Kiegészítés: A Hungart közzétette válaszát az írásomra,  amiben sok kiegészítést fűznek az írásomhoz, de az általam lényegesnek tartott részeket szerintem egyáltalán nem cáfolják. A bejegyzés végére szerkesztve megtalálod, hogy a Hungart mit gondol az írásomról.

Kiegészítés: A blogon általam leírtak nyomán 2019. január 1-ei hatállyal a Hungart közös jogkezeléséből kilépettek száma a korábbi 30-ról 102-re nőtt, egy évvel később 2020-ben pedig már 112-en vannak a listán, 2021-re pedig már 116-ra nőtt a kilépettek száma (Vagyis három év alatt négyszeresére nőtt a kilépések száma.) A kilépettek között 2019-es dátummal megjelent az “MTVA (MTI fotóarchívum) fotók többszörözése, terjesztése, kiállítása, internetes felhasználása” is, ami a nemzeti fotó archívum egészének, minimum több tucat, de akár több száz fotós képeinek letiltását is jelentheti.

Az írásom megjelenése után néhány évvel a Hungart megváltoztatta a kilépés szabályait, immár bármikor ki lehet lépni és a kilépés azonnal hatályba lép, de halogatni továbbra sem érdemes. Az írásom többi része azóta is ugyanúgy érvényes, ajánlott legalább átgondolni!

Az eredeti bejegyzés: Kevesen tudják, hogy van egy olyan szervezet, ami bárkinek a fotóira az alkotó tudta és beleegyezése nélkül felhasználási jogot adhat másoknak. Ha nem akarjátok, hogy a ti képeitekről is ők dönthessenek, akkor ezt hivatalosan jeleznetek kell nekik. Méghozzá szeptember 30-ig meg kell kapniuk a két tanús nyilatkozatot, hogy jövő évtől ne dönthessenek többé helyettetek a képeitek sorsáról sem. (Ezt a határidőt azóta eltörölték és már bármikor ki lehet lépni.)

Írtam már korábban hasonló hoaxról, de ez most nem átverés, hanem nagyon is komoly szerzőjogi tény. Még a tapasztalt fotósok közül is kevesen tudják, hogy Magyarországon a Hungartnak törvényi felhatalmazása van (szinte) bárkinek a már megjelent alkotásai felett rendelkezni. A fotós megkérdezése és engedélye nélkül engedélyezhetik a fotóitok felhasználását. Aki tud a létezésükről, még az sem nagyon találkozott velük, inkább csak hallomásból tudja, hogy van valami ilyen. Szinte senki sem tud viszont arról, hogy meg lehet akadályozni, hogy nélkülünk üzleteljenek a képeinkkel. Tennetek kell érte, hogy ők ne dönthessenek nélkületek a ti szerzői jogaitokról. Tegyétek meg minél hamarabb!

Így akadályozhatjátok meg
Mint a szervezet egyik képviselője fogalmazott nemrég egy beszélgetésen “Ebbe az egyesületbe nem belépni kell, de ki lehet lépni belőle.” Bizony, külön jeleznetek kell nekik, hogy nem akarjátok, hogy ők kezeljék a képeitek jogait. Méghozzá szeptember 30-ig meg kell kapniuk a nyilatkozatotokat, hogy következő év januárjától már ne szólhassanak bele, mi történik a képeitekkel. Érdemes hát minél előbb jelezni kilépési szándékotokat!

Évekkel a bejegyzés után a Weboldalukon az áll a kilépésről, hogy “A tiltakozás bármikor történhet azzal, hogy a tiltakozó nyilatkozat a kézhezvétel napját követő ötödik napon válik hatályossá. A tiltakozással érintett, már megkötött felhasználási szerződések esetében a tiltakozás – eltérő megállapodás hiányában – a tiltakozással érintett naptári félév utolsó napján válik hatályossá, feltéve, hogy a tiltakozásra az érintett félév első három hónapjának utolsó napjáig sor kerül. A naptári félév első három hónapjának utolsó napját követően tett tiltakozás hatálybalépésére legkésőbb a következő naptári félév utolsó napján kerülhet sor.

A felmondásnak, illetve az előzetes tiltakozásnak igazolható módon (ajánlott postai küldeményként, másolaton történő átvétellel, vagy visszaigazolt email-ben) kell a HUNGART-hoz – annak székhelyére: 1055 Budapest, Falk Miksa utca 30., vagy email címére: hungart@hungart.org  – beérkeznie, ahhoz hogy a felmondás, illetve a tiltakozás a fentiek szerint hatályba lépjen.”

Csupán kordokumentumként álljon itt áthúzva a mára már hatályát veszített korábbi változat is, ami az írás születésekor érvényben volt: “az előzetes tiltakozásnak legkésőbb szeptember 30. napjáig kell igazolható módon (ajánlott postai küldeményként, másolaton történő átvétellel, vagy visszaigazolt email-ben) a HUNGART-hoz – annak székhelyére: 1055 Budapest, Falk Miksa utca 30., vagy email címére: hungart@hungart.org – beérkeznie, ahhoz hogy a felmondás, illetve a tiltakozás a következő év január 1. napján hatályba lépjen.”

