési megoldások is egyre fejlettebbek, amik szintén segítik, hogy kevésbé kelljen a beszélő arcába lógnia a mikrofonnak. Persze a jobb technika használata többe is kerülhet a szervezőnek, de akár csak egy kis körültekintéssel is elkerülhetők a későbbi kellemetlen képek.
Olyankor a legbosszantóbb az útban levő mikrofon, amikor még az sem indokolja az ott létét, hogy valaki éppen beszél bele. Pont tegnap fényképeztem egy rangosnak szánt sportverseny eredményhirdetését, ahol valamiért az esemény rendezői jó ötletnek tartották, hogy egy mikrofon és az azt tartó állvány végig ott éktelenkedjen a színpad közepén. Mindezzel csak azért elrontva az összes csoportképet, mert majd valamikor a műsor legvégén valaki elmond egy beszédet.
Ugyan lett volna rá lehetőség, hogy közvetlenül a beszéd előtt akár maga a beszélő, akár egy szervező, vagy segítő vigye be a színpad közepére a mikrofonállványt (vagy akár állvány nélkül csak egy kézi mikrofonba beszéljen a szónok). Ők viszont mégis úgy döntöttek, legyen inkább ott végig a feleslegesen zavaró szerkezet a színpad közepén, ezzel az eredmenyhirdetés minden dobogós képébe belelógva. Hogy az esemény mi volt, az mindegy is, mert nem csak itt fordult ilyen elő.
A mikrofonoknál már csak a vizes üvegek és a növény dekoráció tud jobban útban lenni a képeken – jobbára még inkább feleslegesen. De erről inkább majd külön írok…
Kiegészítés: Nem sokkal a bejegyzésem megjelenése után Balogh Zoltán miniszternek és az RTL Klub mikrofonjának is meggyűt egymással a baja, amiről a Délmagyar cikke nyomán elég sokan beszámoltak, majd a HVG igyekezett tisztázni a helyzetet.