Sokan használják a profi szót, anélkül, hogy tisztában lennének a szó valódi jelentésével. Ugyan a szleng kifejezések között a profi valamiféle pozitív minőségi jelzőt hivatott képviselni, valójában mégsem a minőséget jelzi. Bár optimális esetben profizmus és kimagasló minőség egybe kellene, hogy essen, de mégsem járnak törvényszerűen minden esetben kéz a kézben, és ami a lényeg, hogy ez a szó nem is ezt fejezi ki.
“A profit csak az különbözteti meg a többi játékostól, hogy nekik gyakrabban van szerencséjük.” – Tiger Woods, profi golfozó
Szótári értelemben profi az, aki abból él, amiben profinak mondja magát. Még csak azt sem állíthatjuk teljes biztonsággal, hogy ez a szakmája, vagy hivatása az illetőnek, hiszen ezek a fogalmak további definíciókat igényelnének. Természetesen leginkább a fotózásra értem az itt leírtakat, bár ha szigorúan csak a profizmus tényéről van szó, épp úgy beszélhetünk a vízvezeték szerelésről, mint a nyomdai előkészítésről, vagy a grafikai munkáról, az építészetről, vagy akár a reklám szakmáról – vagy bármi másról.
Profinak lenni sem kiváltságot, sem kasztot, sem minőséget nem jelent. Inkább egy jogviszony (lényegében munkaviszony). Annyit jelent, hogy a profi megélhetése (legalábbis túlnyomó részt) az adott munkaterületen keresem meg. Távolról sem állítható törvényszerűen, hogy minden profi jobb minőséget biztosít minden egyes amatőrnél. Optimális esetben persze többnyire így kellene lennie, de nem közvetlenül a professzionalizmus miatt, hanem azért, mert ideális esetben csak az él meg hosszú távon a munkájából, aki ért is hozzá. Sajnos mindn szakma körül, vannak viszont kóklerek, akik jobbára csak ártanak a szakmának (de ez egy külön történet).
Ahogy a fenti golf idézet is sugallja, a profi nem feltétlenül abban különbözik másoktól, hogy zseninek született, és amihez nyúl az csak jól sikerülhet. Viszont szemben másokkal rendszeresen és sokat műveli az adott tevékenységet, gyakorlata, rutinja és tapasztalata van benne, így lényegesen nagyobb biztonsággal jár sikerrel munkaterületén, mint aki csak néha űzi kedvtelésből. És ugyanúgy megbízható és stabil minőséget kell produkálnia a hivatásos fotósnak is minden munkában, mint ahogyan ezt egy építőmunkástól, vagy autószerelőtől is elvárjuk.
Nem értek értek viszont hiánytalanul egyet Ken Rockwellel, aki a Fotográfusok hét szintjéről írt irónikus munkájában gúnyolódva tesz említést azokról a fotósokról, akik a fotózásból élnek. Az alsóbb szintet hivatásosnak nevezi és azt írja róla, hogy megragadót nem alkot, csak ebből él. A magasabb szintet pedig szajhának nevezi, amiért az pénzért árúba bocsátja kreativitását. Szerintem ennyire nem szomorú a helyzet, és ha akar, akkor tud alkotni is az ember hivatásos fotósként, bár természetesen meghatározza az alkotás kereteit, hogy kinek, hova miért, stb.
