Ki se látszom az Úszó VB-ből

Szinkronúszók a Városligetben
Szinkronúszó verseny a budapesti FINA Vizes VB Városligeti ideiglenes medencéjében 2017. július 16-án.
Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

Sokan kérdeztétek, hogy mi van a blogommal, meg velem. Mint már oly sokszor, most is alaposan elúsztam mindenféle teendőmmel, így a bloggal is. Ki se látszom a tennivalókból, melyek zömét még mindig az Úszó VB teszi ki. Annak ellenére, hogy már néhany napja vége, még mindig az Úszó VB köt le leginkább. Egyrészt ki kell hevenrem a két hetes, igen intenzív és meglehetősen fárasztó munkát. Másrészt le kell archiválnom a két hét alatt készült tetemes mennyiségű fotómat, ami szintén jelent némi kihívást.

Az elúszás mértékét szívesen szemléletném azzal, hogy ezt a pár mondatot és egy képet már egy-két hete próbálom kitenni – mióta az első ilyen képet elkészítettem ezen a VB-n. De az időhiányom ennél is sokkal nagyobb, mert már hetekkel a VB kezdete előtt is tele voltam témákkal, amikről írni akartam és a VB is naponta szolgált újabbakkal. Ezeket viszont még mindig nem győzöm megírni. Reméltem, hogy a VB vége után végre képes leszek visszatérni a blogoláshoz, de a jelek szerint még mindig nem…

Szinkronúszók a Városligetben
Szinkronúszó verseny a budapesti FINA Vizes VB Városligeti ideiglenes medencéjében 2017. július 16-án.
Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

Az egy másik kérdés, hogy kit érdekelnek majd a VB-vel kapcsolatos írások a VB után. Ez az egyik fő gond a mozgalmas időszakokkal: bővelkednek témákban, csak nincs időm megírni őket, aztán meg már aktualitásukat veszítik, mire lenne időm megírni. És hogy súlyosabb legyen a helyzet, egy idő után újra előkerülnek, én emlékszem, hogy valamikor meg akartam írni, de arra már rég nem emlékszem, hogy meg is tettem, vagy csak akartam. A blogon aztán nem találom őket és mire megírnám, addigra akkor meg már megint nincs rá időm.
Egy időben sokan mondták nekem, hogy nem értik, hogy győzöm a blogolást. Mára egyszerű lett a válasz: sehogy. De azért jól esik, hogy sokan irjátok és mondjátok, amikor találkozunk, hogy szoktátok olvasni a blogot. Én meg ilyenkor csak bocsánatot kérni tudok, hogy most épp nem nagyon írom. De azért remélhetőleg nem marad örökké ilyen hallgatag.

UI: Bár többnyire szinkronúszást fényképeztem a VB-n, azért nem csak ilyen képeim készültek, a címhez viszont mégis csak ezek illenek jobban, de valamikor majd teszek ki egy változatosabb válogatást…

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!