Szerzőjogi per bizonyítékai a bíróság elõtt
Fotó: Ancsin Gábor/Velvet
Legfelsőbb fokon is az RTL Klubot, Schobert Norbertet és testvérét elmarasztaló ítélet született, amiért a fittnesszguru az apja alkotásának mondta Bass Tibor fényképét.
Az első fokú ítéletről még több bulvárlap (a Velvet még fotókkal is) beszámolt, a jogerős ítélettel viszont mintha nem nagyon foglalkozna most a sajtó. Csak az RTL Klub mondta be, amire az ítélet kötelezte őket – mondjuk ez is vitatható módon sikerült nekik…
Ez történt röviden
Korábban már írtam a per lényegi részéről, de most a jogerős ítélet fényében egy kicsit bővebben foglalkozom az ügy részleteivel. Bass Tibor fotográfus készítette a Rákosi Mátyást egy búzamezőn ábrázoló fényképet. Az örökösei, Bass Gábor és Bass Katalin perre keltek Schobert Norbert, a testvére és az RTL Klub ellen, mivel azok több ízben nagy nyilvánosság előtt állították, hogy a képet Schobert apja, Bauer Sándor készítette, ez azonban nem így volt. A felperesek semmilyen jogdíj igénnyel nem éltek, ahogy a történelmi fénykép felhasználását is minden alkalommal ingyen szokták engedélyezni. Az egyetlen kérésük mindig az, hogy Bass Tibor nevét tüntessék fel. Így tettek a kép 1947-es első megjelenéseikor is és amit sem a Schobert család, sem a kép készítőjének jogtalanul nevezett Bauer Sándor nem támadott meg soha és a per során sem bizonyította senki az ellenkezőjét annak, hogy Bass Tibor a kép készítője.
A felek által felvonultatott bizonyítékok alapján a bíróság már első fokon is bizonyítottnak tekintette, hogy a képet valóban Bass Tibor, vagyis nem Schobert apja készítette. A pereskedés további részei inkább jogtechnikai kérdéseket feszegettek. Az alperesek próbálták mindenféle érveléssel elkerülni a felelősségrevonást, míg a felperesek tovább védték apjuk szellemi örökségét. Az ügy jogi érdekességeiről a Szerzői jog a XXI. században blog írt, azt taglalva, hogy vajon ebben az ügyben mikori szerzőjogi törvény szerint is kell eljárni és hogy az alapján vajon élvez-e a kép szerzői jogvédelmet.
Jogi csűrés-csavarás
Az alperesek fellebbeztek és minden elképzelhető kifogásba megpróbáltak belekapaszkodni, hogy ne bukják el a pert. A bíróság azonban szinte minden egyes érvelési próbálkozásukat sorra utasította el. A per során felvetődött kérdések olyan egyértelműek voltak, hogy a bíróság még a Szerző Jogi Szakértő Testület véleményének kikérését sem tartotta szükségesnek. Mint az indoklásban áll: “a kérdéses felvétel mind a korszakra, mind az ábrázolt személyre jellemző, híres, hírhedt, elhíresült legendák születését megalapozó emblematikus műként vált ismertté, ami ilyen módon utólag is igazolja, hogy a szerzői jogi védelem alá eső alkotás.” […] “a bizonyítékok a vélelemmel egyezően Bass Tibor szerzőségét támasztották alá.”
Az egyetlen kérdés, amiben a fellebbviteli bíróság az alperesek fellebbezésének adott igazat, hogy aránytalan volna a helyreigazítást egy nap háromszor (ahány alkalommal a jogsértést a csatorna elkövette) közzétenni és nem szükséges az ítéletben külön megszövegezni, hogy mit kell beolvasni, elegendő az ítéletet felolvasni. Ennek sikerességére később visszatérek.
Az alperesek alaptalan érvei (zárójelben a bíróság elutasító érvei):
- a fotó munkaviszonyban készült, ezért nem öröklik az utódok a névjogokat
(névfeltüntetés joga munkaviszonyban készülő képek esetén is megilleti az alkotót és halála után az örökösei járhatnak el a vitás ügyekben) - tudományos kérdés, mert nem eldönthető, hogy ki készítette a képet
(a bizonyítékok meggyőzték a bíróságot Bass Tibor szerzői mivoltáról) - a képet akkor sem a hivatalosan nyilvántartott alkotó készítette
(ezt bizonyítani is kellene, de nem sikerült) - a kép nem szerzői mű
(már hogyne lenne az egy legendás sajtófotó, aminek zsenialitásáról és remek alkotójáról még dokumentumfilmet is forgatott a csatorna? – kár, hogy a tényeket mellőzték) - Bauer Sándor is az MTI-nél dolgozott akkor és szerepel a neve az archívumban más Rákosi kép kapcsán
(más kép szerzősége és a munkaviszony önmagában nem bizonyítja, hogy a kérdéses képet is ő készítette volna) - a felperesek nem jogosultak perelni, mert a kép vagyoni jogait az MTVA kezeli
(felperesek az őket illető névfeltüntetés miatt pereltek, nem vagyoni jogok miatt, a személyhez fűződő jogokat az alkotó és halála után örökösei gyakorolják) - a negatívon nincs feltüntetve, hogy ki a készítő, így nem bizonyított a készítő személye
(negatívon nem is szokás jelölni a szerzőt az MTI/MTVA archívumban, csak a megjelenések alkalmával, a kérdéses kép mindig Bass Tibor neve alatt jeelnt meg a sajtóban) - a tv riportban egy újságot mutattak, amin ugyan Bass Tibor neve áll a képen, de ez nem bizonyítja, hogy ő a szerző, mert a negatívon nincs rajta a neve
(a készítő nevét a megjelenéseken szokás feltüntetni, nem vagy nem a negatívon, viszont a műsorban említést sem tesznek róla, hogy esetleg más is lehet készítője a képnek, az újság címlapján szereplő forrásmegjelölést a riportban nem mutatják) - alperesek nem állították, hogy Bass Tibor nem készítője a képnek, csak azt állították, hogy Bauer Sándor készítette, miért ne lehetne két készítője egy képnek attól, hogy ők csak egyet emlegettek?
