Találtam nemrég egy olyan hoki fotót, ami elég ritka a maga nemében. A bejegyzés írásakor kezdődő Jégkorong világbajnokságon biztos, hogy ilyet nem fogunk készíteni. Sőt most, hogy ezt publikáltam, nem is nagyon számíthatunk rá, hogy lesznek fotós lyukak a palánkon – valahogy annyira nem is bánom.

Üveg mögül egészen más
Felénk inkább zárt üvegpalánkkal szokás körbevenni a hokicsarnok kapu mögötti részét (ahogy az olimpián is), ezzel részben segítve a játékot, részben védve a nézőket és a kapu mögött dolgozó fotósokat is. A képeknek viszont nem használ ez a megoldás. Azt hiszem, hogy sok magyar fotós inkább bevállalná a fejlövés kockázatát, csak hogy jobb képeket készíthessenek.
Ez a vastag üveg még tiszta állapotában is zavar, mivel tükröződik és torzít, akármilyen jók is a fényképezőgépeink, az üveg minősége befolyásolja a képek élességét. Ráadásul gyakran koszos, sőt karcos és még ha eszébe jut is a szervezőknek meccs (vagy jobb esetben minden harmad) előtt letakarítani legalább a fotósok előtt levő néhány méternyi részt, akkor is hamar újra koszos lesz, ahogy az első néhány játékos felkeni rá egymást, vagy összefröcskölik verekedés közben az ütőkkel, illetve a magasra lőtt korongokkal.

A világban sok helyen, különösen Kanadában és Amerikában szokás a palánkon relatíve nagy lyukakat elhelyezni. Ennek az az oka, hogy így a fotósoknak ne nehezítse a munkáját (bizony, arrafelé ez fontos szempont a rendezvény szervezőknek) egy vastag üvegfelület. Hátránya viszont, hogy csorbát szenved a palánk biztonsági szerepe. Bár a statisztikai valószínűsége viszonylag kicsi, hogy a 7,6 cm átmérőjű korong pont átrepüljön a lyukon, azért időről időre előfordul. Az pedig nem kellemes, ha az embert munka közben eltalálja egy ekkora, kemény gumikorong, ami akár 160 km/h sebességet is elérhet.

A különleges kép
Ritka baleset, hogy a korong átrepül a lyukon, mégritkább, hogy erről jó kép szülessen. Amikor mégis megtörténik, az viszont érdekes anyagokat szül. Két ilyet emeltem ki ebben a bejegyzésben. A fenti remek képet Darryl Dyck, a Canadian Press fotóriportere készítette (Tumblr blogján még egy csomó másik remek hoki képet is láthatsz), mikor a Chicago Blackhawks és a Vancouver Canucks közti mérkőzésen 2013. február 1-én.
A fotós így emlékszik vissza:

“A kezemben volt egy 1DX egy 70-200-as teleobjektívvel, a vállamon a szíjával és a nyakamban egy 1D mark IV, rajta egy 8-15 (úgy emlékszem, hogy valahol 13-14 mm körüli állásban).
Mikor láttam, hogy az események felpörögnek, elengedtem a vállamra akasztott gépet a 70-200-al és gyorsan felkaptam a nyakamban lógó gépet, hogy le tudjam fotózni, ha Sheldon Brookbank pont előttem keni a palánkra Jannik Hansent, a Vancouver játékosát.

A mai napig nem tudom, hogy ki lőtte akkor a korongot, csak annyira emlékszem, hogy láttam ahogy a látómezőbe kerül, így a szemem elé emeltem a gépet, és hátráltam a lyuktól, még mindig azt gondolva, hogy a két játékos a palánknak csapódik, és rányomtam pár kockát.
A keresőben nem láttam, hogy a korong átrepült a lyukon, mivel a tükör akkor éppen fent volt, hogy a kép elkészülhessen. Azt viszont éreztem, hogy valami megüti a jobb oldalam, és csak akkor jöttem rá, hogy mi is történt, mikor hallottam a padlón fémesen leesni a korongot.

A korongot visszaadtam és csak aztán néztem meg, hogy sikerült-e valami jót lőnöm, akkor láttam meg a képet. Szerencsére nem sérültem meg és a felszerelésben sem esett kár. Korábban láttam már olyat, hogy valakit fejbe talált a korong fotózás közben, és olyannal is találkoztam, hogy az objektívet találták el. Én viszont nem jártam így soha, általában csak körbe csúszik a korong az üveg tetején, vagy átrepül felette a hálóba és leesik.”

Az alábbi videón pedig folyamatában is látható, ahogy a korong telibe találja a fotóst, majd az egy nagy folttal a fején dolgozik tovább.

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!