Előszeretettel szoktam élni azzal a képzavarral, hogy a szabadúszás Magyarországon inkább fulldoklás, mint életforma. Erről találtam most egy elég jól sikerült írást, ami tartogat néhány jótanácsot arról, mit érdemes tudni egy szabadúszó fotóriporternek.
A Fotóriporter magazin 2012 májusi számában – stílusosan pont a Magyar Sajtófotó Kiállítás megnyitójára időzítve jelent meg Kecskeméti Dávid barátom írása, amit a megnyitó után szomorú egyetértésben bólogatva olvastak a kollégák. Mélyvíz szabadúszóknak címmel azt írja le, miken ment keresztül, mikor sok év után búcsút mondtak egymással a Blikk szerkesztőségének, és hogyan építette fel saját szabadúszó karrierjét, milyen meglepetésekkel, nehézségekkel szembesült, és milyen könnyebbségek várták a nagy szabadságban “lubickolva”.
Mivel én is belekóstoltam már a szabadúszásba, számomra sok minden ismerős volt. Jó részét saját bőrömön is megtapasztaltam, de (szinte) biztos vagyok benne, hogy neked is hasznos és érdekes olvasmány lehet. Pláne, ha nem áll mögötted egy tőkeerős kiadó, ahol bomba biztos állásod van, ahonnan kirobbantani se lehetne. De különösen akkor, ha egyenesen tudod, hogy a sajtó válsága, a fotós szakma haláltusája és a mindennapos átszervezések, leépítések egyik következő hulláma téged is bármikor maga alá temethet. Ebben a helyzetben kissé biblikus idézettel tudok szolgálni a túlélni akaróknak: “építs bárkát!” Dávid írása nem lesz hozzá tervrajz, csak egy vázlat a hajóácsoláshoz. De ez is jóval több a semminél, ha nincs más mentőöv, amibe kapaszkodhatsz.
A lap hónap végéig még kapható a nagyobb újságárusoknál, feltétlenül érdemes beszerezni!
Kiegészítés: néhány hónappal a nyomtatásban történt közlés után az írás megjelent Dávid blogján is, olvasd el, ha még nem olvastad volna!
Te mit gondolsz a szabadúszásról és az említett írásról?
