Az MTI fotóriportere Kallos Bea maga is sokat dolgozott a kulisszák mögött, most pedig a színházi világ legláthatatlanabb, sőt legcsendesebb munkáját, a súgókét próbálta meg lencsevégre kapni.

Korábban a Magyar Narancs közölt egy érdekes (szöveges) riportot a színházi súgókról, amiben több érintett elmeséli, mivel is jár a munkájuk, hogyan élnek és dolgoznak. Bea pedig az MTI megbízására most egy hangulatos képriporttal próbálta bemutatni ezt a világot.
Bea maga is sokat tevékenykedett színházban. Fotósként is jópárszor megfordult a nézőtéren és a színfalak mögött is, de még mielőtt a fotóriporteri pályára lépett, maga is a társulatokkal dolgozott. Rendező asszisztensként dolgozott a Budapesti Operett Színházban, a Győri Nemzeti Színházban és több amatőr társulatnál is, amivel mint mondja, egy gyerekkori álom teljesült számára.

A téma ötlete a Magyar Távirati Iroda fotórovatának vezetőjétől, Virágvölgyi Istvántól származik, és annyira meglepte Beát, hogy elsőre kétségbe is esett, hogy mit tud ebből képileg kihozni? “Ez nagyjából úgy néz ki, hogy egy sötét ruhás ember ül a sötétben és van előtte egy pici fény, hogy lássa a szövegkönyvet, amiből súg. További gondot okozott, hogy a legtöbb színházban már nincs is súgólyuk, hanem oldalról, a színfalak mögül dolgoznak a súgók.” Szerencsére a Madách, József Attila és az Operett Színház súgói is nagyon együttműködőek voltak, így létrejöhetett a szokatlan fotó sorozat egy szokatlan, sőt jobbára szándékosan láthatatlan munkakörről. Bea összesen huszonkét képes anyagából a HVG Nagyítása közölt tíz képes válogatást a múlt héten.

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!