Ezzel a szervezet működésével kapcsolatos többi kritikám nem változott, csupán a sürgető határidőt és a kilépés körülményességét változtatták meg egy kicsit. Ettől még kilépni ugyanúgy érdemes mindenkinek – szerintem persze. A kilépéshez bátran írd meg saját két tanús kilépő/felmondó/tiltakozó nyilatkozatodat. Ha inkább nem akarsz a fogalmazással bajlódni, akkor használd nyugodtan az általam írt dokumentumot, ami a képre tudsz letölteni (fontos, hogy a tanúk saját kézzel írják oda a nevüket és a címüket is).

Kiegészítés: Négy nappal a hivatalos kérdésem után a Hungart megválaszolta a kilépés formai követelményeire vonatkozó kérdésemet. Válaszukat alább közlöm és a letölthető kilépési nyilatkozatot is lecseréltem az általuk küldöttre (független jogász véleménye szerint a korábban közölt nyilatkozatot is ugyanúgy el kell fogadniuk). Mondjuk azt nem értem, hogy a weboldalukon miért nem lehet ugyanilyen világosan és közérthetően feltüntetni és akár a kilépő nyilatkozatot is közzétenni, ha már van nekik olyan is:

“A közös jogkezelésből való kilépési szándékot három módon lehet felénk jelezni:
1. Ajánlott postai küldeményként feladja a kilépésre vonatkozó nyilatkozatot, mi pedig kézhez vétel után válaszlevelet küldünk, hogy tudomásul vettük.
2. Behozza személyesen, lefénymásoljuk, ráírjuk, hogy átvettük, és tájékoztatjuk az ezzel kapcsolatos tudnivalókról.
3. Email-ben, scannelt/lefotózott változatban elküldi a nyilatkozatot, ezesetben válaszemailben tájékoztatjuk, hogy tudomásul vettük.”

Mit csinál a Hungart?
Szakkifejezéssel élve, mint a bemutatkozásban áll, a HUNGART Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesület a képző-, ipar- és fotóművészek szerzői jogainak kollektív kezelésére létrejött szervezet (a továbbiakban csak a fotósokról írok, mivel én ezt a területet ismerem és engem, meg szerintem titeket is ez érint). A szerzőjogi törvény különleges jogkörrel ruházza fel őket, hogy az alkotók helyett engedélyt adhassanak a fotók (és más hatáskörükbe tartozó alkotások) másodközlésére. Ez azt jelenti, hogy bármely fotós már nyilvánosan publikált képeinek felhasználását engedélyezhetik bárkinek a szerző megkérdezése, beleegyezése, szándéka, vagy akár annak tudomása nélkül. Ezt nevezik kiterjesztett hatályú közös jogkezelésnek. Ennek a célja az alkotók jogainak védeleme és a jogkezelés egyszerűsítése volna. Én (másokkal együtt) inkább hibásnak, mint jó megoldásnak tartom. Elég sok féle felháborodást hallottam ezzel kapcsolatban, nem sorolom a hasonlatokat.
Fontos kiemelni, hogy a Hungart működése teljesen törvényes, jogszerű és még a közös jogkezelés törvénybe iktatása sem valami ármány része. A magyar szerzői jogban is régóta működik ez az intézmény (a Hungart 1997-ben jött létre), de az EU joggal is teljesen összhangban áll. A céljuk sem feltétlenül rossz, de a működésüket nem tartom hatékonynak, korszerűnek, illetve szerintem nem, vagy legalábbis nem megfelelően szolgálják a fotósok érdekeit (más művészeti ágakról nem nyilatkozom, mert ezek működésébe, így az érdekeibe is sokkal kevésbé látok bele, mint a fotózásba).

Az ilyen közös jogkezelő szervezeteket (amik közül az Artisjus a legismertebb a CD-k és DVD-k hologrammos matricáiról) azért hozták létre, hogy leegyszerűsítsék vele a hétköznapi tömeges szerzőjogi aktusokat. Ez akár jó is lehetne. Például egy elérhetetlen fotós képének felhasználásához is szükség van a készítő engedélyére. Viszont ha a fotós valamiért nem elérhető, akkor a Hungarthoz lehet fordulni. A felhasználók kifizetik a jogdíjat a szervezetnek, a Hungart engedélyezi a szerző helyett a fotó felhasználását. Ez után a Hungart levonja a saját kezelési költségét, majd a fennmaradó összeget továbbítják a jogosultnak. Jobb esetben a fotós pedig meg is kapja a saját részét, de később kifejtem, hogy ezt miért csak feltételes módban írom.
Egy könyvkiadónak például sokkal egyszerűbb a Hungarthoz bemenni egy listával, hogy melyik képeket szeretné használni, legyen az tankönyv, fotóalbum, naptár, vagy bármi más. Egyszerűbb a Hungartnak egyszerre befizetni egy csomó fotó jogdíjait. Ha nem így tesznek, akkor ugyanis a kiadónak kellene minden egyes kép készítőjét külön-külön felkutatni, egyesével engedélyt kérni mindegyiküktől, külön-külön egyeztetni az árakról, külön-külön utalgatni mindenkinek, meg mindezeket a dolgokat külön-külön adminisztrálni, ami rengeteg idő és energia, ha pedig egy-egy fotós nem válaszol időben, vagy nem nekik megfelelő árat mond, az akár el is lehetetleníthetné egy könyv kiadását. Ha innen nézzük, akkor az ilyen közös jogkezelés akár egy jó megoldás is lehetne.

