Hatalmas felháborodást keltett, hogy Ferihegy 2-n a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 2-es terminálján egy fűtetlen sörsátorban kell a fapados járatokra várakozni beszállás előtt. Szerintem nem az egyébként tényleg felháborító eljárás igazán felháborító, hanem, hogy az olcsóság hajszolásával lassan minden szolgáltatásról az üzemi költségek alatti áron megy az alkudozás. Aztán hiába csodálkozunk, hogy így nincs normális színvonalú szolgáltatás, ráadásul sajnos a fizetések is mindenhol ehhez igazodnak.
Nincs ingyen ebéd – pláne fapados repülőn
Sokan felháborodva osztják meg az Index cikkét, amit egy felháborodott olvasó levele és képei ihlettek (a képeket azóta saját fotókra cserélték). Milyen dolog az, hogy télen majd fűtetlen sörsátorban kell a kifutó melletti betonon sorakozni? És még a reptér nagyvonalú, hogy egyáltalán sátor van, és nem a hóban/fagyban kell majd állni? Milyen dolog ez? Milyen lenne? Rémesen olcsó! Fapadosan olcsó!
“Olcsó fotósnak (is) híg a leve.” – Kecskeméti Dávid
Ízlelgesd az olcsó kifejezést!
Nem csak azt jelenti, hogy jól jársz vele, több marad a pénztárcában. Azt is jelenti, hogy valamit valahol kispóroltak belőle, és ez nem a teljes értékű dolog. A fotózás mondjuk nem a legjobb párhuzam, de kénytelen vagyok felvetni, hogy vannak hasonlóságok. Repülőgépet azért mégse vesz magának mindenki hobbiból, a megtérülést nem figyelve, és még az autó vezetést is meg kell (legalább valamennyire) tanulni, mielőtt valaki kiszabadul a forgalomba garázdálkodni. Sőt az elemi fizikai és gazdasági törvények bizonyos racionalitásra is kényszerítik a repülő és autó vezetőket: ha nincs üzemanyag, nem mész tovább.
A benzin és nyilván a repülőkben használt kerozin is egyre drágább, mégis néha olcsóbb egy közvetlen repülőjegy Európa bármilyen távoli országába, mint a BKV jegyek néhány átszállással a főváros egy eldugottabb utcájába. A vonatozást kis hazánk távolabbi településeire már ne is hasonlítsuk a repüléshez, mert nem csak árban, de még időben is versenyképesebbre jöhet ki a repülő.
A légitársaságok azért szolgáltatnak, mi meg élvezzük az előnyeit és kit érdekel, hogy miből gazdálkodják ki? Ettől még a repülő drága, a kerozin szintén. A pilóták, légi és földi személyzet munkája, meg a repülőterek mind drága dolgok. (Akárcsak a fényképezőgép, stúdió felszerelés, fotós tudás, a fotós ideje, csak hogy maradjon a fotós párhuzam.) Hogy lehet egy csomó drága dolgot mégis olcsón használni? Vagy úgy, hogy valaki más fizeti az árát, vagy csak veszteségesen. Márpedig üzleti vállalkozást (és megélhetést) nem lehet veszteségre építeni. Valahogyan ki kell gazdálkodni. Például úgy, hogy amit csak a szolgáltatásból le lehet faragni, azt fizetős extra szolgáltatássá nyilvánítják az utasok felé, amit meg lehet lemondják a reptér felé. Nincs ingyen nagyvonalúskodás. Hol vannak ennek a határai? Határ a csillagos ég!
Nesze neked olcsó utazás fapadossal:
- nem fizetnek váróteremért, kulturált beszállításért
- csökkentik az ingyenes szolgáltatásokat, növelik az extrák díjait
- ingyen irtó keveset nyújtanak
- azt a keveset is rendszeresen csökkentik
- mindenért felárat kell fizetni
- zaklatnak a reklámokkal
- próbálnak mindenfélét rádsózni
- ha beleférsz az alap szolgáltatásba rém olcsó lehet
- ha többet akarsz, akkor fizesd meg
Üzleti realitások és a gravitáció
Nem ismeretlen a low cost – vagyis olcsó – modell. Millió és egy helyen használják. Magyarországon is vannak szállodák, ahol az olcsóbb szobákhoz nincs külön fürdőszoba, csak egy közös használatú a folyosón.
Angliában (és biztosan nem csak ott) ezt olyan tökélyre fejlesztették, hogy olyan szállodák is vannak, ahol az olcsóbb szobák árában nincs benne, hogy áram legyen a szobában – vagy éppen melegvíz. A szoba alap szolgáltatásai olcsók, ha pedig ilyen luxusra vágysz, akkor dobj be néhány fontot. Az ingyen wifi meg még a nem annyira olcsó szállodákban sem teljesen általános.
A gazdaság és a gravitáció nem kérdezi, hogy hiszel-e benne. Akkor is hat rád, ha nem értesz egyet vele. Sőt akkor még jobban. Repülő se maradt még fent az égen és ezt tudják a fapados társaságoknál is. Így ők inkább lefaragtak kicsit az “egyéb” költségekből. Lehet kisebb bőröndökkel és csomag nélkül utazni, kényelmetlenebb székeken ülni, és most már a betonon fagyoskodni (nyáron meg izzadni) is beszállás előtt. Álló helyeken utazni még nem, de már dolgoznak rajta.
A Budapest Airporttól valószínűleg etikailag, üzletileg és talán szakmailag is hiba volt megengedni ezt a megoldást. Talán lesznek is következményei mindegyik téren. Viszont remekül rámutat ez a helyzet arra, hogy mennyire nem gondolnak az emberek az olcsóság következményeire, és a vele járó problémákra.
Kreativ lehetőség
Kíváncsi vagyok mikor jut eszébe a helyzetet előidéző Ryanairnek a fűtetlen várakozó sátor mellett fűtött konténert nyitni némi felárért. Vagy valamelyik “nem fapados” légitársaságnak világító reklámokat (csak mert az melegít is) kihelyezni a fapados váróként szolgáló sörsátorba. A “mi drágábbak vagyunk, de kényelmesebbek” szlogen lehet, hogy megtérülne a megfelelő reklám kihelyezéssel. Persze ettől fotókat még mindig mindenki ingyen akarna, mert ahhoz a fotósnak csak a gombot kell nyomnia, hogy így a végére visszakanyarodjak megint a fotózáshoz.
Párhuzam a fotózással
Többen kérdezték, hogy minek ez a fotós párhuzam, ha a reptérről írok. Egyrészt mert nem is annyira csak a reptérről írok, hanem egy sokkal általánosabb gazdasági jelenségekről, és emberek gondolkodásmódjáról. Másrészt meg pont emiatt a fotózáshoz nagyon is kötődnek az itt leírtak. A fotózás is egy gazdasági tevékenység, kellenek hozzá bizonyos eszközbeli, szakmai és egyéb beruházások, (komoly) amortizációja van az eszközöknek, és nem utolsó sorban meg kellene élni belőle, hogy hivataásról beszélhessünk. De a fotós díjszabások is egyre inkább úgy alakulnak, mint a fapados árak, és legalább olyan nehézkes kigazdálkodni belőle a működési költséget. Ráadásul ha utaznunk is kell a rosszul fizetett fotós munkához, akkor duplán-triplán is szívunk, miközben a fapadosok kényelmetlensége mellett próbálunk drága felszerelésünkkel eljutni valahova.