A fotós lány sem úszta meg szárazon a hollókői húsvéti locsolkodást. Vörösiszap, gumilövedék, könnygáz és vízágyú után most a locsolóvödörből is kapott – nem is keveset.
Szabó Bernadettel, a Reuters hírügynökség egyik magyarországi fotóriporterével évek óta járunk együtt rendszeresen fotózni a különféle eseményekre. Ilyen szokott lenni minden évben a locsolkodás Hollókőn, ahol már Dettit is ismerősként fogadják.
Lányként persze mindig meg akarják locsolni a helyi legények, de a rajta lógó két fényképezőgép miatt eddig csak kisebb-nagyobb fröcskölésig merészkedtek. Legutóbb sajnos lemaradtam róla, mikor valaki egy pohár vízzel nyakon öntötte, pedig a mai napig emlegeti.
Már a napja is úgy indult, hogy párja még az indulás előtt eláztatta egy üveg szódavízzel. Viszont akkor még nem is sejtette, hogy mi vár rá vidéken. Végül aztán most Hollókőn engedett a hagyományőrzők unszolásának és a munka végeztével biztonságba helyezte felszerelését, hogy csak ő ázzon bőrig a templom előtt rázúduló kereszttűzvízben, legalább a fényképezőgépek ne kapjanak belőle. Nem mintha a felszerelése nem lenne időjárás álló, de azért jobb a biztonság, különben is tudjuk már, hogy nem vízálló, ami időjárás álló.
Mint utólag kiderült, mégsem annyira felkészülten kelt útra, mint egy fotóriportertől az elvárható, mert ugyan gumicsizma, gázálarc és talán még egy létra is akad a kocsijában, de váltás ruhával nem készült a folkrlór eseményre. Szerencsére így is épségben haza jutott és a kocsiban is jó meleg volt, sőt az időjárás is kegyes volt a ma locsolkodókhoz.
A mosolya ugyan nem volt őszinte a történtek után, de azért titkon valahol szerintem élvezte. Viszont inkább ne közelíts felé locsolási szándékkal, mert ő már tudja, hogy kedden a lányok visszalocsolhatnak – és ahogy ismerem, él is vele…