Szerintem nem érdeke a fotósoknak
Szerintem ez nem a fotósoknak jó megoldás, hanem a kiadóknak. (Legalábbis nem minden fotósnak megfelelő.) Szerintem a fotók felhasználóinak kényelmét és a kiadók érdekeit szolgálja első sorban, nem a fotósokét. Mert ugye így a fotósnak nincs lehetősége beleszólni, hogy odaadja-e a képét egy adott megjelenésre vagy sem. Esélye sincs beleszólni, hogy milyen árat kap érte, ha egyáltalán engedélyt ad. A Hungart ezzel szemben az amúgy sem túl magas jogdíjakból még kedvezményeket is ad mennyiség, kizárólag magyar műveket használó kiadványok és egyéb jogcímeken, ha valaki több képet is használ rajtuk keresztül. Vagyis nem kérdezik meg tőletek, hogy el akarjátok-e adni a képeiteket, nem kérdezik meg tőletek, hogy mennyit kértek érte, a hátatok mögött, titeket az egyeztetésből teljesen kihagyva megkötik az üzletet és még engedményt is adnak a munkáitok árából. Éppen ezért érdemes szerintem kilépnetek a közös jogkezelésükből, a korábban már leírt nyilatkozat elküldésével.

Nem találják a jogosultakat
Mivel belépni sem kell hozzájuk, így nincsen taglista sem, ami segíthetne a jogosultak elérhetőségeivel. Van a Hungart weboldalán egy szép hosszú lista azokról, akiknek a nevében jogosítottak képeket. Vagyis engedélyt adtak a fotóik felhasználására és beszedték az érte járó díjatkat, csak épp sehogy nem találják őket, hogy ki is fizessék, ami nekik jár. Annak ellenére sem találták őket, hogy akadnak köztük (szerintem) elég könnyen elérhető, ismert fotográfusok is. Ebben a pillanatban (2018. szeptember 18-án) a 2018. március 2-án frissített listát látom az oldalukon, amin 2176 név szerepel, köztük  az MTI fotósok fele és sokan mások, mint Balázs Attila, Balogh László, Beliczay László, Bielik István, Burger Barna, Déri Miklós, Gárdi Balázs, Gordon Eszter, Huszti István, Kisbenedek Attila, Koszticsák Szilárd, Kovács Anikó, Kovács Tamás, Mervai Márk, Nánási Pál, Pólya Zoltán, Ritter Doron, Selmeczi Dániel, Soós Lajos, Stiller Ákos, Szalmás Péter, Szigetváry Zsolt, Teknős Miklós, Zsigmond Vilmos és még sokan mások. Többük napi szinten publikál egyik-másik, vagy például az MTI-sek biztosan több országos sajtótermékbe  is és évről-évre nyernek a legnagyobb fotópályázatokon, tartanak kiállításokat. Ha máshogy nem, legalább a szerkesztőségeiken keresztül azért nem volna lehetetlen elérni őket. Már amennyiben a saját weboldaluk, Facebook, vagy egyéb hivatalos elérhetőségeik hiánya ezt nem tenné lehetővé.

Persze egyáltalán nem biztos, hogy minden név valóban azt a fotóst takarja a listán, akit én mögöttük sejtek. Bármelyikük lehet csupán véletlen egyezés, névrokon vagy akár más művészeti ágazat művelője. Ismerek én is olyan fotóst, aki megtalálta a nevét a listán és kiderült, hogy azonos nevű festőművészt keresnek (mondjuk lehet, hogy érdemes lenne művészeti áganként csoportosítani a neveket, vagy legalább odaírni, hogy milyen területen érdekelt a jogosult).
Furcsa jelenség, hogy időnként megváltozik, hogy mennyit látok a listából. Pár napja például csak egy 500 nevett tartalmazó listát láttam, amin többek közt Benkő Imre és Korniss Péter is szerepelt, de őket a most látszó hosszabb listán nem látom. Fogalmam sincs, hogy korábban láttam őket hibásan, vagy most hiba, hogy nem látszanak, mégnagyobb kérdés, hogy vajon még mikor hányan látszanak/nem látszanak hiba miatt. Egy darabig az hittem, frissítették a listát és 2000-ről 500-ra rövidült, de már kétlem, hogy így lenne (persze lehet, hogy ez a hiba az én készülékemben van valahol).
Az nyilván csak egy véletlen adminisztrációs hiba, hogy egy darabig szerepelt a listán egy “név” nevű alkotó is most pedig Végh Júlia és Végvári István János között szerepel a “Végösszeg” nevű művész is. Bár igazán az se lepne nagyon meg, ha Anonymous, az ismeretlen szerző, a Google, a Facebook, meg az Internet is rajta lenne ismeretlen helyen tartózkodó szerzőként, hiszen sokan előszeretettel használják ezt is forrásmegjelölésként.

Van, akit maguktól keresnek és kifizetik
Hogy ne csak kritizáljam a szervezetet, muszáj elmondanom, hogy azért ismerek olyan fotóst is (nem sokat, de egy párat igen), akit megkerestek, hogy kifizessék a jogdíjait. Ismerek olyat is, aki találkozott a Hungart jogdíj fizetési tájékoztató levelével, de amíg nem beszéltünk erről spamnek hitte és nem reagált rá. Sőt olyat is ismerek, aki még mindig nem hiszi el, hogy ez az egész történet igaz lehet, úgyhogy továbbra sem foglalkozik vele. Megtehetik, de így a nevük fent marad a keresettek listáján és a jogdíjuk is a Hungartnál marad. Az persze változó, hogy kinek mennyi jogdíj jár. A szerencsésebbek akár reális jogdíjakat is kaphatnak. A kevésbé szerencséseknek viszont csak aprópénzt fizet a szervezet – viszont ha több ezren bent hagyják/felejtik az aprót, a szervezetntek a sok kicsi is sokra megy.

