Akármilyen jó is tud lenni egy hosszabb rendezvény, és bármilyen jó képek is születnek róla, azért igen megterhelő munka a fotósok számára. Úgyhogy legtöbbször alig várjuk az utolsó napot.
Egy négy-öt napos, vagy akár 1-2 hetes rendezvénynél az első napokban még arra panaszkodunk, hogy még hány nap van hátra. Ahogy telnek a napok, jönnek az egymást lelkesítő mondatok, hogy “már csak 1-2 nap van hátra”. De mindig az utolsó napok szoktak a legnehezebbek lenni.
Aztán van, hogy az ember a végén már szinte sajnálja, hogy nincs folytatás, mert már úgy megszokta, mert még van 1-2 kép a fejében, amit szívesen megvalósítana. De azért hatalmas megkönnyebbülés, amikor vége van. Nincs több korán kelés, rohangálás munkába, munka közben, vége a szállodában lakásnak, mindenki haza mehet, és visszatérhet a hétköznapokhoz – persze vannak, akiknek ebből állnak a hétköznapok is. Őket azért annyira nem irígyeljük.
