Fotókra már nem is lesz szükség, ha bármi megteremthető a virtuális térben? Veti fel a kérdést egy újabb 3D animáció.
“Az optimisták számára minden lehetséges.” – Rob Haggart
A PhotoEditor blogban tűnt fel azonos címmel egy post, Alex Roman beágyazott The Third & The Seventh videója kíséretében. Jamie Krike vetette fel, hogy ez a videó a fotózás végének kezdetét jelezheti. Mint mondja “eddig is létezett CGI (számítógépes grafika), és kellően nagy költségvetéssel eddig is szinte bármit meg tudtak valósítani vele, de ezt egyetlen spanyol fickó hozta össze otthon a számítógépével, anélkül, hogy kimozdult volna a lakásából, vagy egy ablaktalan irodából”.
Vajon tényleg a fotózás végét vetíti előre, hogy ilyen dolgokat is meg lehet valósítani a virtuális valóságban? Emiatt tényleg nem lesz többé szükség fotósokra? Vitapartnere, Rob Haggart a nyitó idézettel zárja a beszélgetést, amiben azt az álláspontot képviseli, hogy a fotó – akárcsak a videó – nem a technológiáról szól, és nem arról, hogy mivel mész ki fotózni (vagy adott esetben ki se mozdulsz), hanem hogy hogyan ábrázolod a dolgokat, és mit mondasz el a képekkel. Szerinte, akinek van megfelelő látásmódja, és mondanivalója, amit kifejezzen vele, annak ez egy eszköz lesz a kezében. Akinek nincs, az ugyanúgy nem fog tudni mit kezdeni vele, mint a mondanivalót nélkülöző ember képtelen értékes gondolatokat papírra vetni, hiába válogathat a ceruzák között.
Azért Jamie aggálya érthető, hiszen az alkalmazott fotográfiában ez számtalan kérdést felvet. Vajon inkább fotóstúdióba vigyük a termékünket egy katalógus fotózáshoz, vagy inkább a tervrajzokkal keressünk fel egy 3D grafikust? Könnyen lehet, hogy a jövőben – akárcsak ma a mosópor reklámok – az autó hirdetés előbb elkészülnek a tervrajzok és az egyébként is létező 3D modellek alapján, mint az első prototípus kigördülne a gyárból.
A veszély fenn áll, hogy a jövőben még kevesebb dologhoz lesz szükség fotósra. Bár arra nem vennék mérget, hogy egy ilyen szinten valósághű (milyen érdekes, hogy az angol nyelv a fotóhű szót használja) termékfotót számottevően gyorsabb, vagy olcsóbb lenne CGI útján előállítani, mint lefotózni egy stúdióban. Abban sem vagyok biztos, hogy a 3D grafikához értők jól teszik, ha olcsóbban megcsinálják. Azt meg már eddig sem tudhattuk, hogy a reklámokban és magazinokban megjelenő képek milyen mértékben tükrözik a valóságot (gondolok itt a PhotoShop és egyéb képszerkesztési beavatkozásokra).
A kérdést így végül csak sikerült visszavezetni az eredeti post konklúziójához: akik csak annyihoz fognak érteni a virtuális világ kezelésében, hogy a virtuális tárgyat leteszik és csinálnak egy egyszerű virtuális képet róla, azok pont ugyanúgy nem fotót fognak készíteni, mint aki ma fotósként teszi le az asztalra, és csak “nyom róla egy képet”. Mert a fotózás nem csak annyi, hogy az ember megnyom egy gombot. Még a műteremben sem. Ott is tudni kell, hogy hogy helyezi el a tárgyakat, milyen fényeket és hogyan használ. A fotózás alapjai nem változtak az analóg korszakról a digitálisra. Csak a feldolgozó eszközök cserélődtek le. Ugyanígy a valós fotózás szabályai érvényesülnek majd a virtuális világban is. És ugyanúgy csak a kép fog számítani.