Tulajdonképpen mindenkinek kellemes érzés, ha egy kis pénzt utána dobnak, amire nem számított. Már csak ezért sem nagyon szoktak reklamálni és a kilépés lehetőségét keresni a fotósok. Találkoztam olyannal is, aki felvette a jogdíját, de maga sem tudja, hogy miért és mennyit kapott, nem is nagyon érdekli. Kivéve, ha valaki képben van a piaci árakkal és a munkája piaci értékével, na meg érdekli, hogy maga rendelkezhet-e a képeivel. Egyik kollégának egészen pontosan 12 ezer forintot fizettek hat darab képért, ami átlagban 2 ezerre jön ki képenként. Ez eleve kevés, adózás után mégkevesebb marad belőle. De a helyzet ennél is faramucibb, mert a képei felét 576 forintos áron jogosították, mivel kedvezményt adtak a kiadónak. Ez viszont már nevetségesen alacsony összeg bármilyen publikációnál. Mitöbb, eleinte még csak azt sem tudták neki megmondani, hogy egyáltalán melyik kepeit használták fel. Később arról kapott ugyan egy listát, hogy kit/mit ábrázoltak a képek. Hogy pontosan melyik képe volt az, mikor és hol készült, hogyan néz ki, vagy egyáltalán milyen módon jutott hozzá a kiadó, arról semmit nem tud a Hungart. Nem az ő dolguk, így nem foglalkoznak vele.

Akik nem akarják, hogy a Hungart képviselje őket
A korábban már említett beszélgetésen azzal is büszkélkedett a szervezet képviselője, hogy eddig nem sokan, mindössze alig harmincan kérték, hogy a Hungart ne képviselje a jogaikat. Szerintem nyilvánvalóan első sorban azért nincsenek többen, mert a szervezet létezéséről sem sokan tudnak. Hát még a kilépés lehetőségéről.

Elég beszédes. hogy Balla Demeter és Bánkuti András mögött rögtön a Capa testvérek, Cornell és Robert Capa (született Friedman Kornél és Endre) következnek a listán. A fotósok szerzői jogainak védelmével aktívan (persze nem önzetlenül) foglalkokó testvérpár valószínűleg nem saját maga kérte törlését a közös jogkezelésből. 2014-ben nyilván a jogaikat kezelő ICP intézkedett. Csak tippelek, hogy rögtön azután, hogy egyáltalán megtudták, létezik  Magyarországon egy ilyen szervezet, ami kéretlenül jár el a nevükben és intézkedtek, hogy tegyenek ez ellen.

Gondok a közös jogkezeléssel
Első sorban az a probléma, hogy a szerzői jogvédelem legalapvetőbb gondolata nem teljesül így. Az, hogy a szerzőnek joga van a saját alkotása felett magának rendelkeznie. Fotósként ti dönthetitek el, hogy egy képeteket valaki felhasználhat valamire, vagy nem. Nem utolsó sorban arra is jogotok van, hogy ti döntsétek el, hogy milyen anyagi juttatás fejében használhatja fel valaki a képeiteket. Ha pedig nem sikerül megegyeznetek a jogdíj mértékéről, akkor nincs üzlet, nem csinálhatnak a képeitekkel semmit. Még fontosabb, ha nem értetek egyet azzal a céllal, vagy móddal, amire és ahogyan fel akarják használni a munkátokat, akkor is megtilthatjátok nekik. Bárhogyan döntötök is, a döntéseteket tiszteletben kell tartania mindenkinek.
Ráadásul egy csomó esetben nem is csak a fotós döntésén múlik, hogy egy képet mire lehet felhasználni és mire nem. Ezeket a körülményeket viszont a Hungart nem veszi figyelembe, hiszen nem egyeztetnek a jogosítás előtt. Ha embert ábrázol a fotó, akkor az ő személyiségi jogai is érintettek lehetnek a kép felhasználásában. Például a fotós lehet, hogy csak egy adott célra, vagy bizonyos megkötésekkel kapott engedélyt a fotó felhasználására. Modellfotók esetében gyakori, hogy csak referenciaként használhatók a képek külön egyeztetés nélkül. Sajtófotók esetében sem ritka, hogy valaki csak egyik vagy másik lapnak, vagy csak az eredeti kontextusában engedi meg, hogy lefotózzák. Olyannal is találkoztam, aki például csak nyomtatott újságban engedte a képét megjelenni, de még ugyanannak a lapnak a netes változatában sem akart szerepelni. Arról már nem is beszélve, ha például a fotós kizárólagossági szerződést kötött a képek felhasználását illetően. Amikor a képek az egyik cég számára készülnek, a megrendelőnek lehet (és gyakran van is) olyan igénye, hogy azokat a képeket csak ő használhassa, vagy csak ő adhasson erre engedélyt másoknak és senki más. Többek közt rangos kiállításokról és albumokból maradtak ki azért egyik-másik cég fotósai, mert a munkáltatójuk nem adott engedélyt a képek közlésére.
A Hungartnak mindezekről fogalma sincs, mert nem kérdezik meg a fotóst, amikor valaki másnak csak úgy felhasználási jogokat adnak.
Viszont ti fotósként innentől egyetlen ilyen ígéretet, vagy vállalt kötelezettség betartását sem tudjátok garantálni. Mert egyszercsak a tudomásotok nélkül valaki tőletek teljesen függetlenül engedélyez dolgokat, amire semmilyen ráhatásotok nincsen. Sőt az is lehet, hogy soha meg sem tudjátok, hogy egyáltalán megtörtént, mert még a nektek járó jogdíj miatt sem biztos, hogy megkeresnek valaha. Rosszabb esetben viszont akár perbe is foghatnak a fotóalanyaitok, munkáltatóitok, veletek szerződött partnerek, amiért nem tartottátok be az egyezségeteket.

