Nem a kondenzátor töltés tároló képességéről kívánok fizika órát tartani, hanem a tároló kapacitásokról elmélkedni egy kicsit. Épp nemrég találkoztam egy elég jó írással a memória kártyák méretének kiválasztásáról. A szerző elég jól végig vezeti a digitális fotózás hős korába visszavezethető témát, hogy mekkora kártya és milyen tömörítés a jó. Ahogy a cikkben is szerepel, nem érdemes a tömörítéssel babrálni, inkább vegyünk elég nagy kártyá(ka)t, mert egy rosszabb minőségű képből jobbat már nem nagyon tudunk csinálni, egy jó képet később szabadon ronthatunk a szükségleteinknek megfelelő szintig.
Én a magam részéről mindent RAW formátumban fényképezek, még akkor is, ha csak jóval kisebb felbontású és gyengébb minőségű képre van szükség a lapban történő megjelenéshez. A RAW formátum minden képi információt tárol, amit a fényképezőgép érzékel, így nincs benne semmilyen mértékű tömörítés, és lényegesen nagyobb mozgásteret enged az utólagos korrekcióknak, ha az szükséges, illetve ami talán ennél is fontosabb, hogy digitális negatívként a leghitelesebb formátum. Csak lényegesen nagyobb méretű fájlokat eredményez, mint a JPG formátum, de ez ma már igazán csekély ár a minőség oltárán.
A memóriakártyák és merevlemezek is egyre olcsóbbak, és egyre könnyebben kezelhetőek, ne tessék a minőségen spórolni. Persze nem árt, ha mindig kicsit túlméretezzük a rendelkezésre álló kapacitást, kellemetlen dolog belefutni, hogy még lenne mit fényképezni, és nincs kéznél több memóriakártya.
