Megszületett az idei Goldenblog szakmai zsűrijének Top 10-es listája, és kaptam egy nagyon szép értékelést a zsűritől. Bár egy mondatába kénytelen vagyok belekötni, mert nem tudok elmenni mellette szó nélkül.
Az idei Goldenblogon (akárcsak a tavalyin) nem csak a közönségszavazáson kerültem be a legjobb tíz blog közé, hanem a szakmai zsűri is kiválasztott a győzelemre esélyesek közé. Ez persze még csak annyit jelent, hogy a győzelemre esélyesek között vagyok. A zsűri által felállított végleges rangsort majd csak a hivatalos díjátadón ismertetik.
Mivel idén a Biznisz kategóriába került a blogom, ezúttal nem is fotósok értékeltek. Viszont úgy fest, hogy a két gazdasági újságíróból, egy technikai újságíróból, egy szoftverfejlesztőből és egy webannalitikai tanácsadóból álló zsűri is érdekesnek tartja a blogomat. Kíváncsi leszek, hogy végül hova rangsorolják a meglehetősen változatos Top10-es blogok között.
A zsűri elnöke, Ács Gábor így fogalmazta meg a véleményét a blogomról:
“Nem kell ahhoz sem fotósnak, sem sajtómunkásnak lenni, hogy rácuppanjunk Völgyi Attila blogjára. Változatos témák az ikerszépségversenytől a hírügynökségi külsős fotósok kirúgásán át szerzői jogi témákig, szinte naponta friss posztok, egyszerre lenyűgőző és profi lenyomata annak, hogy egy szakember mennyire szereti a munkáját. Ha most választanék pályát, lehet, hogy sajtófotósnak mennék. (Ács Gábor)”
Örülök a zsűri pozitív értékelésének, de az utolsó mondatán azért egyszerre tudnék hangosan nevetni és sírni is: “Ha most választanék pályát, lehet, hogy sajtófotósnak mennék.”
Gábor, milliók vannak ezzel még így a tízmillió fociedző, közgazdász, műkritikus és fotós országában. Kicsit kétségbe ejt, ha netán tényleg ez az üzenete jött volna át a blogomnak. Lehet, hogy komolyan itt az ideje, hogy megírjam a “ha tudnám, fotózás helyett miből tudnék megélni, többé nem vennék a kezembe fényképezőgépet” hangulatjelentésemet, amit nem csak én, de egyre több és több kolléga érez a fotós leépítésekről, elbocsátásokról terjedő hírek és persze saját tapasztalataink nyomán is…
Persze sejtem, hogy ezzel a mondattal a zsűri elnök csak azt próbálta kifejezni, hogy érdemes a blogomat olvasni. De valahogy a megfogalmazás mégis kb. olyan rosszul sikerült, mintha az Ács Gábor által vezetett Millásreggeli című gazdasági rádióműsorról mondaná valaki, hogy “olyan jól bemutatja a magyar gazdaság helyzetét és működését, hogy legszívesebben rohannék miatta devizahitelt felvenni”…