Nem csak a művészeket érinti
Ugyan a Hungart oldalán csak művészeti alkotásokat emlegetnek, de a szerzőjogi törvény nem tesz különbséget művészeti érték alapján. A törvény úgy fogalmaz “A szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. A védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől.” Jogi szempontból minden fénykép egyenrangú, ha megfelel az “egyéni, eredeti jelleg” követelményének (igen, vannak kivételek, amikor egy fotót mégsem véd a szerzői jog. Erről már írtam és még fogok is a jövőben).

A fentiekből következik viszont, hogy a Hungart sem csak a művész fotók felett rendelkezhet és hagyhatja jóvá azok kiállításon, kiadványokban, intrerneten, tévében, vagy bárhol máshol történő felhasználását. Ugyanúgy érintheti ez a hobbi, buli, családi, vagy egyéb képeket is, ha azokat az alkotó bármikor, bárhol nyilvánosan publikálta, bemutatta, közzétette.
Nem állítom, hogy tömegesen előfordul hétköznapi fotókkal. Az elismert és híres fotósok közt is sok olyan van, akinek eddig soha nem volt dolga a Hungarttal (vagy csak nem tudott róla, mert őt sem találták meg). De a lehetősége nálatok is fenn áll és amikor már bekövetkezett egy általatok nem kívánt jogosítás, akkor már késő lesz reklamálnotok ellene, mert csak előzetesen tehetitek meg, minden év szeptember 30-ig a következő év elejétől kezdődően. A már említett nyilatkozat elküldésével.

Akit nem zavar
Biztos van, akinek nincs baja mindezzel. Talán mert még sosem döntöttek a képeiről a megkérdezése nélkül. Vagy csak pont szerencséje volt és nem a fent említett 500 forintot kapta a képe után, hanem egy kevésbé felháborító jogdíjat. Van, aki elképzelni sem tudja, hogy ilyen helyzetekből bármi kellemetlensége származhat. Akad meggyőződéses szabadfelhasználás hívő is, aki úgy gondolja, használja csak bárki szabadon a képeit. Én ezzel nem értek egyet, de nem vitatom el más ilyen jogát sem. Mondjuk ha már valaki a szabad felhasználás valamilyen formáját támogatja, akkor szerintem minimum azt problémának látja, hogy egy harmadik fél mégis díjat szed az ingyenes tartalomért. Minden esetre, akinek fontos, hogy a képei sorsáról ő dönthessen annak mindenképpen tennie kell érte.

Jól jön egy kis pénz, de biztos, hogy így?
Biztos sokan örülnek, ha egy kis váratlan pénz áll a házhoz. Ráadásul ezért tenni sem kell. Biztosan van, aki még örülne is, ha a Hungart üzletet hozna nekik váratlanul. Pont ezzel érvel a kilépés ellen a Hungart is: “Amennyiben a jogosult tiltakozik a művek másodlagos felhasználásának közös jogkezelés keretében történő engedélyezése ellen, úgy a 3. pontban részletezett előnyöket nem élvezheti, a művek másodlagos felhasználásának engedélyezését közvetlenül maga végzi, ennek következtében a művekre kért felhasználási engedélyek száma, s ezáltal a jogdíjbevétel csökkenhet, a jogosulatlan felhasználások száma és az adminisztrációs terhek növekedhetnek.”
Tehát ha kiléptek, akkor ezentúl nem ők kötnek helyettetek szerződéseket, hanem nektek kell majd adminisztrálnotok a felhasználásokat. Hogy a jogdíj bevételek milyen mértékben csökkennek ilyen helyzetben, az érdekes kérdés, mert ismerek magamon kívül jópár fotóst, akinek még soha nem volt semmi bevétele a Hungart révén – ellenben egy rakás másik valódi ügynökség hozott már komolyabb bevételt nekem is és másoknak is. Szerintem a fotókból származó passzív bevétel reményében inkább valódi fotó ügynökségekkel érdemes szerződni és a Hungartnak pedig érdemesebb megtiltani, hogy a saját döntéseinket felülírhassa, vagy nélkülünk üzleteljen és rontsa az üzletünket.

Tesznek az engedély nélküli felhasználások ellen?
Az előző bekezdésben található idézetben és az oldalukon máshol is utalnak rá, hogy a közös jogkezelés egyszerű és kényelmes lehetőségével tesznek azért, hogy mások ne illegálisan használjanak képeket. Különösen érdekes érvelésnek tartom viszont a részükről, hogy ha ők nem képviselik a fotósokat, akkor megszaporodnak majd a jogosulatlan felhasználások. Hiszen ők eleve csak azokkal a felhasználásokkal foglalkoznak, akik legálisan akarnak képeket használni és bemennek hozzájuk fizetni a képekért. Aki így tesz, aligha fog mégis ellopni egy képet, miután tőlük megtudja, hogy a szerző védeni akarja a jogait, ezért még nekik sem hagyja, hogy rendelkezzenek róla.

