Fotó: Dominic Alves/Flickr
Elképesztő felháborodást váltott ki a PTK módosítása, mióta jelentős pontatlansággal cikkezett róla néhány hírportál. Komolyan ennyire jogkövető akar lenni minden fotós?
Tegyük most félre azt a tényt, hogy a 444 több cikke egyszerűen szenzációhajhász és nélkülöz minden szakmai alaposságot, sőt egyszerűen félrevezeti az olvasókat. Magáról a törvénymódosításról már írtam, de még fogok is.
Hova ez a nagy jogkövetés?
Persze kell a jogkövetés, sőt több kéne belőle. Az viszont meglep, hogy hirtelen ennyire jogkövető akar lenni mindenki? Mert ugye nem csak az az egy törvényünk létezik, hogy kell a fotóalany engedélye, hogy lefényképezhessük. Van még egy rakás másik, amire az emberek többsége nagy ívben tesz, mert nem érzi kellően kényelmesnek. Ilyen például az is, hogy koncerten sem szabad fényképezni, vagy hogy jegyet kell venni a villamosra, megvárni a zöld lámpát a zebrán, betartani a sebességkorlátozást, ne kívánja meg senki felebarátja feleségét, ne adjon vagy fogadjon el hálapénzt, számlát adjon az átvett pénzről, és még napestig sorolhatnám az életszerű hasonlatokat.
Csak egyet tennék még hozzá. A 444 cikkében van egy válogatás történelmi fotókból, amik a szerző szerint nem készülhettek volna el a magyar törvények szerint. Egyrészt ez egyszerűen hazugság nagy ívű túlzás, mert a kiválasztott képek döntő többségét nem zárja ki a magyar törvény (vagy mert hozzájárulhatott a résztvevő, aki amúgy a képen kooperatívan belenéz a fényképezőgépbe, vagy mert amúgy is tömegkép, amit továbbra is el lehet majd készíteni engedély nélkül).
Ami sokkal jobban bosszant a cikkben, hogy látszólag a fotósok fényképezési jogaiért kardoskodik az írás, ami mellett általában elég vacakul fest, ha közben épp most is két lábbal tiporják a fotósok (most épp szerzői) jogait. Merthogy a törvények nem csak azt írják elő, amit épp most reklamálnak, hogy engedély kell a fotóalanytól a kép elkészítéséhez, hanem hogy a fotós nevét fel kell tüntetni a képek megjelentetésekor. Meg még a fotós és/vagy jogtulajdonos engedélye is kell a közléshez meg a kép módosításához, de ettől mondjuk, most tekintsünk el.
Mire kell az engedély, mire nem?
Szóval a botrány arról szól, hogy engedély kell hozzá, hogy készíthess valakiről egy képet. De ahogy az első bekezdésben leírt jogsértések miatt se nagyon szokta izgatni magát az országban szinte senki, amíg rajta nem kapják, talán e miatt sem kellene. Egyrészt magát a fotózás tényét a kép nélkül nem lehet bizonyítani. Tehát ha nem akarod publikálni a képet, csak magadnak lőtted, akkor legalább annyira elméleti a szabály, hogy engedély kell, mint az, hogy a Facebookon csak a saját neveddel regisztrálhatsz, vagy hogy a valós email címed add meg, mikor egy blogon kommentelsz.
Ha a kép megjelenésre készül, akkor meg a publikáláshoz úgyis kell engedélyt kérned, tehát nincs is miről beszélni, hogy kell-e engedély.
Nem azt mondom, hogy nem kell betartani
Volt, aki félreértette a leírtakat. Nem azt írom, hogy azért nem kell a fotózás új szabályaitól félni, mert úgyse kell őket betartani. De igen, be kell tartani és be is lehet. Ahogy az eddigi törvényt is be kellett tartani és be lehetett. De az megmosolyogtató, hogy miközben a koncerteken se tatja be senki a legalább ennyire egyértelmű tiltásokat, most mindenki világvégét vizionál – ahelyett, hogy végiggondolná, hogy mit is jelent ez a törvény.
Eddig is kellett engedélyt kérni a fotózásra is. Hogy ezt sokan nem tudják, az meg nem a törvénykönyv hibája, hanem az emberek jogi tájékozottságát jellemzi, és a törvény nem ismerete még csak nem is mentesít annak betartása alól.
Azt sem mondom ezzel, hogy a törvény így jó, ahogy van vagy, hogy örülök neki, hogy úgy szól, ahogyan (bár nem biztos, hogy ki tudnék elsőre találni helyette olyat, ami mindenkinek egyformán megfelelne). De a megjelent írásoknak az a része biztosan nem igaz, hogy most e miatt a változás miatt fordul majd hirtelen rosszra a fotózás helyzete, mert a törvény eddig is ez volt.
Olvasd el, mi változik a törvényben!
