John Sadovy önarcképe
Mint arról a Facebookon az OrigoFoto és hírei közt a HVG is beszámolt a múlthéten, december végén elhunyt John Sadovy, 1956 egyik krónikása. Az MTI hír úgy éreztem kicsit szűkszavú, így gondoltam érdemes kicsit többet megtudni róla és munkásságáról.
Ahogy a HVG által is közölt MTI hír beszámol róla, a Guardian (valójában a brit napilap helyi kiadása) csütörtökön számolt be a 85 éves fotós haláláról. Sadovy 1956-ban 31 évesen fagylalt árusnak öltözve szökött át az országhatáron, és vetette magát a történelmi események fotózásába.
A forradalomról készült képei bejárták a világsajtót, és elnyerte velük az Overseas Press Club of America akkor második alkalommal odaítélt Robert Capa arany medálját (Wikipedia link).
A Guardian helyi kiadása nem csak a fotográfus halálhíréről emlékezik meg, hanem életpályáját és munkásságát is feleveníti. Sadovy már gyermekként is arról álmodozott, hogy fotós lesz egyszer, és fiatalon elkezdett Németországból mindenféléket importálni, hogy továbbértékesítse. Így szerzett bevételéből vette első fényképezőgépét. 1939-ben Angliába menekült, hogy elkerülje a német haláltáborokat. A szigeten a brit hadsereg egy lengyel egységéhez csatlakozott, és az ő fotósuk lett. Velük tartott Olaszországba az Adria partjánál folytatott harcok során, ahol rájött, hogy az egyetlen módja, hogy jó képeket készíthessen, ha a gyalogság előtt marad.
Később ’49-ben Londonba költözött, ahol próbált fotósként megélni, de komoly anyagi nehézségei voltak. A fordulópont 1951 volt számára, mikor az utolsó tekercs filmeire készített hattyú képeiért az akkor tekintélyes összegnek számító 40 fontot ajánlott a Picture Post.
Az ’50-es években szabadúszóként fotózott. 1953-ban megnyerte a Vogue egy divatfotó pályázatát, noha előtte soha életében nem fotózott divatot. Sadovy képei megjelentek a Vogue, Time Life, Paris Match, a Picture Post és az Illustrated hasábjain, és számos díjat nyert képeivel. Elvett egy angol lányt, akivel később Párizsba költöztek és egy lakókocsiban laktak, majd a Life felkérésére utazott Budapestre, mert a lap hasznosnak tartotta cseh, lengyel és német nyelvtudását, és persze értékelte egy évvel korábbi fotóit a marokkói harcokról.
Fotó: John Sadovy/Life
A Time 1956 november 19-én bensőséges hangulatban számol be Sadovy képeinek amerikai fogadtatásáról: “A Life felejthetetlen képeket közölt múlt héten a magyarországi véres harcokról. Egy szinte ismeretlen, kedves szabadúszó fotós, John Sadovy képeit. Mikor a Live hat képét közzétette az Associated Press hálózatán, amerikai lapok százai közölték azokat. Sadovy zord képei félelemről, terrorról és a halált megvető bátorságról, amire neki is szüksége volt, hozzá, hogy elkészíthesse őket a legveszedelmesebb harcok közepette – egy zavarodott, bosszú szomjas felkelésben, ahol minden irányból röpködnek a golyók. Az alacsony, nem túl hősies 31 éves fotós két öreg Leica géppel gázolt a harcokba, és képei többségéhez egy 35 mm-es nagylátószögű objektívet használt.” A Life Sadovy írásával kísérve tette közzé a forradalom képeit, “Úgy hullottak az emberek, mint a legyek” címmel. Beszámolójából több helyen idézik, hogy “a Budapesten látott borzalmakhoz semmi sem volt fogható….a könnyek maguktól csordultak végig az arcomon, és állandóan törölgetnem kellett.”
A hatvanas-hetvenes években az angliai Kingston Hillben élt, ahol a hetvenes években megalapította Mill House Press névre hallgató nyomdai vállalkozását. A mesterséget autodidakta módon saját maga tanulta ki, akárcsak a fotózást, amit egyenesen vallásának tartott. 1983-ban volt első szélütése, ami után többé már nem fotózott. A halál hosszas betegség után 2010. december 21-én érte utól.