A weboldalukon nem szerepel olyasmi, ami azt sugallná, hogy bármilyen jogsérelmi üggyel lehetne hozzájuk fordulni. A képviselőjük állítása szerint szerény erőforrásaik miatt pláne nem kutatnak a jogosulatlan képfelhasználások után. Ugyanakkor azt is állítja a képviselőjük, hogy bár jogtulajdonos engedélyére nincs szükségük, hogy perelhessenek, mert erre saját jogon is megvan a lehetőségük, ha az alkotó jelzi nekik, akkor eseti jelleggel előfordulhat, hogy pert indítanak engedély nélküli felhasználások miatt, de ez nem jellemző és csak nagyobb horderejű ügyekben fordul elő. A weboldalukon szereplő adatok szerint jelenleg két perük van folyamatban a követő jogdíjak megfizetésének elmúlasztása miatt, ami inkább a műtárgy kereskedelmet érintheti.

Mekkora pénzt jelent?
Arról nem találtam adatot a szervezet oldalán, hogy évente hány művet (pláne ebből mennyi fotót) jogosítanak, de így is vannak beszédes számok az oldalukon. A jogdíjra jogosult alkotók száma az elmúlt időszakban évi 609-774 között változott. Ez persze a Hungart által jogosított valamennyi képző-, ipar- és fotóművészt jelenti, nem csak a fotósokat. Hogy ennyi tranzakcióból kétezer fős listájuk van azokról, akiknek nem tudják kifizetni a nevükben beszedett jogdíjakat, elképesztően rossz aránynak tűnik. Ha ez csak 500 lenne, akkor se lenne sokkal jobb a helyzet. Ezt az sem nagyon szépíti, ha ez a jogdíj tartozási hiba lista nem egy, hanem több év alatt halmozódott fel.
Mindeközben a szervezet bevétele tavaly 240 millió forint volt, ebből 143 millió jogdíjat fizettek ki. A szervezet éves működési költségei pedig 56 millió forintot tettek ki. A 3 éven túl ki nem fizetett jogdíjak 90%-át pedig a Nemzeti Kulturális Alapnak kötelesek átadni, addig viszont befektetik és a szervezet működésére fordítható nyereséget termelnek belőle. A közzétett adataikból az is jól látszik, hogy a bevételek többségét a műtárgyak kereskedelme után járó 4%-os követő jogdíjak, majd ezek után az üres hordozók után beszedett és reprográfiai díjak teszik ki. Vélhetően a fotók jogosítása a szervezet legkisebb bevételi tétele.

A Hungart díjszabását a mindenkori Igazságügy Miniszter hagyja jóvá évről-évre. Ez a dokumentum egyébként nem csak formátumában, felépítésében, logikájában hanem funkciójában is igencsak hasonlít az egykori MÚOSZ honortáblára. Arra a munka- és/vagy jogdíj ajánlási dokumentumra, aminek a közzététele miatt a MÚOSZ-t immár lassan tíz évvel ezelőtt árkartell tevékenység miatt milliókra büntette meg a GVH. Ennek a frissítésére egyébként az nelmúlt tíz évben sem vette a bátorságot, vagy a fáradtságot egyik magyar szakmai szervezet sem, így aktuális változatához sem nagyon lehet hasonlítani a Hungart díjait. Annyi megállapítható a Hungart mai jogdíjai és a MÚOSZ tíz évvel ezelőtti díj ajánlásairól, hogy hasonló, példányszám függő sávokban épül fel mindkettő. Viszont a Hungart árai jellemzően sokkal alarcsonyabb árakról indulnak és csak rendkívül magas példányszámoknál emelkednek a díjak – aminek a sajtó rohamosan csökkenő példányszámai fényében nem sok jelentősége van.

A Hungart díjszabásában jelenleg példányszámtól függően újság esetében 3-27 ezer, folyóirat, magazin esetében 1-56 ezer, könyvek esetében 1-60 ezer, reklám hirdetéseknél 4-80 ezer között, naptáraknál 2-40 ezer, szórólapnál 2-20 ezer, mozognak a díjak. Mivel azonban a legtöbb kiadvány egyre kisebb példányszámban jelenik meg Magyarországon és a Hungart mennyiségi kedvezményeket is ad, az így elérhető jogdíjak vélhetően mindig inkább a kisebb számok felé közelítenek, mint a nagyobbak felé.

Ha nem akarod a Hungartra bízni a képeid jogkezelését, akkor töltsd ki a bejegyzés elején található nyilatkozatot és küldd el nekik minél hamarabb! Ha neked megfelel, amit nyújtanak, akkor nincs tennivalód – és talán ők sem tesznek majd semmit.

A Capa Központban zajlott szerzőjogi beszélgetést itt nézheted meg teljes egészében:

A Hungart válasza az írásomra:

“Völgyi Attila részére

Tisztelt Kolléga!

Meglepetéssel olvastuk blogjában a „Védjétek meg jogaitokat a jogvédőktől! akadályozzátok meg, hogy helyettetek döntsenek a képeitekről” című írását. Hasznosabb lett volna a közreműködése fotóstársai szempontjából, ha a cikk közzététele előtt megkeresi a HUNGART-ot, kicsit jobban tájékozódik, mielőtt a HUNGART-ból történő kilépésre hívja fel kollégáit.

