WTC 9/11: emlékezés 10 év távlatából

WTC-pedestrians-photoStringerReuters

Fotó: Stringer/Reuters

A hétvége, sőt sok helyen már az egész múlt hét a World Trade Center elleni támadással, annak utóhatásaival, és persze tizedik évfordulójával foglalkozott. A sok megemlékezés közepette nem lehet – pláne ezen a blogon – megfeledkezni róla, hogy a lapokban megjelenő tudósítások jelentős részét a fotósok készítették. Szerencsére az idei válogatásokban nem csak  képek jelentek meg, hanem egyre több esetben maguk a fotósok, és az ő élményeik is.

A Time és a Life válogatásai egészen az ikertornyok építéséig visszanyúlva remixeli a történelmi képeket. Az Origo egyik galériája pedig a ma Afganisztánban harcoló katonák személyes fotóalbumaiban kutatott, hogy megmutassa hogy néztek ki a terrortámadás idején, akik ma vívják a terror ellen meghirdetett háborút.
Az egyik legkülönlegesebb fotóválogatás mégis fotográfiailag talán a legegyszerűbb. A NOL Tárgyak a pokolból című galériájában egyszerű tárgyfotók szerepelnek, még csak nem is a katasztrófa helyszínén készültek, hanem egy stúdióban tíz évvel az események után. Mégis rengeteg mindent elmondanak ezek a tárgyfotók. Nem csoda, hiszen ezek nagyon beszédes tárgyak. Ezért kerül mindegyik a tornyok egykori helyén felállított 9/11 múzeumba.

A Los Angeles Times munkatársaihoz hasonlóan több fotós is visszaemlékezik a helyszínen készült képeire. A Reuters blogján Larry Downing veti fel a kérdést, hogy hol voltunk a támadás idején, amit a maga részéről meg is válaszol. A szintén Reuters fotós Shannon Stapleton Full Focus galériája pedig azt mutatja be, hogyan alakult New York arculata a támadások óta, akárcsak az LA Times akkor és most képpárokból összerakott galériája, amiknek a készítéséről a fotókat készítő Mark Lennihan mesél is a lap fotóblogján.

A Vanity Fair ritka képeket kutatott fel a katasztrófáról, és a katasztrófa hőseiről, de legalább ilyen fontos megemlíteni a Figyelő múlt heti számát, ami exkluzív 3D fotókat közölt a WTC elleni támadásról. Mint az Origofoto megállapította: “Szerencsére nem sajnálták a méretet a képektől az újságban, úgyhogy nagyon látványosak. Brian Loube honlapján is meg lehet nézni a képeket, bár a 250 pixeles méret inkább elvesz belőle, mint hozzáad.”

PortraitsOfResilience-Time

Különleges Time összeállítás

Az egyik nagyon érdekes, és rendkívül alapos összeállítást a Time készítette Portraits of Resilience címmel. Anyagukban negyvenen beszélnek a katasztrófához fűződő viszonyukról. Vannak köztük túlélők, áldozatok rokonai, különböző vallások képviselői, háború ellenes aktivisták, politikusok, mint pélédául George W. Bush akkori elnök, az ő akkori alelnöke, vagy éppen a CIA igazgatója, illetve katonák, rendőrök, tűzoltók, mint az elsők közt helyszínre érkező mentőalakulatok tagjai. A különleges válogatás oldalán a megszólalók portréi között válogathatunk, és rákattintva mindenkitől egy videón hallgathajtuk meg véleményét (természetesen angolul).
A válogatásba bekerült a Time többszörös Robert Capa díjas fotóriportere, James Nachtwey is, aki arról mesél, hogy mit jelentett neki a tornyok összeomlását fényképezni. Ekkor tájt kezdődött Nachtwey közös munkája a VII alkotó csoporttal, melynek a tornyok leomlása után alapító tagja volt, és amiről nemrég jelentek meg a hírek, hogy a korábbi Magnum fotós Nachtwey elhagyja a VII csoportot. Ez után, nemrég tette közzé a katasztrófáról készült, eddig sosem publikált fotóit. Ezek egyike azóta bekerült a Life legerőteljesebb 9/11 képek válogatásba is. Bár nem is értem, hogy lehet ez a kép sosem publikált, hiszen én már szinte számtalanszor láttam azt a Nachtwey munkásságáról készült dokumentumfilmekben, és a fotós TED beszédében is.

Az én személyes kedvencem az összes megjelent válogatás közül természetesen az, amit a Life készített Akik ott voltak: 9/11 fotósok címmel. Ebben a gyűjteményben (sajnos valószínű, hogy a teljesség igénye nélkül) fotósonként egy-egy kép szerepel azoktól a fotóriporterektől, akik New Yorkban fotóztak a 2001 szeptemberi katasztrófa idején. Az egy-egy kiválasztott kép mellett pedig a lapoknál és hírügynökségeknél általában szokásosnál jóval bővebb leírás szerepel az adott kép tartalmáről és annak készítéséről is.
Természetesen ebből a válogatásból sem maradt ki James Nachtwey fotója. Mégis sokkal fontosabbnak tartom, hogy természetesen Bill Biggart életének utolsó képe is helyet kapott, akárcsak barátjának/kollégájának Chip Eastnek a fotója a riporterből áldozattá vált fotós felszereléséről. Sőt a két kép alatt leírtak újabb adalékokkal is szolgáltak a Bill Biggarról tavaly megjelent írásom frissítéséhez.
És elhangzik egy fontos mondat, aminek legalább ezen a blogon meg kell jelennie: míg százezrek menekültek (érthetően és nagyon helyesen) a 9/11-es támadás helyszínéről, addig számtalan mentőalakulat és tudósító – köztük a galériában szereplő fotósok is – ment oda. És egyikük sem távozott úgy, hogy ne lett volna hatással rá, amit ott tapasztalt. Biggart barátai hiányolják őt, de megértik, és elfogadják, hogy miért volt ott. “Bill nem lehetett volna máshol” – mondja Chip East.

WTC-szerkesztoseg-photoSopronyiGyulaNepszabadsag

Fotó: Sopronyi Gyula/Népszabadság

Mint arra az Origofotó felhívta a figyelmet, szintén fotósok mesélnek meglehetős alapossággal, négy részben (1, 2, 3, 4) a WTC elleni támadásról a Popular Photography oldalán, melynek egy zanzásított változata megjelent a lap nyomtatott, szeptember-októberi számában is.

Egy másik, szintén nagyon személyes válogatás egy magyar kolléga, Sopronyi Gyula személyes archívumából került elő pár napja. Igazán kár, hogy a lapban, vagy annak weboldalán nem jelent meg, és csak a Facebookon láthatták eddig csak a személyes ismerősök, kollégák, zömében akik a képeken is szerepelnek.
Ő tíz éve a Népszabadság szerkesztőségében örökítette meg kollégái megdöbbenését a new yorki hírek hallatán, és a lázas munkát, ami ezt követte, ahogy a váratlan hírt elkezdték feldolgozni, mint az ország, és a világ valamennyi más szerkesztőségében is, hogy az a lehető legtöbb információval, és a legjobb képekkel kerüljön be a másnapi újságba. Amellett, hogy bepillantást enged abba, hogyan fogadták a hírt kollégái, képein egy kicsit az is megjelenik, mennyien vesznek részt a háttérben, gyakran névtelenül abban, hogy ez az egész világot megrázó hír az olvasókig eljusson.

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!