Alig valamivel azután, hogy a National Geographic legújabb oroszlán fotózást robotizáló megoldásairól írtam, máris itt a következő beszámoló arról, hogyan fotóznak atlétikát a moszkvai világbajnokságon a Reuters fotósai.

Az előző atlétika világbajnokságon, Deguban még csak tesztelték azokat a robotokat (akkor is készült élménybeszámoló a színfalak mögötti munkáról), amik a Londoni Olimpián már teljes gőzzel dolgoztak, és amiket most a Moszkvai Atlétika VB-n már rutinszerűen alkalmaztak.
Olyannyira, hogy a világbajnokságot nem csak kevesebb fotóssal fényképezte az ügynökség, mint ugyanezt a sportágat az olimpián. Kevesebb volt az élő fotósuk, mint a robot és távvezérelt fényképezőgépük.

A világ vezető hírügynökségei persze rendre fej-fej mellett haladnak és nagyjából ugyanazokkal a megoldásokkal próbálnak jobbnál-jobb képeket készíteni minden eseményről. Idén az AFP-nek egy kicsit több szerencséje volt Olivier Morin véletlen villámfotójának köszönhetően.

A Reuters blogján a hírügynökség robot projektjét vezető Pawel Kopczynski és Fabrizio Bensch számol be róla, hogyan is telepítették Moszkvában a távvezérelt hagyományos és robotkamerák egész hadát. Ennek fordítása következik most:

Az előkészületeinket már 2012 novemberében megkezdtük, mikor a versenyhelyszín technikai adottságait megvizsgáltuk. A Luzhniki Stadion nem új építésű. Az ötvenes évek közepén épült, és az 1980-as Nyári Olimpia előtt újították fel.
Egy nagy fém tetőszerkezet belóg a stadion jó része fölé, amin három különálló “macskajárda” is lóg a különféle szerelő munkálatokhoz. Ezek ideálisnak tűntek a robotkamerák rögzítéséhez. Elsőre úgy tűnt, hogy itt viszonylag egyszerű dolog lesz majd a felülről történő fényképezést megoldani, különösen más stadionokhoz képest, ahol nincsenek szerelő járdák és ezért nehéz ezekhez a felső helyekhez hozzáférni.

Fotó: Fabrizio Bensch/Reuters

Miközben a szervezők jóváhagyását vártuk a kamerák felszereléséhez, egyszer csak jött egy hívás a moszkvai irodánkba azzal a nem hivatalos információval, hogy a Luzhniki station tetejéhez csak ipari alpinista vizsgával lehet majd hozzáférni. Pár nappal később már egy hivatalos levél is megerősítette a hírt.
Ekkor már tudtuk, hogy a Reuters fotóriportereinek nem csak remek képeket kell készítenie és nagyon jó technikai tudással rendelkezni, hanem hegymászó képességekre is szükségük van.

A csapat minden tagja átesett egy elég kemény IRATA ipari alpinista képzésen és a vizsgák után kaptunk egy papírt, ami nemcsak a Luzhniki stadion tetőszerkezetéhez nyitott utat, hanem azt is megtudtuk, hogyan lehet biztonságosan hozzáférni bonyolult építési területekhez.

Fotó: Fabrizio Bensch/Reuters

Összesen húsz darab Canon 1DX fényképezőgépet vittünk Moszkvába, hogy a különféle szögekből távvezérelve használjuk őket, a tetőre, a célvonalhoz, vagy a pálya belsején telepítve. A gyorsaság érdekében minden kamera egy hálózat részeként működik és a képeket közvetlenül a szerkesztői rendszerünkbe küldik.
Hogy biztosan ne maradjunk le a legfontosabb pillanatokról, minden kamerát kábeles kapcsolattal kötünk a rendszerre, mert a vezeték nélküli megoldások nem teljesen üzembiztosak a televíziós közvetítés vezeték nélküli kamerái miatt.

Lucy Nicholson a főnök a célvonalnál. Ő szemből fényképezi a futókat a Canon új 200-400-as szuper-teleobjektívével és akár hét másik távvezérelt gépet is működtet egyszerre, amik mind más fajta objektívvel lettek felszerelve a célvonal előtt külön erre a célra használt tartószerkezetre.

Kai Pfaffenbach specialista fotósként a pálya belső oldalán fényképez és a normál fotós munkáján felül egy pedállal működtet három-négy távvezérelt fényképezőgépet, amik a célvonal szélénél vannak felszerelve.

Fabrizio és Pawel a szerkesztői állásból működtetik a hat darab tetőre szerelt kamerát. Mindegyik robot kamera teljesen távvezérelhető, így bármikor megváltoztathatunk bármilyen paramétert, tudjuk őket mozgatni, forgatni, zoomolni, élességet, és persze zársebességet, blendét, ISO-t és bármi mást állítani.

Fotó: Fabrizio Bensch/Reuters

Ezzel a felállással bármilyen versenyt, vagy egyéb eseményt 100% eséllyel tudunk megörökíteni. Viszont még egy sok sporteseményt megjárt tapasztalt fotósnak is nagy kihívás ennyi technikai eszközt ellenőrizni. Moszkvában nagyjából 3,5 km (2 mérföld) hálózati és optikai kábelt használtunk. Hogy biztosak lehessünk benne, hogy a képek eljutnak a fényképezőgépektől a szervereinkig, az eseményen egy kölönleges három tagú technikai stáb dolgozott, akik folyamatosan figyelték a hálózatot és rohantak segíteni a fotósoknak, ha bármi probléma történt.

Mi viszont a sajtólelátón ülve kicsit úgy éreztük magunkat, mint Kirk kapitány az Enterprise fedélzetén: “Új technológia, a legvégső határ.”

A sportfotózás lényege a “tökéletes pillanat” megörökítése. A megfelelő technológia, a fotós kreativitása és egy kis szerencse lehetővé teszi mindezt. A befektetett energia pedig megtérül, ha a képek világszerte megjelennek.

Sajnos úgy látom, Pawel Kopczynski videós élménybeszámolója időközben lekerült a netről és így a digitális enyészet martaléka lett.

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!