A cikk elején részletesen foglalkozik a kilépés technikájával, de hogy ez milyen hátrányokkal járhat, arra nem pazarolt helyet a terjedelmes olvasmányban, így kollégái, akik felbuzdulnak felhívásán, nincsenek minden információ birtokában ahhoz, hogy jól döntsenek.

Nagyjából helyesen írja le, hogy hogyan működik a HUNGART, s a tömeges felhasználások esetén milyen előnyökkel jár a közös jogkezelés. Nem kell egy-egy kiadvány esetében számos alkotót külön-külön megkeresnie a kiadónak, egy helyen, egy kézből tudja megszerezni a jogokat, egy olyan díjszabás árai alapján, melyet az alkotók – köztük a fotósok – állítottak össze a HUNGART működésének megkezdésekor, s az évek során ez finomodott, s az inflációval növekedtek a díjtételek. A díjtételeink összehasonlítása a – ma már nem létező – MÚOSZ honortáblával nem túl szerencsés, ugyanis az (ha jól tudjuk) az elsődleges felhasználás díjait tartalmazta, a mi díjszabásunk a másodlagos felhasználásokét. Összehasonlításként: a művészi fényképek felhasználási szerződéseiről rendelkező 8/1970. (VI.24.) MM rendelet, amely 1999. szeptember 1-én került hatályon kívül, de a gyakorlatban még ma is él, a második felhasználás esetén az eredeti 100% jogdíj 40%-át rendelte kifizetni, a további felhasználok esetén pedig 20-20%-ot.

Az elkerülte a figyelmét, hogy számos olyan felhasználási eset van, amikor a HUNGART-nak meg kell keresnie az alkotót, vagy jogutódát (együtt: a jogosultat), mielőtt engedélyt ad a felhasználásra, s ha a jogosult nem járul hozzá, akkor a HUNGART-nak sem áll jogában jogosítást adni. Csak néhány ilyen felhasználási mód: reklám célú felhasználás, politikai, vallási célú, tartalmú felhasználások, plakát, naptár, képeslap, nyomat, csak egy alkotó által illusztrált teljes mű (monográfia, katalógus, portréfilm), borító, kiállítás. Mindez szerepel a HUNGART éves díjszabásai első oldalán! Ha mindezt átnézte volna, akkor a tájékoztatásában nem szerepelne a „titeket az egyeztetésből teljesen kihagyva” kitétel. A HUNGART „megkérdezés nélkül” csak az egyszerű, személyhez fűződő jogokat nem érintő esetekben jár el, például egy tömegesen illusztrált tankönyvben megjelenő 1/8-os fotó, egy újság-, vagy folyóirat cikk illusztrációjaként megjelenő, nem borítón szereplő kép esetében. Azt is hozzá kell tenni, hogy a kiadók valóban szeretik a kényelmet, s ha a HUNGART-ból kilépett művész munkái is szerepelnek a megjelentetendő művek listáján (s mi ezért természetesen nem adunk engedélyt a megjelentetésre), az ő munkái megjelentetésétől a kiadó sok esetben „eltekint”, nem fogja keresni és külön egyezkedni vele.

A kilépés hátrányai közt nem csak a blogban is leírt „váratlan pénz áll a házhoz” esetének megszűnése, vagy a saját engedélyezéssel járó feladatok szerepelnek, hanem az is, hogy olyan jogdíjakból, amelyek kötelezően közös jogkezelésben vannak (ilyen a reprográfiai jogdíj, az üres hordozók utáni jogdíj, vagy a kábel-TV jogdíj) a kilépett alkotók nem fognak részesülni. Ez azért van így, mert a fénymásolásokat ellentételező reprográfiai jogdíj (amelyet a fénymásoló üzletek és az ilyen eszközöket forgalmazók fizetnek) részben a reprodukálások adatai alapján kerülnek felosztásra, a másik két kötelezően közös jogkezelésben lévő jogdíj pedig a sugárzási jogdíjak (TV műsorok utáni befizetések) szerint kerülnek a jogosultakhoz. Tehát aki kilép, nincs ilyen bevétele, azoknak nem tudunk „ráosztani” a jogdíjbevételükre, pedig ezek az összegek sokszor meghaladják az eredeti jogdíjak mértékét.

A cikk szerint kicsit úgy tűnik, hogy a HUNGART egy titokzatos szervezet (bár azt megállapítja helyesen Völgyi úr, hogy a hatályos törvényeknek megfelelően működünk – s hozzátesszük még, hogy a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala szigorú ellenőrzése mellett, az egyesületi törvénynek megfelelően a művészekből álló elnökség és felügyelőbizottság kontrolja alatt), bár az a cikkből is kiderül, hogy a honlapunk (www.hungart.org) nagyon sok információt tartalmaz, többek között az átláthatósági jelentésünket is, ami minden létező adatunkra kiterjed.

A HUNGART titokzatosságának eloszlatására azért tájékoztatni szeretnénk Önt és a fotóstársadalom tagjait is, hogy a közös jogkezelés elég régi – 170 éves – intézmény, a fejlettebb világ minden országában vannak ilyen szervezetek, így a HUNGART is kölcsönös képviseleti szerződések révén kapcsolatban áll Európa szinte minden országával, az Amerikai Egyesült Államokkal, Ausztráliával, de számos dél-amerikai országgal is (lsd. itt is a honlapunkat). Nem valószínű, hogy a százezeres nagyságrendben közös jogkezelő szervezetek által képviselt alkotóművészek (zeneszerzők, szövegírók, filmalkotók, képző-, ipar- és fotóművészek) ilyen sok éve tévedésben vannak saját érdeküket illetően, és Völgyi úr felhívására vártak, hogy a jövőben jobban tudjanak dönteni, megvédhessék jogaikat a jogvédőktől. E kölcsönös képviseleti szerződések révén az elmúlt években igen szép összegeket szedtünk be külföldi felhasználások után, s fizettük ki azokat a jogosultaknak (a kilépők után ezt természetesen nem tudjuk megtenni).