(a fotó egyszerzős mű, azt – kiváltképp az 1947-es körülmények között – egy alkotó készíti, akinek a kezében van a fényképezőgép. azzal, hogy valaki a saját édesapjának szerzőségét állította, egyidejűleg megkérdőjelezte annak tényét, hogy Bass Tibor a fényképfelvétel szerzője)
A jogerős ítélet
A bíróság legfelsőbb fokon is kimondta, hogy a fotót Bass Tibor készítette és mivel erről mást állítottak, így az alperesek megsértették a készítő szerzői jogait, amit az örökösei képvsielnek.
Fontosnak érzem hozzátenni, hogy a felperes Bass család egyáltalán nem élt vagyoni kártérítés igényével, csak apjuk szerzői minőségét akarták megvédeni és elérni, hogy erről senki ne állíthasson alaptalanul valótlant.
“A Fővárosi itélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben, az elégtételadás körében megváltoztatja és a jogsértés megáillapítása tekintetében szövegezésében pontosítja. Megállapítja, bogy a felperesek jogelődjének, Bass Tibornak a szerzői minőség elismeréséhez fűződő szerzői személyhez fűződő jogát megsértette a Magyar RTL Televizió Zrt. I. rendű amperes a “Reggeli”, a “Fókusz” és a “XXI. Század című műsorainak, Schobert Norbert II. rendű alperes a “Reggeli”, valamim Bauer Éva III. rendű alperes a “Fókusz” és a “XXI. Század című műsoroknak a 2012. február 29-i adésaiban annal a valótlan közlésével bogy a “Rákosi a búzamezőn” című fényképet Bauer Sándor készítette.
Elégtételként az I. rendű alperes a jogsértést megállapító ítéleti rendelkezést köteles közzé tenni az RTL csatorna “Fókusz” című műsorában az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül.
Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.Kötelezi az I. és II. rendű alpreseket, bogy egvetemlegesen fizessenek meg 15 napon belül a felperesnek, mint egyetemleges jogosultnak 210 000 (Kétszáztízezer) forint ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget
Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.”
Helyreigazítás
Az RTL Klub tegnap esti Fókusz műsorában be is olvasták (35 másodperctől) a helyreigazítást. Sajnos szerintem a bonyolult jogi szöveg a tévében nehezen értelmezhető, a műsorvezető hangsúlyozása pedig méginkább annak téves értelmezését segíti.
Mivel Schobert az RTL Klubon három alkalommal állított valótlant a kép készítéséről, a képet valójában készítő Bass Tibor jogutódjai egy jóval konkrétabb és könnyebben értelmezhető közlemény beolvasását kérték elégtételként. Első fokon ezt meg is ítélte a bíróság, a csatornát eredetileg háromszori helyesbítésre kötelezték. A fellebbviteli bíróság azonban úgy ítélte, hogy ez a kérés nem felel meg a szükségesség és arányosság követelményének. Emiatt a vonatkozó ítélet részletet a Fővárosi Ítélőtábla módosította és úgy döntött, hogy elég, ha a csatorna egyetlen alkalommal teszi közzé a helyreigazítást és elég, ha a bírósági ítélet rendelkező részét olvassák be. A csatorna ezt teljesítette, látjuk, mi lett belőle.
Hitelesség
Ha a csatorna csak egy kicsit is fontosnak érezné a közönség hiteles tájékoztatását, akkor minimum egy külön beszámolót készíthettek volna róla, hogy Schobert valótlant állított és ezért ők is pert veszítettek. Sőt ezt az információt igazán illene a történelmi hitelesség jegyében minimum utólag valahogyan feltüntetni a korábbi műsoraik online elérhető változataiban, hogy azok értesülhessenek a tényekről, akik utólag látják a műsort.
Mondjuk az ítélet fényében a XXI. Század című történelmi dokumentum műsor teljes adása és minden benne megszólaló minimum megkérdőjelezhetővé válik, ahogy a készítők szakmai alapossága és hitelessége is.
Pontosság
Bass Gábor tájékoztatása és az RTL Klub archívuma szerint is 2011. február 22-én került adásba a valótlanságokat állító műsor, így a periratokban hibásan szerepel egy évvel későbbi, 2012-es dátum. Elképzelni sem tudom, hogy egy jogerős ítéletbe hogyan kerülhet tévesen a jogsértés dátuma. Szerencsére az ítélet tényét és lényegét nem igazán befolyásolja – sajnos az igazságszolgáltatás pontosságát viszont megkérdőjelezi.
