Elhunyt Lovász Sándor László

Lovasz-Sandor-Laszlo-divat-fotos-elhunyt

Lovász Sándor László

Nincs többé köztünk a magyar divatbemutatók állandó résztvevője, Lovász Sándor László. Nyugodj békében, művész úr!

Előszeretettel mondogatta, hogy “Annyian vannak a fotóművészek, én maradok inkább csak lelkes amatőr.” Mégis, a divatbemutatók világában mindenki ismerte, és szinte mindenki kedvelte. Fényképeiért, jókedvéért és olykor fárasztó vicceiért egyaránt. Szinte minden divatbemutatón ott volt jellegzetes fém bőröndjével. Nem ritkán ennek tetejére állva magasodott mindenki fölé. Megesett, hogy csak rá – meg olykor rám, ha épp vele utaztam – vártak a bemutató kezdésével, míg átért a város másik végéből egy másik divatbemutatóról. Szinte mindenhol ott volt, és mindenkiről volt fotója, aki kifutóra lépett, és mindenki számíthatott a segítségére épp úgy, mint diszkréciójára.

Nemrég beindult honlapja még el se készült igazán, és máris csak emléket állíthat munkásságának, mindössze elenyésző – nem is nagyon válogatott – töredékét bemutatva életművének. Ahogy a honlap főoldalán megjelent helyzetjelentésében fogalmaz: “selejtes, de részlegesen üzemképes“ minősítéssel újra forgalomba helyezték. De a maratoni távot tényleg nem teljesíthette.

Rengeteg divatbemutatót fényképeztünk együtt, egymás mellett állva. Rengetegszer segített nekem, és rengetegszer beszéltünk, vagy találkoztunk csak úgy. Szakmáról, divatról, fényképezőgépekről, emberekről, mindenféléről. Tegnap este is hívtam, de (talán már) nem vette fel a telefont. Hihetetlen, hogy többé nem beszélünk, nem fényképezünk együtt, hogy nincs többé. 41. életévében hunyt el, modellek, sminkesek, fodrászok, stylistok, divattervezők, rendezvényszervezők, a szépség-, és divatszakma szinte egyként gyászolja a Facebookon és egymást hívogatva egyaránt. Egykori munkahelye, a Hazai Divat örökös tag emlékezik róla a lap impresszumában.

Kapcsolódó hírek:

Readers Comments (6)

  1. Szegény. Nagyon sajnálom. Kb azóta ismertem, amióta táncot fotózom (vagy 15 éve). Nyugodj békében.

    • Sajnos én nem voltam annyira szerencsés, hogy ilyen régen ismerhessem. Nekem csak az utóbbi pár év jutott a barátságából.
      Egészen pontosan egy éve egymás mellett állva fényképeztük a tüzijátékot a Margit hídról…
      ,-(((

  2. Csak látásból ismertem, de tényleg egy jellegzetes és elmaradhatatlan figurája volt a rendezvényeknek. Döbbenetes, szomorú hír.

  3. Takáts Péter 2010.08.22. @ 11:44

    Nem hiszem el!!!

    Sanyi talán az egyike azoknak a kevés kollégáknak, akinek nem voltak haragosa, irigyei. Senki nem volt rá féltékeny, a legkevesebb reakció amit kiváltott az emberekből, az a TISZTELET! Szakmai elhivatottságáért, lelkesedésért, nyitottságáért. Nem fordult elő sokszor, hogy előbb értem egy bemutatóra, mint ő. Ha véletlenül mégis így történt a kifutó végén, meghagytam az “ő helyét”, és ha véletlenül valaki nem tudta volna, hogy ez az ő helye, akkor szóltam neki.
    Számomra a kifutóval szemben lévő fotóshely örökké az Sanyié marad, én szabadon hagyom!

    NYUGODJON BÉKÉBEN!!!

    Ha tudunk valamit a temetéséről,ha lehet tegyed közzé Attila!

    Részvétem a családnak, barátoknak, ismerősöknek!!

    Takáts Péter
    fotóriporter

  4. Nem ismertem mélyen, de már amikor először láttam divatbemutatón, feltűnő jelenség volt, mindig nyakkendőben, nyakában a telefonjával és az övén lógó táskával. Amióta tegnap olvastam, hogy meghalt, egyfolytában az jár az eszemben, hogy hogy lehet ílyen hirtelen elmenni, és milyen érzéseket hagy az ilyen azokban is, akik csak kevéssé ismerték a távozót.

    Részvétem a családjának és a barátainak. Nyugodjon békében!

    Steiner Gábor
    fotóriporter

  5. Azt hiszem, hogy ezentúl jóval ritkábban fogok divatbemutatóra járni. Nélküle már egyik sem lesz ugyanolyan.

    Az utóbbi időben nagyon sok olyan bemutató volt amire csak azért mentem el, mert a bemutató akármilyen volt is, legalább vele lehetett egy jót beszélgetni…

Comments are closed.