Néhány szó a jogdíjfizetéseket kísérő tájékoztatásról és jogosultkeresésről. Minden kifizetés alkalmával tájékoztatjuk a címzettet, hogy ki, mit, mikor és mennyiért használt fel egy-egy képet, az összegből mit vontunk le (a kezelési költségünkön túl a közterheket). Akit nem érdekel, az persze magánügy, nem kell elolvasni, de mi szolgáltatjuk az adatokat. A jogosultkeresés pedig azt mutatja, hogy a HUNGART nem pénzgyűjtő szervezet (Völgyi úr szerint „sok kicsi sokra megy”), mint egyesület saját javára „nem gyűjt” pénzt. Amit nem tudunk kifizetni 3 éven belül, annak 90%-át be kell fizetnünk a Nemzeti Kulturális Alapba, s ők osztják fel a területünk támogatására (tehát ez is az alkotóművészeket szolgálja). Völgyi úr azt is megjegyzi, hogy a 3 év alatt befektetjük ezt a pénzt, és szervezet működésére fordítható nyereséget képezünk belőle. Bár igaza lenne, de aki kicsit is ismeri a jelenlegi helyzetet, az tudja, hogy állampapírt alig lehet venni egyesületnek (másba nem fektethetünk), s annak is alig van kamata, így a működési költségeinket ez alig segíti.

A jogosultkereső listánk időről-időre változik, mert szerencsére sok alkotót megtalálunk, persze nem mindenkit, s kerülnek rá újabb nevek. A keresett személyek közül nagyon sokan elhunytak, sokszor évtizedekkel ezelőtt, ugyanis a szerzői jogvédelem időtartama az alkotó halálát követő évtől számított 70 év. A kortársak közül sok olyan személyt is keresünk, akihez ugyan van valami elérhetőségünk, de a kifizetéshez szükséges dokumentumok nem jutnak vissza hozzánk. Ez utóbbi kategóriában keresettek „rontják” a számainkat, így a megítélésünket is, talán az Ön észrevétele alapján el is kellene távolítanunk e neveket.

Az engedély nélküli felhasználások valóban nagy gondot jelentenek, s a HUNGART lehetőségei, apparátusa valóban nem elég ennek teljes körű felszámolására. Ennek ellenére sokat tudtunk tenni az elmúlt évek során, jó kapcsolatot építettünk ki a múzeumokkal, mint egyik jelentős szegmensével a felhasználóknak, a művészeti folyóiratokat is igyekszünk jogkövető magatartásra szorítani, a galériások világában pedig gyakran peres úton hajtjuk be a jogdíjakat.

Az internet azonban valóban az a terület, ahol a legnehezebb eredményt elérni, annak mérete, gyors változásai valóban más eszközt kívánnak, mint a hagyományos ellenőrzések.

E körben azonban nem érezzük magunkat hibásnak, mert az Európai Unió is jelenleg dolgozik intenzíven a szerzői jogi szabályozás felülvizsgálatán, annak érdekében, hogy a szerzők minden esetben, így az internetes felhasználások után is tisztességes díjazásban részesüljenek. A szerzői jogi reform elsősorban arra koncentrál, miként lehet az internetes forgalom túlnyomó többségét ellenőrző platform-szolgáltatókat (pl. Facebook, YouTube) rábírni a szerzői jogok betartására, ezek ugyanis úgy tesznek szert hatalmas bevételre, hogy az alkotóknak ebből nem, vagy aránytalanul kevés jogdíjat fizetnek, miközben népszerűségük nem kis részben mások alkotásainak felhasználásán nyugszik. A szerzői jogi reform előkészítő dokumentumai alapján nyilvánvaló, hogy a rendszer alapjául olyan referencia-adatbázisok fognak szolgálni, amely az alkotók és az alkotások adatait tartalmazza, ilyen adatbázist azonban csak a jogosultak (alkotók) összefogásával lehet létrehozni. A közös jogkezelés pedig az alkotói összefogás legrégibb módja.

Bizonyos szempontból azonban hálásak vagyunk Völgyi úrnak a blogért, mert felhívta arra a figyelmünket, hogy nem elég a saját honlapunkon hozni az információkat, sokkal szélesebb körben kell ismertetni a HUNGART működését, s így nem kerülhetne sor egy ilyen megtévesztő, az alkotóművészeknek kárt okozó „felvilágosításra”. Ezt fogjuk tenni. Természetesen aki mindezzel együtt ki akar lépni a nem kötelezően közös jogkezelésből, az ezt megteheti a Völgyi úr által részletesen ismertetett módokon.

A fotóstársadalom néhány képviselője:

Chochol Károly, a HUNGART alelnöke

Módos Gábor, a HUNGART elnökségi tagja

Herbst Rudolf, a HUNGART FB tagja

Eifert János, a HUNGART tagja, küldött

Hupján Attila, a MAOE (329 fős) Fotóművészeti Tagozata Vezetőségének elnöke”

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!