Amikor a fotós túl közel van….a bikához

Joseba Etxaburu a bika előtt – Fotó: Susan Vera/Reuters

Vannak helyzetek, mikor a fotós túlságosan is közel kerül a fotótémához. Ez különösen veszélyes lehet, amikor a helyszín Pamplona, és a fotótéma egy feldühödött bika. Ez történt a Reuters fotóriporterével is, aki most elmeséli nem mindennapi kalandját.

Robert Capa híres mondása, hogy “ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel”. Bár lehet, hogy Capa nem is ezt mondta. Mondhatnánk mindegy, de azért mégsem. Minden esetre ez az írás most valami egészen másról szól, még ha távolról talán kapcsolódik is a másikhoz.

A Reuters blogján ezúttal Joseba Etxaburu mesél pamplonai kalandjairól, hogy hogyan került a bika elé, és hogy úszta meg jóformán sérülések nélkül. Mint az ügynökség egyik képaláírása írja: “Elszenvedett néhány karcolást a könyökén, de aztán folytatni tudta a fotózást.”

“Tűzoltó vagyok, aki a Reuters számára szokott külsősként fotózni. Már 12 éve járok a San Fermin fesztiválra.

Minden évben próbálok új képeket találni az eseményekben és próbálok új módot keresni abban, ahogy a történéseket elmesélem. Az egyik dolog, amit rendszeresen fotózok a bikák szabadon engedése a bikafuttatás után. A fiatal bika üldözi a résztvevőket, néha fel is ökleli őket.

Hogy valami más látványt mutathassak egy ideje be szoktam menni én is az arénába egy nagylátószögű objektívvel – hogy olyan közel legyek az akcióhoz, amennyire csak lehetséges, de közben azért szemmel tartom a bikát is, ami nagyon gyors, és gyakran elég rossz a modora is. Csütörtökön nem igazán terveztem, hogy bemegyek a küzdőtérre, de a Reuters fotósa, Susana Vera azt mondta, hogy inkább ő akarja a hosszú optikával fényképezni az eseményeket. Én úgy gondoltam, hogy nincs értelme ugyanolyan típusú képeket csinálni mindkettőnknek. Úgyhogy bementem inkább.

Így utólag visszagondolva, azt hiszem a bika már az elején kinézett magának, és nem tetszett neki, amit látott. Görbe volt a szarva, és talán ezért nem örült neki, hogy fotózni akarom. Rajtam tartotta a szemét és elkezdett felém haladni. Próbáltam körkörösen hátrálni. Sosem ajánlott egyenes vonalon haladni egy bika felé, vagy menekülni előle. Gyorabbak nálad, és elkapnak. Jobb íven haladni, mert kevésbé tudnak fordulni, és könnyebben eltévesztenek. Azt hiszem, ma nem így történt. Ő csak jött felém, és mikor próbáltam kitérni, megcsúsztam.

Belekapaszkodtam a szarvába, hogy ne ökleljen fel. Be is jött, de rálépett a könyökömre. Így szereztem a mai legnagyobb karcolásomat. A másik kezemmel a fényképezőgépembe kapaszkodtam, mert nem olcsó. 

Azt hiszem, szerencsés vagyok, hogy megúsztam egy pár karcolással és horzsolással. Nem igazán rázott meg a dolog. Ezek után is mindig keresni fogom azt a különleges szöget.”

Képeik az idei pamplonai bukafutattásról a Reuters galériájában láthatók.

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!